Bujdosó

Teljes szövegű keresés

Bujdosó
A bujdosó alakja régebbi olvasmányaim és hallomásaim nyomán regényes ruházatban tünedezik föl, amely képzeletbeli élmény valószínűleg onnan veszi eredetét, hogy gyermekkoromban igen sok, hosszú őszi estvékre terjedő történeteket hallgattam öreg emberektől, koros hölgyektől, akik emlékezésük virágkorát azon időben élték át, midőn Magyarországon majdnem mindenki bujdosott.
A „bujdosó” szent fogalom volt bizonyos korszakban, a mostani, deres fejű nemzedék előtti időben, mikor nagyapáink nézegették a tükörben a fehér szálakat bajuszukban, és a hölgyek fejkötőszerű, direktoár-kalapot illesztenek fejükre, hogy hamvasodó hollófürtjeiket elrejtsék a kárörvendő szemek elől.
A bujdosó holdvilág ezért éjjel járt az Ipoly partján, az udvarház hátulsó ablakát halkan megzörgette… árvalányhaj volt homlokába húzott kalapja mellett, Lendvay-köpenyeg vagy fekete szűr burkolta alakját, a hangjában fájdalom és csendes bánat, a kezében a szegénylegények fokosa vagy Krúdy Kálmán rövid karabélya… egy nemzet vonaglott néma fájdalommal, a kukoricásban zsandár rézsisakja fénylett, mély csendesség borult az országra és a bujdosó reményt, mint a messzi szivárványok, fojtott lelkesedést, mint az ősök által eldugott butéliák tartalma, halk ébredezést, mint a táncoló asztalkának bolondos arabeszk-üzenete hordott tarisznyájában. A bujdosó – furcsa társadalmi helyzeténél fogva – nem volt rossz híreknek hordozója, Svájcból, Párizsból, Londonból kapott titokzatos hieroglifeket, az üldözött vad csüggedését eltitkolta a vendégszerető háznép előtt, és a hajnalos jövőt festegette, míg vérdíj volt a fejére kitűzve.
Rokonszenves, nemzeti figuránk, a bujdosó hazafi: évtizedekig foglalkoztatta a magyar fantáziákat. Ez idő tájt rejtegették Rózsa Sándort, a Bakony szegénylegényeit és a kapcabetyárokat. Az útonállóknak284 legendájuk támadt, a félszemű B. elszökik Szabolcs vármegyéből, hogy szegénylegény lehessen a Bakonyban. Istóriáskönyveket írnak a kor Anonymusai, kalendáriumokban fekete paripán nyargal Sobri Jóska, a betyárromantika szívvilága leend az ifjúságnak, Petőfit rejtegetik a hiszékenyek, a nádasok bűnterhelt menekültjeit, az emberkerülő pákászokat kezdik emberszámba venni, vándorszínész énekel a kisasszony ablaka alatt. „Moháczi bácsi” és Bizay még komoly figurák a közéletben… Regényes, színészkedő Magyarország, a rossz komédiások és álmodozó honfiak hazája: gyermekkoromban hány kalandos történetet hallottam elbujdosók koráról, midőn az igaz emberek külföldön asztalosságot tanultak, vagy egy várbörtönben pókot szelídítettek!
Később Amerika jött divatba.
A bujdosók a tengernek veszik útjukat. Ám most nem Lendvay öreg színészdivatja szerint van a köpenyeg vállukra vetve; váltók, csődök, könnyelműségek, anyagi és erkölcsi bajok, tévedések adják kezébe a vándorbotot a nyolcvanas évek magyarjának. A hazafias bánatnak mind kevesebb köze van az eltűntekhez. New York szabadszágszobra integet álmában az árvaszéki pénztárosnak, a csalárd kereskedőnek, a váltó aláírójának, rossz társaságba került fiatalembernek. Amerikát járt iparosok, felvidéki tótok elmondják e korban még vállalkozásos óceán-út részleteit, Amerika még az ígéret földje mindazoknak, akik itthon vétkeztek, vagy boldogulni nem tudtak. Az Amerikába menekült sikkasztó, váltóhamisító eltűnése még vezeklésnek mondható a nyolcvanas években, sajnálják, fejüket csóválják az emberek: „milyen kedves cimbora volt…” Bizonyos mártírium, a szenvedések enyhítő glóriája tűnik fel a vétkes magyar alakja körül, aki itthagyván barátait, nőismerőseit, vadászkutyáját, elárverezett kis házát, dobra került birtokát, a tömlöc elől (nemegyszer a hatóság segítségével) evőeszköz-tisztítónak, bőgőhordozónak, farmernek vagy aranyásónak elvitorlázik, holott azelőtt legfeljebb annyit tudott a hasznos foglalkozások közül, hogy hogyan lehet énekelve leereszteni pohár bort a gégén. Kártyaveszteség miatt a grófok, csalódott szerelemből kifolyólag a regényes vidéki urak, rangjuktól megfosztott tisztek, de a lopók és félkézkalmárok is Amerikába bujdostak. A nyolcvanas években a megszökés még mindig érdekes cselekedet volt, és ha évek285 múltán levél jött a Gulyás utcából, könnybeborult szemmel olvasták a kifosztott rokonok, megcsalt jóbarátok.
Nagyon életre való elem volt, amely már ez idő tájt sem választotta új hazájának a verejtékes munkájú újvilágot, hanem itthoni dolgai végeztével kalandornak szállt ki Párizsban vagy Monte-Carlóban, öreg cigányprímások, tanulmányutas fiatalemberek, nyugtalan hírlapírók gyakran hoznak hírt a francia földre szakadt véreinkről. Az irigyelt, babonás hírű Párizsban lakhatni, mindig a nagyopera páholyában üldögélni, a ligetben lovagolhatni: ezért már nem borultak könnyárba az itthonmaradottak szemei… Közönséges bűvészetnek vélik azt a cselekedetet, amelynek vezeklésért még New Yorkig sem kell a hajót fűteni.
Manapság a bujdosó arcképe már nem csupán a vidéki szalonok, fénykép albumainak rejtett titka, hanem rendőrségi eszköz. A bujdosás, az eltűnés senkit sem emel tekintélybe, ellenben tettre buzdítja a nyomozó hatóságot. Egy-egy nevezetesebb sikkasztó, váltóhamisító, postacsaló nyomában nem mozdul meg annyira a szánalom érzete az emberi szívekben, mint a régi jó időkben. Azt mondhatni, hogy mindenki segítségére van az igazságszolgáltatásnak a bűnös menekülő kézrekerítésében. Ezért mind ritkábban tűnik el végképpen a tévedt ember lábnyoma a világ nagy országútján. Határszéleken, kikötőkben, kis szállodákban, vonatok fülkéiben szemek figyelnek, és már akkor is megérintette a rendőr keze a bujdosó vállát, midőn az teljes biztonságban érezte magát. A bűnösök tisztában vannak a „kiadatási eljárás” furfangosságával, a rendőrségek hálózatával, a telegráfdrótok gyorsaságával. A menekülő vétkesnek nem lehet a legelső vonatra felugrani a Keleti-pályaudvaron, hogy nyomot tévesszen. A régi időben álszakállok, parókák, rejtett külvárosi odvak maholnap csak a regényekben olvashatók. Kis és nagy tolvajok jól tudják, hogy csoda révén menekülhetnek meg csupán, és az álomtalan bujdosás helyett nemegyszer önmagukat adják át a nyomozó hatóságnak.
Kecskeméti Viktor – e félig-meddig legendává lett magyar ifjú – bizonyosan valamely oly egyszerű, szinte paraszti fogásnak köszönhette sikerült eltűnését, amely a nyomozó hatóságnak tán eszébe sem jutott. Egy régebbi rendőrtiszt emlékezete szerint: Kecskeméti, bűnügyi regények, reporter-fantáziák évekig kísértő alakja, nyugodtan286 átutazott a prágerhofi vasúti állomáson. Látták, megállapították, hogy felszállott a trieszti vonatra. Ámde a pesti rendőrség akkoriban még nem tudta, hogy Prágerhof csupán egy vasúti állomás, és nem valami nagy város, ahol nincs városi rendőrkapitányság, ahová a sürgönyt címezték. Míg a pesti rendőrök telegrammjával a nem létező prágerhofi rendőrkapitányságot keresik, Kecskeméti nyugodtan átkel az állomáson, és eltűnik Olaszország felé.
Lehet, hogy így volt, aki szeret hitelt adni az élet egyszerű történeteinek, az szívesen elhiszi e megérthető menekülést. A tapasztalatlan ifjú városi hivatalnok olyan utat választ a bujósdiban, amelynek állomásait a vasúti menetrend-könyvben megtalálja. Talán még nem is olvasta a detektívregényeket, ahol robogó vonatokról ugranak le a bűnös emberek, vitorláznak, háztetőn járnak, hogy végül teljes biztonsággal a detektív karjai közé fussanak. A mozifilm titkosrendőr-szenzációja, e modern betyárromantika meg csupán egy Király utcai kis kávéházban volt a törzsvendégek mulattatója. Kecskeméti Viktor tehát itt sem tanulhatta meg a browning rendszerét és elszánt színészek ugrándozását.
Különös bűnügyi rejtély maradt eltűnése, amelyről az öreg detektívek még sokáig beszélgetnek a fiatal kezdőknek. Sikkasztók álma, megfogott lopok börtönbeli elgondolkozása, bűnös hajlamú ifjak példázata maradt a joghallgató, mert útja a negyedmillióval jól sikerült.
A mostani lapok rendőri eseménye – amely békés időben mindenesetre sok külföldi hírlapírót és kíváncsit csalogatott volna Cinkotára – a bádogos: kezd Kecskeméti Viktorhoz hasonlítani. A bádogos bűne tagadhatatlanul szenzációsabb, hátborzongató, kísérteties: korunkban is, mikor a halál vacsorázik asztalunknál, és lekaszált sarjú módjára hull az emberiség. A bádoghordók a legprimitívebb és legfinomabb lelkeket egyformán érdeklik, a herceg és a foltozóvarga mohón keresi újságjában a legfrissebb híreket, türelmetlenül múlnak a napok… a kalap alá rejtett arcokban Kiss Béla vonásait keresi a járókelő… és Nagy János konokul hallgat (ha már legalább hazudott volna valamit!)… húsz év előtt nyoma veszett öregasszonyokat, bolond fejjel elkóborolt szerencsétleneket keresnek a cinkotai bádogokban… és még senki sem tudja, él-e, meghalt-e Kiss Béla, az események néma287 hőse, akinek titokzatos hordói egy bizonyos ideig a világháború izgalmait is háttérbe szorították!
Hol van a bádogos?
Elesett a csatában, meghalt a kórházban, bujdosik Szerbiában, Győrben vagy Budapesten?… Hol van e titkos, nagybajuszú katona, akinek egyszerű cselekedetei, jámbornak látszó tettei most, bűne napfényre kerülésével mind titokzatosságok lettek. Kapufélfánál való fütyörészgetése: az ördög nótája, Valjevói rabsága a bujdosó bűnös öntudatos elrejtőzése. A tífusz nyúlik el sárgán a szomszédjában, és ő talán kicseréli a halott fejcéduláját a magáéval. Úttalan Szerbiában, sárban, vérben gázol a bádogos, egy világháború színjátéka zeng körülötte, de ő már gondosan takargatja lábnyomait, mert tudja, hogy 1916 májusában a hordókat megtalálják Pest megyében. Idegen, ellenséges földön, szerb nyomorúságban, hullák, rombadőlt katonák, feldúlt lelkek között rejtegeti sunyi, kerek fejét a bokrok alá, kis sertésszemével előrelátóan hunyorít, menekül, nyomot veszít… Szinte lehetetlen, hogy a halálnak e jó ismerőse, hűséges, megbízható szolgája e gyakorlott sírásó mindennapi, katonahalállal távozott volna el az élők sorából. Még sokáig kísért majd rejtelmes alakja. Nem is illik e titkok közé a bádogos eleven, rendőrkézzel megfogott figurája. Művészibb, ha köddé, párává, emlékezetté válik.
(1916)288

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages