Koncert

Teljes szövegű keresés

Koncert
Tíz óra, este, márciusban, és Szent Terézia temploma körül enyhe tavaszest, amikor a költők a nyitott erkélyen üldögélnek, sikerekre és tizenhat éves leányokra gondolnak; fenn, a magosban, a templom tornyai körül bizonyára már vándorló fehér lelkecskék tudakolják az utat a nagybajuszú órától, Magyarország felé, akik ibolyák, jácintok, rezedák óhajtanak lenni a messzi kertekben; vándorbotjára támaszkodva áll a szomorúság, ő fűzfának, ciprusnak szegődött el ez esztendőre, midőn a tavaszi cselédséget szegődtették… Drága kis lelkek azt tudakolják a toronytól, hogy messze van-e ide az a rét, ahol ők lepkék lesznek az idén? Lenn, az utcák mélyében emberek, nők felsóhajtanak:
– Az első tavaszi este.
A Király utcán a főhercegné gépkocsija siet – mint Bécsben igyekeznek hazafelé a Habsburg-hölgyek, midőn az opera színpadán meghal a tenorista –, hányszor mentem gondolatban velük a palotájukba, a Burgba, a képzeletbeli szomszédságban jól elzárt hintajukba: mit gondolnak, mit éreznek, valóban észrevették-e a gazdag polgárasszonyok új ruháit, a gyémántokat, a briliánsokat, Hatvany Lili fejdíszét, a főhadnagyot, a tenort, és mit gondolnak a szerkesztőről, aki feláll a nézőtéren, az ábrándos karnagyról, a nagybőgősről, látják-e Wiesendorf Henriket fagottja mellett, és vajon tudják-e, hogy a pártér utolsó sorában ül egy pesti hírlapíró, aki égő szemmel lesi őket?… A gépkocsi hátulján a főhercegi koronát világítja a lámpás, elöl spanyol udvari divat szerint öltözött inas… otthon, a palotában csendesen terítenek már a vacsorához, s holnap korai felkelés a kórházlátogatás miatt; az éjjeliszekrényen tán Heine kiskönyve fekszik, és álmodozó sóhajjal alusznak el a gyertyák és csillárok a házban.
…a hercegi automobil eltűnik az Andrássy út irányában, a rímkovács egyedül bandukol tovább a Király utcán, míg a Zeneakadémia előtt kocsik gyülekezete, lámpások fénye, emberek sokadalma megállítja.369
Itt ma koncert volt, és innen távozott a főhercegasszony elsőnek, mint születésénél fogva ez joga. Most a közönség igyekszik lefelé a lépcsőkön; a tunya kocsisok, unatkozó rendőrök, dologtalan várakozók már mind helyükön állnak, az előcsarnok lámpásai ragyognak, s a nagyvilágot, a mindenható zenét, párizsi nők álmát, New York-i milliomosnék vágyódását, félszeg vagy félbolond muzsikusok csodálatos sikerét, a harmóniás lelkeknek különös zenéjét érezni e percben a tavaszest enyhe légkörében, amint az emberek lefelé lépkednek a lépcsőkön, és kinyíló ajtókon át az elhangzott zenélés különös mámora árad, mintha az estvére megidézett fekete kis kottajegyek elvégezvén szereplésüket, egy muzsikus télikabátja alá bújnának, vagy a magosba törekszenek vissza, és elhelyezkednek a telefondrótokon, mint a vándorfecskék.
Fiatal nők jönnek, fehér kabátban, selyemcipőben, igen olaszosan megfésülködve – ó, talán már korai délután óta készültek a koncertre! –, de a szemük, az arcuk, a lelkük most egészen más, mint néhány órával előbb volt.
Vajon mit gondoltak, míg odabent a csillár alatt a zene zengett, és a hangversenymester frakkja rejtélyesen mutatkozott?
A borpiros és andalgó fehér s fekete selymek alatt járó-kelő, rohamozó gondolatok, érzések, elképzelések vajon merre ragadták a szíveket, amelyek máskor az élet hétköznapiasságával aggodalmasan foglalkoznak?
Mennyien állhatnak a lelkek kis színpadán ez estén, míg a zongorás Schumann érzéseit verte a billentyűkön, akiket a koncert női hallgatósága látott csupán a szívén, az elérzékenyülésén, a bánatán vagy a boldogságán át, mint egy láthatatlan gukkeron?
A selyemcipőcskék eltakarták az ideges lábakat, a jó nevelés a hangos örömet vagy szomorúságot, a selyem a kebleknek emelkedését! És mégis mennyi ismeretlen figura, történet, kép játszódott le ma este a sok száz színpadocskán – hisz minden fiatal nőnek külön kis színháza van, ahonnan érez, a múlt, vagy holnap jeleneteit nézi. Mindenütt más, jó vagy rossz színészek játsszák szerepeiket. A súgó sohasem részeg, a karnagy nincs haragban a kisbőgőssel, mindenki úgy énekel, amint a szívünkben őt érezzük. Ki tudhatná, hogy ki fújta Caruso szólamát ama kis barnánál vagy szőkénél, aki felhevülten, zenétől, társaságtól, kivilágított estétől megzavarodottan a gondos édesanya karjába kapaszkodik?370
Szakállas és borotvált arcú muzsikusok – a zenészeket valahogy meg lehet ismerni a szemükről, a járásukról – sietnek ki a mellékkapun. Némelyik hegedűtokot visz a kezében. Viszi haza az est élményeit, s otthon talán magánosságában eljátssza érzelmeit. Repkedő hajú, lázas szemű ifjú nők, elgondolkozott asszonyok, nyugtalanná lett idősebb hölgyek különös zajgása, sietése, lépéseinek koppanása, felsóhajtása, mozgása, szinte muzsikusi illata keveredik a tavaszéj levegőjében. A szívek ma éjjel tovább virrasztanak, többet dolgoznak, és a szemek nyitva maradnak némely leányszobákban, és a setétségbe figyelnek. Csak a hivatásos zenészek mennek sört vagy bort inni, mint az artisták, ha leszállottak a trapézról. Néha kivesznek egy kis fekete fejű kottajelet a zsebükből, ez hiányzott ma este a hangversenyterem dobogójáról, s örvendenek, hogy megtalálták.
A családi batárok, gépkocsik megtelnek ifjú nőkkel, a szájukból, a hajukból régen elhalt muzsikusok sírján termett virágillat szálldos, az anyák hátrahajtják fejüket, és egy régi csellistára gondolnak. Szürke hajú, sovány zenetanár mendegél az úton, és magában a taktust veri, mint az élclapokban.
A palota lámpásai elalusznak és egy vörös sapkás tűzoltó unottan nézi végig az elcsendesedett utcát az üvegajtók mögül. Úgy hallom, Dohnányi zongorázott este.
(1916)371

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem