AZ ÁLOMMAGYARÁZATHOZ SZÜKSÉGES TUDNIVALÓK I.
AZ ÁLOMMAGYARÁZATHOZ SZÜKSÉGES TUDNIVALÓK I.
Az álom megfejtéséhez tudni kell, hogy mely időpontban látogatta meg az álmodót: a hold járt még az égen, vagy már verébcsiripelés hangzott az eresz alól, azaz éjfél előtt vagy éjfél után jött-e az álom? – A régi, bölcs emberek tanúságtétele szerint az éjfél előtti álomnak a jelentősége egyenlő az esős éjszakai álomnak értékével: semmi; amott a megtelt, vacsorázó gyomor álmodik, emitt az eső sugdossa a maga mondanivalóját.
Annál nagyobb értelme van az álomnak, amely akkor repül be az ablakon, amikor a hold már megcsókolta a jegenyék csúcsát, a kakasok Júdás árnyékát látják elsuhanni a föld fölött, és ezért hangos kukorékolással figyelmeztetik az ébren levőket a vigyázatra. Az ilyenkori álom, amely a szívet szorongatja vagy ringatja, többnyire megfejtésre érdemes, mert hisz tükörképét meglátjuk a kút mélyében, amelyből reggeli mosakodáshoz vizet húzunk.
De legjelentőségesebb a hajnali álom, midőn a valóságos élet fél lábát már lenyújtotta a felhőről, ahová az éj szörnyűségei elől menekült, midőn a harangok már epedve várják az öreg harangozó döngő lépteit, hogy kihirdethessék csengő hangjaikon a túlvilági örömöket, amelyekről álmukban hallottak, midőn a kakas már a kerítésen áll, a folyó zúg, és messziről malomkelepelést hoz, és a madarak már köszöntötték a fűszálakat és a lombokat, amelyek csendes otthont adtak nekik éjszakára. Amit az ember ilyenkor lát álmában, az valóban érdemes a megfejtésre, mint az érett dinnye a meglékelésre. Sorsok, váratlanságok, jó vagy rossz események mutatkoznak annak a lepelnek a hímzésében, amelyet az álom az álmodó behunyt szemén végigvon.
Egyelőre csak ennyit az álom időpontjáról.
*
Szindbádnak, a keleti bölcs embernek övében vannak már teméntelen levelek, amelyek az elmúlt esztendőkben érkeztek hozzá az ég négy tájéka felől aggodalmas lelkektől, amelyek nagy nyugtalanságba estek az álmok miatt, amelyek őket meglátogatták.334
MIT ÁLMODOTT A VIDÉKI KISASSZONY?
Ez a levél Alsóvadásziból jött, és a következő álmot tartalmazza:
Ebédlő-nappali szobánkban voltam, s az íróasztal mellett ültem, tőlem távolabb az asztalra borulva az a férfi, akit szeretni tudtam volna, s akit mindenkinél különbnek tartottam, mert olyan becsületes, egyenes lelkű embernek látszott.
Úgy tűnt fel nekem, hogy be van valamibe burkolva, s hosszasan nézett reám. Többen is lehettek a szobában, mert valaki elment mellettem, s figyelmeztetett, hogy miért nem köszöntöm az illetőt?!
„Én csak annak szoktam köszönni, aki engem köszönt” – feleltem. Erre ő gyorsan felállt, megrázkódott, s valami különös formájú, díszes egyenruha volt rajta, s az arca is megváltozott; elém állva így szólt: „Mondani akarok magának valamit.”„ – „Jó – feleltem –, meghallgatom, de csak abban az esetben, ha mindenki előtt mondja” – s a dívány felé mentem, közben éreztem, hogy az alsószoknyám s a harisnyám le akar esni. Leültem, s ott ismételtem az előbbi mondásomat, hozzátéve, hogy igen sokat szenvedtem, amiért azelőtt nem mások előtt hallgattam meg a mondanivalóit.
Ő bement a szekrénybe, s az ajtókat magára húzta. Én pedig kijöttem a szobából, s az előszobán át az édesapám hálójába siettem, hogy megigazítsam a harisnyámat. – Itt több idegen leány volt. Nem szóltam semmit, egyedül visszamentem – közben az előszobatükörben láttam, hogy kócos vagyok, s az öltözékem is nagyon rendetlen. – Ejh’ minek, már úgy sem akarok neki tetszeni, csak legalább az alsószoknyámat felerősítettem volna, mert ismét le akart esni. Ezeket gondolva benyitottam.
Félelmetes, misztikus fény volt a szobában, mintha szellemidézéshez készülődtek volna, s csak mozgó alakokat lehetett kivenni, s erélyes, kétségbeeső beszédet hallani.
„Ti mondjátok, hogy én gazember vagyok? Én sem hittem ezekben a dolgokban, s lássátok… oda az én hitem” – hangzott az Ő szava. Valami berregésféle hallatszott, s egyszerre csak az asztalon egy életnagyságú, gyönyörű baba termett, s mosolyogva, édesen nyújtogatta felém a karjait.
„Fogjon vele kezet” – hangzott az Ő parancsa.
Én félve, de bátorságot mutatva mentem a babatünemény felé, s nyújtottam a kezem. Erre az eltűnt, s ismét sötét homály lett, s a barátaink gúnyos kacagása hallatszott.335
Ismét berregés, s egy nagy, igazgyöngy füzér, előbb homályosan, majd jobban megvilágítva tekergőzött felém a levegőben. – „Ez kellett Zsuzsikának, semmi egyéb” – hangzott, s a nyakamra csavarodott a füzér, s az Ő keze még szorosabbra húzta, úgyhogy már majd megfojtott.
Én védekezve toltam őt magamtól, szinte kiabálva zokogtam. – „Nem igaz, én szerettem magát… hittem, bíztam magában!” – sírtam. Megkönnyebbülést éreztem, de rettenetesen hulltak a könnyeim.
Mindenki s minden eltűnt, egyedül maradtam, s bementem a szalonba. Valami kis tükörben láttam, hogy már mosolygok, s gyertyavilág mellett egy nagyon szép, fehér madeira hímzéses terítőt néztem, majd egy nagy asztalterítőt, amely selyemhímzésű volt, s bár még nem volt egészen befejezve: régi antik darabnak látszott, s bordó bélése volt. Kivittem az ebédlőbe, s ott arra az asztalra terítettem, amelyen a babatünemény állt, de már ekkor egész kész volt a hímzés.
– Itt volt a legcsodálatosabb álom: – a terítő minden egyes öltése mintha megelevenedett volna, mintha már fémszálakból volna, s az egész hullámzó mozgásba jött, s letekergődzött az asztalról a székre. Ismét felterítettem, de ugyanígy leesett. Még próbáltam egypárszor, de félelem fogott el – bár azért is mosolyogtam –, s azután kimentem a mi hálónkba.
Itt az édesmamám ágya rendetlenül volt felvetve, s az ablak mellett egy székre nagyon sok ágynemű volt egy csomóba rakva. Bosszankodni kezdtem, hogy ilyen rendetlenül takarítottak, s a konyhában veszekedni kezdtem az édesmamámmal.
K. Zs.
MIT MOND ERRE AZ ÁLOMFEJTŐ?
Ha valahol tanítanák az álomfejtés tudományát, ez a levél iskolai példája volna az elsőrangú szerelmi álomnak. Alig találni benne álomjegyet, amely nem a mindenható szerelemre vonatkozna. Egyébként maga az álom sem titkolódzik régi rossz szokása szerint, hanem kivételesen és nyíltan megmutatja valaki arculatát. Minden valószínűség szerint hajnalban jött a fecskecsicsergéssel.
Ha elemeire bontjuk az álmot: egyszakaszos álomnak nevezhetnénk, mert szinte változatlanul egy időpontban történik benne minden.336 A hely is egyezik. Ugyanezért gyanakodik az álomfejtő, hogy a szempillák az álom alakjain kívül olykor a valóságos élet tüneményeitől is megrezzentek az álom lefolyása alatt. Azaz félig ébren volt az álmodó.
A komoly tudomány helyett azonban vegyük elő öreg Álmoskönyvünket, amely nem ismer mást, mint a hinnivalót.
A kiemelkedő álomjegyek: a beburkolt férfi jegyei mindig a szeretett férfit mutatják. Szoknya, harisnya, amely el akarja hagyni helyét: szerelmi boldogtalanság. A szekrénybe menő álomalak: fájdalom. Az idegen leány: pletykaság. Kócos, rendetlen haj: kínszenvedés, epedő szerelem. A viaszbaba és a gyöngyfüzér: nagy féltékenység. A hímzett terítő: a menyasszonyi ruha. Rendetlen ágy: nem viszonzott szerelem. Ugyancsak ennek a jegye az anyával való veszekedés.
Körülbelül ezzel már meg is van fejtve az álom, amelynek jelentősége a hold járásával is összefüggésben van. A jövőre nézve mit sem mutat az álom, minden képében a jelent példázza, a szív pillanatnyi érzelmeinek hű kifejezője.
Szindbád valami keveset ért a grafológiához is, azért a kézírásból viszont azt állapítja meg, hogy az álmodó erélyes, akaratos, határozott nő, akinek beleegyezése nélkül nem látogatják meg a boldogtalan napok. A betűk alakjai: halovány arcú, sima, de fodorított hajú, kis termetű nőt mutatnak. A vesszők és pontok a grafológus véleménye szerint is szerelmi zavart jeleznek. Életkor: húszon felül. A v betű alakja halovány sorsvonalat mutat a tenyéren.
MIT ÁLMODOTT A PESTI KISASSZONY?
Ezt a levelet egy pesti kisasszony küldte:
Kinéztem az ablakon, és egy hatalmas, női ruhába öltözött kutyát láttam, amely legnagyobb csodálkozásomra meg is szólalt, és rendesen beszélt. Megkérdeztem tőle, hogyan tud beszélni, mire azt felelte, hogy kicsi korában egy petróleumosüveget vágtak a fejéhez, és azóta tud beszélni. Itt megszakadt az álom, és későbben mintha az Apolló-kabaréból egy levelet kaptam volna, amelyben felszólítanak, hogy legközelebbi darabjukban lépjek fel. A levelet olvasva: egy kollégámmal rettenetesen veszekedtem, mert őt okoltam a levélért. Nem vagyok színésznő.
Az álomfejtő már azt kezdte hinni, hogy az álom szerelem nélkül337 múlik el, holott a végső kép aztán pontosan megmagyarázza az álom minden jelentőségét. A férfival való veszekedés nyomban mutatja a megszerelmesedést is. A színház itt némi szerelmi bánat jele, a nagy kutya pedig egy barátnő, akinek fecsegése miatt zavar támadt. Az álom jelentősége: szerelmi civódás. A grafológus hallgat, mert a levelet gépen írták.
*
Egyelőre ennyi mutatóban azokból az álmokból, amelyek a leányokat meglátogatni szokták. Ha olvasónőink levelei hozzásegítenének, hogy tapasztalatainkat kibővítsük, szívesen foglalkozunk tovább is ezzel a tréfás, mulatságos játékkal. Persze az álomfejtő sokszor tévedhet, mert sok mindent nem tud még ő sem a világ soráról.
MILYEN LEGYEN AZ ÁLOM?
Az álomfejtő levelestáskája megtelt az ország különböző részeiből, keletről és nyugatról, valamint a fővárosból érkezett levelekkel, amelyekben nők és férfiak álmaikra kérnek magyarázatokat. Előre tudtuk, hogy felhívásunkra sokan jelentkeznek mindenfelől, mert a legtöbb ember hord magában egy megfejthetetlen álmot, amely szoros kapcsolatban van az ő életével.
Valamikor, valahol mindenki megálmodja az életét, a jövendőjét, a sorsát, csak a sokféle álom közül az ember nem tudja, hogy melyik a valódi.
Jól is van ez így, hogy az ember előtt homályban, az álom felhői mögött maradnak bizonyos dolgok, amelyek az ő sorsát mutatnák. Hány ember járna szorongó szívvel, mély fájdalommal, keserves gondolatokkal, ha sejtené, hogy valamelyik rossz álmával egyszer majd az életben valóban találkozik? Mert a szerencsés álom ritka, mint a fehér holló. Az ember a rá várakozó szerencsét álmában is néha látja meg előre, éppen azért van a szerencsének olyan nagy értéke, csudálatossága, mert váratlanul jön, mint a boldog megszerelmesedés vagy a talált kincs.
Cicero mondja: „Az embereknek, akik mértékletesen és józanon élnek, álmuk rendszerint beteljesedik, mikor annak ideje elérkezett.” – A bölcs római megerősít bennünket hitünkben, hogy igenis: vannak álmok, amelyek megvalósulnak, az embernek arra kell törekedni,338 hogy kilesse, megfigyelje, számon tartsa az álmát, amely a legnagyobb hatással volt reá, amelyet nem tud sokáig elfelejteni, bármennyire szeretne nem törődni vele, mert hiszen az emberek szégyellik bevallani, hogy babonásak, pedig minden ember babonás bizonyos mértékig. – Ezeket a felejthetetlen, kínzó, zsongító vagy andalgó álmokat, amelyeknek képei olyankor is visszatérnek bizton, midőn az ember egyéb dolgaival volna elfoglalva: ezeket az elhagyhatatlan, elveszíthetetlen, közönyön, mámoron, szórakozáson és munkán át is visszalopózkodó álmokat várja Szindbád olvasóitól. Csak írják meg akár névtelenül, akár rejtett jelben legfontosabb álmukat, Szindbád szívesen néz szemközt a feladattal.
Mert esős időt vagy gyomorrontást, elmaradó női vendéget vagy levél érkezését a közkézen forgó Álmoskönyvből is megfejthet bárki. Ezek az álmok nem érdekesek. Szindbád postája pedig az első héten éppen olyan álmokkal volt teli, amelyekre akármelyik vénasszony is könnyen válaszolhat.
Ismételjük tehát, hogy a fölösleges időpazarlás helyett a rövid, péntek esti álomfejtéshez a kíváncsiak csak nyugtalanító vagy lelkükhöz nőtt, kedves álmaikat küldjék be.
Itt néhány utasítás van az álmodáshoz.
