Chotek, az udvarhölgy

Teljes szövegű keresés

Chotek, az udvarhölgy
Erzsébet királyné ablakai a lainzi kastély első emeletén kelet felé nyílottak, nem nélkülözte az égi világosságot tehát akkor sem, amikor az októberi hónap is az úgynevezett vadászkastélyban találta. A királyné korán kelt angyalos, Maquart-csokros, búcsújáró helyek oltárához hasonlatos ágyából, és gyorsan felnyitotta a reteszre járó fatáblákat. Künn az őszi kert, mintha az ősz valósulna meg, amelyben álmaiban járt… Ebben a kertben a zöld szoknyáikat tavaszig őrizgető fenyőfák Hermes görög isten szobrát vették körül, és segítették, hogy a márvány még fehérebb legyen. Távolabb azok a piros fák, amelyeket esztendőnként egyszer lát a szem, amíg a szelek és az esők meg nem kezdődnek. Szökőkút felett kőangyal búsulgatott, mintha az egész ifjúság valamennyi elmúlt nyarát gyászolná. Erzsébet királyné negyvenesztendős volt, és már csak emlékeiből élt, új emlékeket nem akart szerezni…
A kerti kavicson lépések csikordultak, mintha ezek a lassú, de határozott lépések a királyné merengő figyelmét akarnák magukra vonni onnan az erkélyről. A korán kelő Ferenc József volt, aki térdig érő katonaköpenyben, hevenyében felrántott csizmában és széles alakú tisztisapkával a fején mindennapi sétáját végezte a lainzi kertben. Mindennap pontosan történt ez, mikor a kastély órája az ötös és hatos numerus között végezte örökös utazását, mintha maga Ferenc József is örökké sétálna itt reggelenkint… A király ügyet sem vetett az alligátorral küzdő szökőkúti angyalra, közömbösen ment el a piros virágok mellett, amelyek sárgákkal vegyülve még mindig nyiladoztak. Hermes szárnyas lábainál, a gömbölyűre nyírt bokrok, ápolt fák sem érdekelték, hiszen ezek mind egyformák a császári kertekben.
Sőt a kert vége felé Ferenc József letért a kertészek által kicirkalmazott utakról is, és a hideg, őszi harmatos fűbe gázolt csizmáival. A kertet magas drótsövény vette körül, és a király a drótsövényig25 ment, és ott szemlélődött, mint valami vadász, aki a vadak nyomát nézegeti. Holott az erdős hegyekből idáig nem jöttek le a szarvasok, sem az őzek, még csak nyulak sem futamodtak erre a mindenfelé mászkáló fűzöld kabátos erdészek miatt. Azonkívül a drótsövényen túl minden éjszaka körüljárták a kerülők a parkot, és bécsi detektív is ült valahol egy bokor alatt a kertben, persze csak titokban, hogy a királyné észre ne vegye, mert nem szerette a titkosrendőröket.
Miért sétált el tehát korán reggelenkint Ferenc József a lainzi kertjét körülvevő drótkerítésig, mielőtt még előtte valaki járt volna a kertben? Néha egy papirosdarabot emelt fel a földről, amely miben sem különbözött azoktól a papírfoszlányoktól, amelyeket a turisták, kirándulók mindenfelé el szoktak hányni étkezéseik után. Máskor felfedezett egy friss gyalogösvényt, amelyet az éjszaka folyamán tapostak a fűbe, pláne, ha ehhez kedvezett az újhold csalékony világítása. Majd meg egy emailgombot talált, amilyent előkelő urak szoktak viselni az ingmellükben vagy a kézelőjükben…
Ferenc József aztán a szokott katonás léptekkel végighaladt a kertjén, az óramutató állásából úgy látta, hogy közeledik a reggelizés ideje. Mikor Erzsébet királyné emeleti lakosztálya alatt elhaladt, és a királyné árnyékát észrevette az ablakfüggöny mögött, a kezét sapkájához emelte, és mindaddig tisztelgett, míg a magasból nem intett vissza egy halovány kéz, hol barátságosan, hol búcsúzólag, mint akár a szép ősz, amely mind ritkábban jön látogatóba a kertbe.
A lainzi parkban, ahol Ferenc József üvegből és vasból épített kastélyt – Erzsébetnek, a legjobb kertész-borbélyok által voltak „megfrizérozva” a bokrok és a fák, de nem így a kastélyban található lelkek, azok között bizony akadt olyan is, amely néhanapján szívesebben lett volna tépett, boglyas, viharral küzdő akácfa valamely távolban kanyargó országúton, mint a Mária Terézia-korabeli kastélynak lakója. (Persze, Ferenc József a kastély északnyugati sarkában nem vette tudomásul, hogy lehetnek a világon olyan emberek is, akik nem érzik jól ott magukat, ahol ő a legnagyobb kötelességtudással végzi mindennapi munkáját.)
A király kis „magyar lánya” – amint budai, városmajori gyermekkora miatt nevezte F. J. kedvenc leányát – bizonyára boldogan álmodott fehér és kék boltozatú, angyalfővel díszített ágyában felséges26 apja és anyja közelében, de nem ám így ama Chotek Zsófia grófnő nevű udvarhölgy, aki Mária Valériával egy szobában aludt, a kastély földszintjén, és ugyancsak fehér, de szőke angyalfővel nem díszített ágyából a kert felé nyíló kettős üvegajtón át gyakran nézegette a holdat, amikor az új volt. Hogy megzavarja az ilyen éjszaka a női lelket, amely hajlamos az ábrándokra, amikor a félhold felhőnyájakat hajt az égboltozat horizontján!
A grófnő szerelmes volt, mégpedig egy nagyon előkelő úriemberbe, akinek még a nevét is féltve ejtették ki Lainzban és Bécsben, amióta a mayerlingi dráma a másvilágra szólította Ferenc József igazi trónörökösét, egyetlen fiát, és ez az úr lett a királyfi, aki majdan mindazt a nagy darab gazdagságot öröklendi, amelyet a térképcsinálók Osztrák–Magyar Monarchia néven írnak be a mappáikba, hogy ezért a nagyon előkelő úrról, akit Ferenc Ferdinánd ausztriai főhercegnek és ezredesnek neveznek vala: nem lehetett más időben gondolkozni, mint a késő éjszakai órában, amikor a kastély Ferenc császár divatja szerint épült kapujánál már a várta is bóbiskol, és az emeletről sem hallatszanak le azok az egérléptek, amelyben a fiát vesztett Erzsébet az álmot kereste. Hej, milyen felfordulás lett volna ebben a kastélyban, ha egyszer kitudódna, hogy a vagyontalan és jelentéktelen, „guvernáncs” külsejű udvarhölgy, aki egész életére arra látszott rendeltetni, hogy udvari szolgálatot végezzen a császári ház tagjainál – hol egy fiatalkánál, hol egy vénecskénél, ahová a mindenható udvarmester parancsolja –, miben töri éjszakánkint a fejét, amikor legfeljebb arra volna szabad gondjának lenni, hogy Mária Valéria ne feküdjön sokáig a szívén, mert ez a fekvés nehéz álmokat okoz.
Hiszen igaz, hogy az udvarhölgyek még a legetikettesebb bécsi udvarnál is azokat a regényeket olvasták, amelyekkel a Marlittok elárasztották a világot a Mühlbeck Lujzák álhistóriai romantikája után. A szegény leányok gazdag férjhezmenetele volt akkor a nagy probléma, amikor az olvasók már megunták ama romantikus fotografuspózt, amely minden regényhősnek és hősnőnek minden fejezetben a teendője, mondanivalója volt: „a kunyhóba is elmennék szerelemmel.”
Nem, a mi udvarhölgyünk idejében már nem gondolkoznak és nem cselekednek így a regényhősnők, azok a többnyire szegény,27 hervadó, szenvedő, fonnyadozó, epedező nevelőnők, akik a feleség halála után férjhez mennek a gazdához, ladyk lesznek a lord oldalán a nélkülözhetetlenségük révén, mostohaanyák, mert a leánygyermekeket fel kell nevelni. A mi udvarhölgyünk idejében a világ szeszélye révén már igen természetes dolog volt, hogy a szegény lányok gazdag férjet kaparintsanak maguknak.
Chotek, az udvarhölgy, a legnagyobbról álmodozott (amikor kitekintett a néma éjbe), amit a birodalomban el lehet érni. A trónörökösnek akart a felesége lenni.
És az éj nem is volt mindig oly néma, mint ezt a bóbiskoló vadászok gondolták, akik elfáradtak az egész napi szarvaslesben.
Körülbelül három méter magas az a vasrácsból és kőből épült korridor, amely a lainzi vadászkastély földszinti részét körülveszi a kert felőli oldalon. A főbejárat, amely lépcsőkön megközelíthető a kert felől, a kerek fogadóterembe nyílik, ahol a kastély építőinek elképzelése szerint a királynénak kellett volna fogadnia a hódolatára érkezett vendégeket. Ez a főbejárat éjszakára természetesen zárva volt. A kertet a király lépcsőjén kívül még a királyné lakosztályából lehetett megközelíteni ama aranyozott, vas csigalépcsőkön, amelyet senki másnak nem volt szabad használni, mint Erzsébetnek. Tehát erről az oldalról sem lehetett se kijutni, se bemenni a kastélyba, amikor a lainzi hegyek fekete ruhába öltöztették vala erdőségeiket.
Nem maradt más útja annak, aki a kastély lakói közül éjszakai sétát óhajtana tenni a kertben, mint a három-négy méter magas korridorról leugrani, abban bizakodván, hogy a virágágyban, a gömbösre nyírott, kúp alakúra szabott bokrok között nagyobb sebesülése nem történik.
Ezt az utat tette meg mindennap a szerencsés udvarhölgy, amikor a hold mind hűvösebben mutatkozott az erdőshegyek felett, és a bécsi Extrablatt százesztendős jövendőmondói esős időjárást jósoltak, tehát a lainzi szezsúr amúgy is végefelé járt.
Kinek a kedvéért ugrott le kétöles magasságból a bécsi udvari dáma, akit ebben az időben még csak Chotek Zsófia grófnő néven emlegettek? – Rövidesen kiderült ez is, mint minden Első Ferenc28 József idejében, aki maga nem sokat tudott ugyan a szerelemről, de annál többet trónjának várományosai, úgy az első királyfi, a boldogtalan Rudolf, mint a második királyfi, aki a nevelőnő külsejű Chotek Zsófiára tette fel az életét. A vadaskert kerítésénél voltak az éjszakai titkos találkozók, amelyek után emberi nyomok maradtak, amilyeneket nem szoktak maguk után hagyni sem a szarvasok, amelyeknek bőgésétől visszhangzott az erdő, sem a vaddisznók, amelyek az ilyenkor hulldogáló makknak a szagát messziről megérzik, és drótkerítéseket bontanak ki agyarukkal, ha a szél valamerről öreg tölgyfáknak érett makkillatát sodorja feléjük. Ferenc József, aki kora reggel sétáiban elvetődött a drótsövény mellé, hamarosan nyomára jött, hogy valami történik a kastélyban, amiről sem az erdőt járó jágeroknak, de még a bécsi policájnak sincs tudomása.
…Itt, a vadaskert és a kastélypark drótkerítésénél talált egymásra két magányos, addig senki által meg nem értett és rideg külsőt mutató szív – az apácás, lemondásos, nevelőnős, hegyes kontyú, hidegvíz-hűvösségű udvarhölgy szíve, aki kétöles magasságból ugrott le a megbeszélt találkozókra az akkori Monarchia minden kémszervezetével és fegyveres erejével őrzött császári kastélyból – valamint Károly Lajos főherceg fia, aki atyjának halála óta hivatalosan is a Monarchia trónvárományosa lett: a „bizalmatlan ezredes”, aki még soha senkinek nem mutatá meg igazi énjét, zárt ház volt, amelybe sohasem láthattak be az élet vándorai… Honnan, miként, mily utakon került Ferenc Ferdinánd a vadaskert drótsövényéhez éjszakának idején? Sohasem lehetett megtudni, mert a két magányos lélek csak egymáshoz volt őszinte, sohasem tudhatott meg senki a dolgaikból valamit. Ferenc Ferdinándnak nem volt barátja, Chotek Zsófiának nem volt barátnője…
192629

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages