BABONÁS ÁLLATOK

Teljes szövegű keresés

BABONÁS ÁLLATOK
A népbabona előtt a kuvik a halálmadár, a bagoly a tudós, a fecske és gólya szerencsét hoz a házra, de bántani nem szabad őket. A kígyó, ha a ház körül mutatkozik, veszedelem van készülőben. A fájóstorkúnak a gyík torkát kell megsimogatni, hogy megszűnjön a torokfájása. A macska tudvalevő, hogy a boszorkány fél keze. A kutya is kísért néha, fekete vagy fehér színben.
Jegyzet
Mikor falun laktam, álmatlan éjszakáimon gyakran hallgattam az éj csendes eseményeit a régi házban. A kémények körül sóhajtozó szél elballagott a tájról, mint nem szívesen látott vándorlegény. A hold másfelé is kíváncsiskodott, nem csupán ablakomon. Ekkor megszólalt a nagy csendességben, valamely régi bútorban a szú (a betűző szú, mint tudományos nyelven nevezik), és hangjával reggelig elmulattatott. A szúnak a hangjában némelyek a halált vélik hallani, amely halál ott lakik minden házban, és egyre méregeti a ház lakói életét. Fáradhatatlanul dolgozik, mint a homokóra. Percegése, pattogása, korcogása egy-egy életnek a megszabott útja. Ha a szú a szék lábához ér, akkor meghal János bácsi vagy Mari néni. Tudniillik napközben János bácsi üldögélt a karosszékben. Míg én a szú percegésében az álomtalan éjszakákon mindig az ősök ittmaradott lelkét hallottam. Az öregemberek, akik annyi esztendeig húzódtak meg a bolthajtások alatt, nem mehettek el innen nyomtalanul. Ittfelejtettek valamit tevékeny lényükből, amit nem vihettek magukkal a temetői csöndességbe. Ami tovább él, mint egy befejezetlen, sajgó fájdalom; tovább él, mint egy elmúlhatatlan, nagy szerelem; tovább ád életjelt, mint egy nagy életerő, amellyel véglegesen a halál sem bír el. Az ősök kopogtak a kis szú percegésében, ők élték tovább kiéletlenül maradt, befejezetlen életüket a bútorokban, amelyek egykor körülvették őket. Szinte hallottam, hogy néha emberi hangon szólalt meg a szú csendes éjjeleken, egy öregember mondogatta el, ami bennerekedt… Sajnos, sohasem tudtam megérteni, amit a halott mondana. Az ő túlvilági nyelvüket a260 koporsófedélben és a régi bútorokban rejtező hangok nem árulják el a földieknek. Csak dolgozott a szú, ez a másvilági, ittfelejtett energia… amíg egy napon végleg elhallgatott. Az eltemetett ős kiélte a reá szabott életet, amelyet valamely körülmény folytán itt a földön nem fejezhetett be a bizonyos időben.
De volt más hangja is a falusi éjnek. A kutya, amely álmában vakkantott az udvaron, bizonyosan megálmodta, hogy rövid idő múlva kiássák a vermet. Disznó röfögött, nyomában kilenc malaccal. Ló nyargalt fejetlenül. Bika kormosan morgott, lefelé hajló szarvaival. Macska mosdott a háztetőn, mintha bálba, vigalomba készülődne. Kígyó mászott ki a régi falból, és veszedelmet jelentett. Béka ugrott lappangva, és kereste az alvót, akinek nyitva maradt a szája. Surranó gyík jelentette, hogy a torokfájás meggyógyul. Kutyahal (vízibornyú) várta a sötét vederben, hogy szomjas ember megigya az éjszaka látatlanságában. Tyúk kukorékolt az eperfán, teknősbéka vitte ormótlan testét a szívtelen gazdasszony ágya alá. Ám az éjnek e látományai másoknak is megmutatkoztak. Az ősapám hangját ellenben csupán én hallottam a szú percegésében, és hallom néha még most is, mintha az öreg nem tudna elkészülni ittfelejtett életével.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages