A BOSZORKÁNYOK

Teljes szövegű keresés

A BOSZORKÁNYOK
A boszorkány minden nép babonájának főalakja. A legtöbb nép vén, csúnya asszonynak tünteti fel, rengeteg hatalmat és erőt tulajdonít neki. Megronthatják az embert, betegséget, járványt idézhetnek, az állatokra dögvészt hozhatnak, kiszíhatják a föld zsírját, és szárazsággal vagy jégesővel sújthatnak egész vármegyéket, ők magukat mindenféle állattá változtathatják, különösen fekete kakassá vagy macskává, de ugyanezt meg tudják csinálni bárkivel. Éjjelente pedig seprűnyélen a Gellérthegyre repülnek, ahol az ördögökkel vigadnak.
Bár Kálmán király törvénnyel mondta ki, hogy boszorkányok nincsenek, mégis Mária Terézia idejében volt az utolsó boszorkánypör az országban.
Akire ráfogták, hogy boszorkány, azt megégették. Szegeden volt esztendő – két-háromszáz évvel ezelőtt –, hogy ötven-hatvan embert égettek el.
A boszorkánypörök hátramaradt irományaiból tudjuk, hogy még azokat is megégették, akikre egy ilyen kínpadra vonszolt szerencsétlen azt mondta, hogy látta a gellérthegyi boszorkánygyűlésen. 1728. évben egy német tudós járt Szegeden, és az a frankfurti újságban azt írta, hogy voltak napok, amikor tizenkét boszorkányt égettek meg egyszerre. Sőt magát a város bíráját is elégették, mert az egyik boszorkány, akit a bíró elítélt, látta őt a boszorkányok között. Szinte nevetséges, de így volt. A legfurcsább, hogy ezek a szerencsétlenek, ha látták, hogy úgyis végük, a legfurcsább badarságokat beszélték összevissza a bíróság előtt, mivel látszólag megerősítették a boszorkányok létezéséről való hitet. Büszkén hirdették, hogy őket hiába égetik meg, mert az ördög a mátkájuk, az úgyis megmenti őket, és akkor aztán jaj lesz mindenkinek.
A hiszékenyek és gyávák hittek nekik, és egész jó megélhetést biztosított utóbb a boszorkánykodás. A krónikák feljegyezték, hogy nem egy boszorkány házában találtak néha arannyal és ezüsttel telt fazekakat, amelynél élénkebb bizonyítékot a babonaság mellett képzelni se lehet. Tehát a félrevezetettekből egészen gondtalanul éltek a boszorkányok egészen addig, amíg meg nem égették őket. Még a mai napig vannak emberek, akik hisznek a boszorkányokban.227
Jegyzet
Én farkasfogat hordtam a nyakamban tízesztendős koromig, nem is bántottak a boszorkányok. De volt egy ismerősöm, aki egész életében küzdött a boszorkányokkal. Minden pénteken megnyomta a boszorkány, pedig böjtös ételt evett.
Ismerősöm szerint a boszorkány gyakran változtatta alakját, hogy fel ne ismerhesse.
Néha találkozott vele csúf öregasszonyként, aki idegen házakban az ablak mögött bolhát fogdosott. A bolhát kidobta az ablakon, ismerősöm fejére. Ismerősöm már előre tudta, hogy éjszakára a banyához lesz szerencséje. Máskor látta a boszorkányt patak partján ruhát mosni, messziről öreg fűzfának látszott ő, amely a vízre ráhajol, csak ismerősöm közelében vette fel egy kövér, fiatal menyecske alakját, aki kendője alól úgy villogtatta a szemét, mint egy vadállat. Mezítelen combjai körül habot vert a víz, és mindig férfifehérneműt mosott. Bizonyosan olyan férfiakét, akiket bűbájával a másvilágra kergetett. A kancsal szemű boszorkány rendszerint kimenekült a vízből, midőn ismerősöm alaposan megközelíteni akarta, és olyan hangot hallatott, mint a szélkiáltómadár, midőn eltűnt a kertek alatt. De találkozott vele ismerősöm igen ifjú hajadon alakjában is, akinek olyan sűrű, nagy haja volt, hogy a fésű nem fogta, a szeme olyan mély volt, mint a tengerszem, csak a szája körül játszadozott valamely mosoly, amely hasonlatos volt a boszorkányéhoz. Ismerősöm gyakran elkóborolt e hajadon után, mert azt remélte, hogyha asszonnyá teheti: megszabadul a hajadon bűvös hatalmától. Idegen házakban, poros padlásokra, kísérteties szélben búgó pusztaságokra, panaszosan nyögő erdőkbe, beomlott szélmalmokba, keresztutakra, város végi árkokba csalogatta el ismerősömet a hajadon iránti vágyakozás. Holdas éjjeleken felkelt ágyából, és ment ki a szabadba, amerre a holdfény rézsútosan mutatta az utat. Valamely rejtekhelyen meg is találta a szép arcú boszorkányt, amint a haját fonogatta. Ezen találkozások rendszerint azzal végződtek, hogy ismerősöm életveszélybe került. A boszorkány hajlékony ujjait nyakára fonta, és lassan, hatalmasan összeszorította a torkát, miközben meredt szemében egy közelgő boldogság képe ült. Arca eltorzult a gyönyörtől, míg ismerősöm fuldokolva kapkodott levegő után, és csaknem szörnyet halt az ijedtségtől. Mindig hálát adott Istennek, ha a bevégzetlenül maradt szerelmi kalandból, az ártatlan hajadon karmaiból ép bőrrel menekült haza, és az imádkozástól megkönnyebbült.228
Végre a boszorkány egy igen ártatlan arcú, fiatal nő arcát öltötte fel, ismerősöm nem is sejthette, hogy gonosz boszorkánnyal van dolga, aki feladatává tette élete megrontását. Feleségül vette az ártatlan arcú hajadont, és azt hitte, hogy ezzel örökre megszabadul a lidérctől.
Ámde az első éjszakán az ifjúasszony bevallotta, hogy ő senki más, mint az öreg, csúf banya, a kancsal menyecske, a pusztai hajadon, akinek haját a fésű nem fogja. Bevallotta, hogy ő már századok óta él, és tetszés szerint változtatja az alakját. Szerepelt már a szegedi boszorkánypörökben, amikor vízpróbának vetették alá, mert elszívta a férfiak erejét, teljesen tehetetlenné tette őket. A vízpróbát szerencsésen kiállotta, lemerült a Tisza fenekére, s percekig maradt a mederben. A vízpróba után a mérlegpróba következett. Amíg a társai, a többi boszorkányok alig nyomtak egy-két latot a mérlegen, és testi súlytalanságukkal bebizonyították boszorkány voltukat, ismerősöm felesége összejátszott a mészárosmesterrel, aki a mérleget kezelte, és hetven fontot nyomott. A legvégső volt a tűzpróba, amelynek az álboszorkányok mindig szívesen vetették alá magukat, míg az igazi boszorkány irtózik a tűztől, mert az halálát okozza. Ugyanezért ismerősöm neje szerelmével megvesztegette a szegedi bírót, egy vén ló képében megejtette a bíró szerelmét, amiért is a bíró szabadon bocsátotta, s ő elrepülhetett piszkafáján a Gellérthegyre.
Ilyen és hasonló mesékkel mulattatta ismerősömet az első és a következő éjszakákon az ifjúasszony, amint más asszonyok testi és lelki bájaikkal, tudományaikkal, szerelmi praktikáikkal, gonosz tapasztalataikkal szokták bolondítani a férfiakat. Ismerősömmel elhitette neje, hogy minden bajában megsegíti, soha el nem hagyja, és ha engedelmesen viseli a nyerget, amelyet minden éjszaka a hátára vetett: alkalmas időben rejtett kincshez juttatja.
Ismerősöm, aki annak előtte életvidám, dalos, tréfakedvelő férfiú volt, házasságában elkomorodott, otthon ülő, barátokat kerülő, túl mogorva kedvű ember lett, aki sohase mozdult felesége szoknyája mellől. Miután neje megtiltotta neki a boritalt, titokban látogatta a pincét, ahol egyszer halva találták.
Más ismerőseim is tudtak a boszorkányok létezéséről, különösen a reménytelen és boldogtalan szerelmesek, akik városvégi korcsmák, borházak tétlenségében töltötték napjaikat, és szemüket a földre sütötték. Tudok férfiakról, akiknek erejét úgy megkötözte egy-egy nő, hogy más asszonyszemélyre még csak nem is nézhetnek szemükkel, nemhogy bármiképpen incselkednének az asszonnyal, akit a teremtő229 a férfiak incselkedésére teremtett. Tudok férfiakról, akiknek álomban szívgörcsük támadt, ha egy bizonyos asszonnyal álmodtak. Csak keserves zokogás és köhögés könnyítette nehéz fájdalmaikat. Tudok férfiakról, akiket csonttá aszaltak bizonyos asszonyok, szárazbetegséget oltottak beléjük, megfosztották mindennemű tehetségüktől, akik saját árnyékukként bolyongtak a világon. Tudok férfiakról, akik mindent, becsületet, nyugalmat, életpályát, tisztes atyafiságot feláldoztak egy nő kedvéért, és a tömlöc négy fala között sem tudnak másra gondolni, mint örökösen arra a nőre, akinek rabjai lettek. Tudok férfiakról, akiknek eltorzul az arcuk, a szívük, a lelkük, midőn egy-egy asszony megbabonázza őket, hajuk, foguk idő előtt kihull, szomorú vénségükben selypítve mondják a bűbájos nevét.
Ezért én hiszek a boszorkányokban, bár tőlük csak összesen húsz esztendeig szenvedtem, mert gyermekkoromban farkasfogat akasztott a nyakamba jó anyám.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages