A RAJONGÓK

Teljes szövegű keresés

A RAJONGÓK
A vallásos babonák sok embert már a tébolyodáshoz, az őrültekházába vittek. De milliókra megy azoknak a szerencsétleneknek a száma, akik megállottak a lelki betegség feleútján, s mint hülyék tengődnek a nép irgalmán.
A tébolydákban mindig látni oly szerencsétleneket, akik magukat pápának vagy Jézusnak, Máriának, Megváltónak vagy Istennek képzelik. A világot akarják rendszerint elpusztítani vagy megváltani. Csodákról beszélnek, amelyeket ők végeztek, mások meg a mennyek országáról – ahol gyakran238 járnak. A múlt század közepén egy vallásosságába elvakult szerencsétlen a saját fiának nyakát vágta el, mint a bibliában akarta Ábrahám fiát az Istennek áldozni.
Szerencsétlenek, akik minden csekélységből már csodát látnak. Istenes dolgokról, vallásról, hitről beszélnek folyton, mennybéli intelmeket hallanak állandóan, önmagukat kiválasztottaknak képzelik. Hetekig éheznek, letépik magukról a ruhát, mert Isten így parancsolta nekik.
Van köztük olyan, aki az ördögtől megszállottnak képzeli magát. És ezeket nem lehet soha rögeszméjükből kigyógyítani.
A szabadságharc leveretése után – amikor az ország a legkeserűbb megpróbáltatásoknak volt kitéve – egy egész csomó ilyen vallásos vezeklő volt, aki az ország bűneiért vezekelt. Ilyenek voltak: a t-i meztelen asszony, a híres topáni éhező takács, és különösen nagy híre volt a szegedi ördöngös lánynak. A t-i meztelen asszony húsz évig feküdt egy szalmazsákon, pokróccal letakarva, a falu végén roskadozó házában, és az ura mutogatta az oda zarándoklóknak egy kis pénzért, kegyes adományért – így szebben hangzik – feleségét, akinek teste húsz év óta nem tűri a ruhát. Míg aztán a csendbiztos bekísérte mind a kettőt a vármegyeházára, de akkor már tűrte az asszony, hogy felöltöztessék.
A topáni éhező takács, mikor a mestersége befagyott, beállt búcsúvezetőnek. Aztán úgy beletanult a csodákba, hogy végül rajta is kiütött a szent élet.
Panaszkodni kezdett, hogy nem ízlik neki se étel, se ital, a jó emberek próbálták felingerelni elpetyhüdt ínyét, de a takács csak nem akart enni. Persze, a dolognak híre ment, jöttek mindenfelől az emberek ízletesebbnél ízesebb ételekkel, de a takácson nem segített semmi. Csak ült a házában, és kis szentképeket ajándékozott látogatóinak emlékbe. Cserébe persze szívesen vette, ha néhány forintot dobtak a mellette álló perselybe.
Egy csúnya, esős, őszi napon, amikor nem is gondolt rá, hogy búcsúsok kereshetnék föl, szörnyen leitta magát.
Mikor aztán jöttek a búcsúsok, úgy találták tökrészegen. Így lett vége az éhező csodának, aki a világ bűneiért vezekelt.
A szegedi ördöngös lány, az már vallási mániákus volt. Vallási őrjöngő volt, és ezenkívül még a nehézség is gyötörte. Persze, a jámbor emberek azt hitték, hogy az ördög szállta meg.
Már kislány korában istenes Katuskának hívták. Folyton a templomban tartózkodott. Aztán a sok ájtatoskodással a lány meg a szülei a nehézkórt gondolták gyógyítani, persze minden siker nélkül. Órákig hevert néha önkívületben, ilyenkor sírt, imádkozott, káromkodott. A baj mindig jobban239 úrrá lett rajta, s ekkor a lánynak egy csodacsengettyűt kerítettek, amelyet Rómából hoztak a pápa áldásával, s ezután, ha rohama volt, ezzel a csengővel csengetett. Ebből a babonások olyan nagy esetet csináltak, hogy hetedhét vármegyéből jöttek az istenes asszonyok, hogy segítsenek a lány baján, mert az orvost nem engedte magához. Magukkal cipelték minden búcsúra, míg aztán nyoma veszett.
Jegyzet
Egy régi mondás tartja, hogy minden asszony megszépül, mikor imádkozik. A regényírók, mesemondók tudják ezt, és a templomot a férfiszívek veszedelmes helyének jegyzik a térképeken. Hátha még azt tudja az ember, hogy érte imádságot mondanak a bolthajtás alatt!… Imádkoznak drága, gyönyörű ajkak, a leghatalmasabb Úr pártfogásába ajánlanak szegény férfiakat, forró fohásszal emlegetnek nevet, amelynél szeretettebb nincs a Kárpátok alatt! Valóban: csak szerencse kísérheti annak az embernek a lépteit, akiért egy asszonyszív buzgón imádkozik a templomban. Tudják ezt azok, akik nagy veszedelmeken, megpróbáltatásokon, kalandos utazásokon mentek keresztül. Tudják ezt azok, akik a tömlöc szalmáján reménytelenül várták a holdsütést, akik nehéz betegségben, elhagyatva forgolódtak ágyaikon, akik rablók és gyilkosok kezébe kerültek, akik csatákban a fülük mellett hallották elsüvölteni a golyót… Asszonyok imádsága nélkül még a lábukat is elveszítenék a férfiak.
Csak ne bántsuk a vallásos nőket, nélkülük olyan sivár volna életünk, mint az okoskodó férfiak azt megfosztani szeretnék minden örömteljes reménységétől.
Ki építené karácsony adventjében a Luca-széket? Ki kelne fel vaksötét, hóförgeteges decemberi hajnalon, hogy lámpásával a térdig érő hóban a rorátéra menjen? Ki látogatná a gyönyörteljes éjféli misét? Ki üldögélne a kék délutánok álmatag litániáin? Ki látná Máriát könnyezve a szentképeken? Ki tartaná meg a kántorböjtöket, a pénteket, a nagyböjtöket? Ki örvendezne virágvasárnap szentelt barkájának? Ki várná búzaszentelő boldog vasárnapját? Ki vetne keresztet a kenyérre a szelőkéssel? Ki szenteltetné meg a jó ízű sonkát és tojást húsvét napján?
Ha nem volna vallásos, istenfélő nő, ha nem volnának rajongók, akár hiába írnák fel a sekrestyések a három királyok nevét a szemöldökfára farsang kezdetén, akár hiába húznák meg hajnalonként és alkonyatonként a harangozók harangjaikat, akár hiába vinnék haza az240 Úr szent testét az óvatos asszonyok, hogy a ládafiába zárják… A férfiak előbb-utóbb elfelejtenék vallásukat az élet gondterhes tennivalói között. Mindig kemény kenyeret ennének, mert az nem kelne meg gonosz asszony keze alatt, aki a kenyeret szentmise idején dagasztotta. Nem látnák többé a vérző szüzeket, akik bizonyos napokon Krisztus öt sebének helyén (ahol Megváltónkat megszurdalta a lándzsa, a szög és a töviskorona) vérezni kezdenek. Árvizek, aszályok, háborúk, járványok idején nem tünedeznének fel azok a megszállottak, akik megsegíthetik az embereket. A középkor sohasem múlik el. A harangok csengésében, a keserves zsolozsmákban, a fájdalomteljes életben: kinyílik a vallásosság minden szenvedésért kárpótoló világa. Hová meneküljenek az emberek, ha már a hitüket is el akarják venni? Ne bántsuk azokat a babonákat, amelyek a hitélettel vannak összefüggésben.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages