MÁS AZ ÍZE…
MÁS AZ ÍZE…
Az idők változtak; napjainkban senki se biztathatja magát se a Jockey-clubban, se a pesti kiskorcsmában azzal az étvágygerjesztő gondolattal, hogy azért eszünk „Bécsi csonthúst”, mert Ferenc József is ezt látja jónak fogyasztani. (Mint ahogy a virzsínia-szivart is az ő kedvéért szívtuk.)
S azóta a csonthús is sokat vesztett jelentőségéből, amelyet életünkre gyakorolt. Nem is járunk el utána más városrészekbe, de a kedvéért aztán vonatra ülni már igazán nem szokásos. Régimódi vendéglőben, ahol a „Bécsi csonthúst” ma is nagy betűkkel írják az étlapra, bágyadtan intünk:
– Úgyis meddő kísérlet maradna, ellenállni neki – mondjuk, de már nem rajongunk és lelkesedünk érte, mint hajdanán. Más az íze a húsnak. A csontnak. Talán mert nem tudjuk kellően megrágni.
(1933)560
