2
2
De még néha más is lakott a szigeten, késő őszi időben, mint az öreg költő és szolgája.
Ez pedig az öreg József főherceg volt, ama huszárosán kifent bajszú, karcos, őszi hangú katona, aki rózsafáinak télire való eltevéséhez késő ősszel mindig megérkezett a szigetre.
Könnyű volt a főhercegnek. Katonai pontonnal akkor jött és ment, amikor kedve tartotta. Az utászok utat vágtak a dunai sásba, nádba, ahol a főherceg kikötött csónakjával, kiegyengették a gyalogutat a ködtől, víztől, sártól járhatatlan talajon (ahol most a pólópálya ragyog), hogy még az első fagy beállta előtt a főherceg rózsafái között lehessen, amely rózsafákat a földbe kell eltemetni, mielőtt itt érné őket a tél.
Pompás kertészei (úgy Fiúméban, Alcsúton, mint a szigeten) mindig voltak az öreg József főhercegnek, de rózsafái télire való elhelyezésénél személyesen akart jelen lenni. Híres rózsái voltak a kipödrött vén katonának, a rózsafák voltak a gondjai abban a világban, amikor minden katonai (és politikai) gondot amúgy is vállalt az unokatestvére, I. Ferenc József.
Amilyen ünnepély volt József főherceg életében egy-egy újonnan épült kaszárnya megnyitása (rendszerint ezt bízta rá az unokatestvére), vagy egy új önkéntes tűzoltóegylet zászlószentelési ünnepélye (ez volt a privát szórakozása), valamely nagyobb izgalmat jelentett számára a rózsafáival való foglalkozás. (Volt is neki vagy tízezer rózsafája.)
Arany János mint a sziget hű lakója úgy a rózsaszüretre, mint a rózsafák télire való eltevésének ünnepségéhez meghívást kapott. Még ha nem is írta volna a Toldi költeményt, amelyet a főherceg olvasott, Arany úr a Szent István-rend kiskeresztese volt, már csak ezért is kivételes elbánásban kellett részesülnie – ott, a szigeten, ahol József főherceg volt a házigazda. Kastélyt, tehenészetet, sőt vendéglőt tartott, nem beszélve a virágkertészetről, a rózsafáiról, amelyekkel igazán nevezetessé tette magát a monarchiában. (Voltak rózsafajtái, amelyek csak neki és124 Erzsébet királyné barátnőjének, ama bécsi Rothschildnénak vannak tulajdonában. Hozatott Ázsiából „vasfát”, amelynek levelei arról híresek, hogy egyetlen levélér sincs bennük.) Kertészek körében valóban mindig nagy elismeréssel beszéltek az öreg József főherceg rózsatenyésztéséről, de Arany János csak sóhajtott egyet a rózsák között is.
– Mikor én az őszikéket szeretem! – mond, egy költeménysorozatára célozva, amelyet elhalt leánya emlékére írt.
De tudta a kötelességét, amellyel házigazdájának tartozik, és ezért csak felrángatta a csizmáit Okos György segítségével, amikor a szürke katonai ponton trombitálvá kötött ki a sziget budai oldalán, és a kertészek a régi rózsakertben ugyancsak felvonultak József főherceg tiszteletére, a rózsafák őszi temetésére.
Csodálatos, hogy nem hatotta meg Arany Jánost a rózsafáknak elevenen való eltemetése, egyetlen sort nem szentelt műveiben a körülményes téli készülődésnek, amikor azért mennek darab időre szalmába burkolva a föld alá a rózsafák, hogy tavaszkor még szebb virágokat teremjenek. Lemennek darab időre, a tél fagya elől pihenni a sziget földjébe, mint akár a költők az új művek, az új alkotások születése előtt.
Arany szótlanul ballagott vászonzubbonyos, csizmás házigazdája mellett, amíg az rózsafáiról intézkedett. Egyik rózsafát, klímája miatt, mélyebbre kell temetni, mint a másikat. Ezeket mind tudta a főherceg.
Az égen ólmos felhők, a fák gallyain tarka mellényes cinkék, amelyek bokáztak kis lábukon egyet-kettőt az üresen maradt rózsafa karókon.
– Délben legyen szerencsém ebédre a kastélyban, csak ketten leszünk, nem kell ceremónia – mond József főherceg, aki szívből örült az ilyen napoknak, amikor szertartás nélkül, magához való öregemberrel gulyáshúst ehetik, amelyet a pontonnal jött katonaszakács főzött meg a kastély udvarán, bográcsban tett az asztalra, hogy a Klotild főhercegnő hozományából való evőeszközök csak nagyot néztek az „elbetyárosodott régi ház” vendégei láttára.
De ha a házigazda, az ilyesmire mindig hajlamos „Palatinus Jóska”, elfelejtette is az udvari etikettet, annál inkább tartotta magát ehhez a tiszteletadáshoz a hosszú bajszú Arany János. Bizony csak felvette az aranyrojtos nyakkendőt, a térdig érő, az Akadémia főtitkárjához illő kabátot, amikor a sziget közepe táján fekvő főhercegi kastélyba ebédre ment.
– Megbetegítenek ezek az ebédek, Gyuri – meglásd az éjszakám125 megint rossz lesz – mond Arany Okos Györgynek, mielőtt a főhercegi ebédre elindult.
– Sohasem készülök el Toldi szerelmé-vel ezek miatt a meghívások miatt – tette hozzá öregesen, zsémbesen. – Pedig van vagy harminc esztendeje, hogy boldogult szalontai jegyző koromban írni kezdtem.
A kis termetű Okos György, mint aztán élete végéig, ravaszkás arcot vágott:
– „Palatinus Jóskához” pedig el kell menni ebédezni, mert mind a kettőnknek felmond, itt, a szigeten – biztatta a csizmatisztító a főtitkár urat.
A költő aztán nekivágott régimódi lábtyűiben a szigeti sárnak.* És a szigeten Toldi szerelmé-t is megírta valahára.
* Az irodalomtörténet (így Riedl Frigyes) megállapítása szerint is a harmincegynéhány esztendeig készülő költeményt Arany valóban a szigeten fejezte be. (Krúdy Gyula jegyzete)
(1932)126
