GARABONCÁSOK
GARABONCÁSOK
A garaboncás is előkelő személy a babonások előtt. Apja maga az ördög, anyja meg a boszorkány, aki valamelyik gellérthegyi kirándulása után hozta a világra. Így tartja a néphit.
A garaboncás rendesen forgószél képét ölti magára, vagy mint jégeső jelentkezik. Vagy egyszerű szegénylegény, aki végigkoldulja a falut, és jaj annak, aki kérését megtagadja. De rendszerint megismerik szürke köpenyegéről,231 amit még a mai napig is felleghajtónak neveznek egyes vidéken.
A garaboncás sárkányon vagy tátoson (nem táltos) lovagol. Ezt ugyan még nem látta senki, de így képzelik.
Jegyzet
A garaboncást mindenki látta, aki faluhelyen lakott. Madártoll van a kalapjánál, százesztendős csizma van a lábán, deres szakáll verdesi az állat, a köpönyege ezer folt, és a tekintete mindig jókedvű, mintha valami nagy titkot tudna, amiért örökké mosolyoghatna. Nagyon meghálálja, ha valahol éjszakára szállást adnak neki. Mesemondással fizet a jótékonyságért. Csodálatos színeket, hangulatokat, meseképeket olt be a hallgatók szívébe, minden országot és minden embert ismer. Mikor hajnalban útra kél, egy láthatatlan kis tojást felejt a zugolyban, amely tojásból egy csodálatos szép madár támad A hosszú mesemondások, képzeletek, álmok madara. Mintha álöltözetű királyfi lett volna, aki fejedelmi ajándékkal fizetett a vendégszeretetért.
