Mártius 15
Mártius 15
Ó, te dicsőséges nap! Legnagyobb a történelemben. Neved lángbetűkkel van felírva az egek magasságában s idelenn a földön, minden magyar szívében.
Akkor is olyan idő volt, mint most; akkor a felhők sűrű kárpitja mögé bújt a nap, s esett az eső, szél süvöltött végig az utcákon, mikor megszólalt Petőfi, mikor az emberek esernyő alatt éljeneztek s lelkesedtek, mikor a szabad sajtó első példánya, a Talpra magyar! járt kézről kézre az emberek között, hűvös, szeles időben.
Széttörtük a rabláncot egyszerűen, és szabadok lettünk. A Szabadság édes lehelete megérintette arcunkat… s héroszok lettek a félelmes kis diákokból…
Megírták már ezt előttem, s meg fogják még ezt utánam írni, elmondják, mit én mondtam, mit éreztem, mit érzenek… mindaddig, míg magyar fog lakni e földön, míg magyar anya neveli gyermekét. Gyermekkorunktól azt halljuk, hogy „szeresd hazádat!” – hát kell szeretnünk. Vérünkbe megy át.
Mártius Idusán nemzetiszínű kokárdák és tollak lepik el a kalapokat: a báránybőr süveget és selymes cilindert egyaránt. Testvérek leszünk. A szónok „kedves polgártárs”-nak titulál, összecsókolódzik velünk – mámorában, melybe a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség édes érzete vitte, és másnap… – másnap elnéz a fejünk felett.
Ó, mért nincs mindennap Mártius 15-e!
Végzek.
Utolsó kérésem az egek Urához az, hogy e magyar nemzet nagy betege, kinek minden percét egy aggódó nemzet kíséri figyelemmel, Kossuth Lajos gyógyuljon meg, és éljen még nemzetünk dicsőségére a mi öreg prófétánk.
(1894) 5
