Mézeskalács
Mézeskalács
A régi szép Magyarországról való álmok mindinkább eltávolodnak a szemhatáron a mai nemzedék elől. Könyvek, feljegyzések, hagyományok anyaga leend régi magyar életünk, mint a csodaszarvas története. Az utánunk következő generáció már csak vidám vagy szomorú anekdotákból ismeri honunk azon nevezetes állapotát, amelynek egy szakaszát a háború előtt még átéltük. Milyen volt apáink élete, konzervatív politikánk, a magyar föld vándorlása, a középosztály kialakulása (és szenvedése a háború alatt), furcsa, ősi szokásaink, nyugodalmas, alvó telünk, dalos nyarunk, aratásunk, szüretünk, bohókás ünnepnapjaink és olykori elkomolyodásunk… Elmerül a múltba a régi Magyarország, mint a legendás sziget, amely az óriáshal hátán alakult. A Vas Gereben Magyarországa, Jókai és Mikszáth alakjai, az angol dzsentri fogalmát nem értő és utánzó nemzedék figurái, Kisfaludy-rege és levendulaillat, nagykállói követválasztás és Tisza Kálmán szolgabírái, a magyar földesúr glóriás alakja, az udvarházak holdvilágos árnyéka, a tejjel-mézzel folyó földi Kánaán, vadfüves magyar Felvidék, míveletlen alföldi táj, beláthatatlan nádas és az első foglalásból való földbirtok… mind elmúlnak, amint a regények és elbeszélések megörökítik vala a hajdani Magyarországot. A madárlátta irodalom írta, mese szőtte Magyarországból már mit sem látnak azok, akik a háború után következnek.
(Engem bizonyára öreg táblabírónak néznek néhány év múltán az új emberek… Az időszámítás összezavarodván: én leszek a következő generáció anekdotájában az az ember, aki nem akart a Lánchídon vámot fizetni, és Ignotus viselt cilinderkalapot először Pesten.)
Bele kell nyugodni, hogy minden elmúlik a világon, a kállai kettős, a földesúr, a cigány, a zsidó, a regényes követválasztás és a magyar földbirtok igazságtalan, rendezetlen állapota.296
A magyar földek az idők jelei szerint ismét elkezdik vándorútjukat. Egy nagyra hivatott elme a képviselőházban (Beck Lajos) már rajzolgatja Magyarország új telekjegyzőkönyvét. Ha valóra válnak a függetlenségiek tervei, a magyar föld nagy részben gazdát cserél, ismét a magyaroké lesz, az őstermelőnek nevezett magyar paraszté, akié voltaképpen ez a föld már ezer esztendő óta. Milyen más világ kezdődne az országban, ha a hadban járt, megszolgált paraszt kis földesuraságként térhetne haza, mint egykor a hosszú harcok után Bocskai hajdúi, a török hódoltság után régi királyaink alatt idetelepített svábok, csajkások, határőrvidéki szerbek, horvátok! Igaz, hogy a madárlátta Magyarország napja ezzel végleg elmerülne a nyugati ég felhői mögött. De nem élhetünk örökké egyformán. Az apák nem kényszeríthetik fiaikra a maguk életét. A fiúk új életet élnek. (Turgenyev Iván, bár orosz volt, az Apák és fiúk című regényét írván, úgy tett tanúbizonyságot hite mellett, hogy még az elmúlt század közepén felszabadította összes jobbágyait anyja halála után. Egy kis csokor volt ez a baden-badeni francia énekesnőnek, és egyben nemes vallása egy reformátornak.)
Igen szép volt magyar táblabírónak lenni, felért a rozsnyói püspökséggel, úriszéket ülni, végtelen, bevetetlen, kihasználatlan földek felett parancsolni, a parasztot lehúzatni, jus primae noctist élvezni, boldogan, bőségben, uraságban végigélni az életet. A magyar nemesember élete minden nemzetek között a legkülönb volt. Még a királlyal is lehetett packázni. Urak és parasztok országa volt ez a föld. Ki is írta az irodalom. Színét, mézét, kedvét, rezedaillatát papirosra vetették az írók. (Csak Eötvös József okozott némi keserűséget A falu jegyzőjé-vel)
Szinte kimeríthetetlen témája volt az írnivalóknak a régi Magyarország. Mintha a múlt század írói és költői a karhosszúnyi távolságból is, amely őket apáiktól elválasztotta: már látnák e régi magyar életnek különködését, szomorúságát, örömét és megelégedettségét. A magyar élet telve van figurákkal, amelyek utód nélkül halnak meg. Egy nagyra hivatott, de tunya generáció a forradalom előtti Magyarország területéről nyomtalanul elsöprődik az újhelyi fiskális jöttével. Az írók, a nemzet krónikásdeákjai még becsületesebbek voltak, vagy297 kevesebb fantáziával dolgoztak, szinte lemérték, lefotografálták régi magyar életünket. Vas Gereben könyveiből, Nagy Ignác regényeiből egy furcsa, okoskodó és a reformokkal ravaszkodó magyar világ kandikál ki. (Már előbb: Kisfaludy, a vígjátékíró szelíden tréfálkozik a színházjáró magyarokkal.) Midőn Jókai végleg felülmúlja a lovagkor ködös világába búsan visszavonuló Jósikát, a komáromi ifjút itt várja egy egész, nagy, különös, pompázatos magyar történelem, amelyet neki papirosra kell vetni. Magyarország a forradalom előtt, a forradalom alatt és után. A legfurcsább, érdekesebb és szimpatikus alakokkal teli időszak. Minden kis magyar regényhős, mert hőskorban él. Különcök, megzavarodott lelkű, regényes hajlamú, szabadság után áhítozó, nyugtalanul aluvó magyarok élnek. A nők megannyi ábrándvilágbeli ideálok vagy férfiölő démonok.
Bár nagy fantáziával dolgozott Jókai Móric, az ő könyvein át lehet leginkább megközelíteni a régi magyar életünket. (A republikánus Horváth Mihály történelemíró túlzásában forradalmi tanokra próbálja nevelni a bajor királyleányt, aki később Magyarország királynéja lett.)
Valóban éltek-e a Kárpáthy Jánosok, Szentirmayak, Baradlayak?
Hogyne éltek volna. Jókai, bár ezt sohasem vallotta be, magyar regényeiben szeretett élő figurák után dolgozni, akiket idealizált. (A lélekidomár, Arany ember stb.)
El kell fogadnunk más hagyományok és szavahihető öregek tanúskodása szerint, hogy a régi Magyarország nagyon hasonlított a kalandos országhoz, amelyről Jókai könyvtárnyi könyvét összeírta.
Itt laktak a Józsa Gyurik, itt terültek el a végtelen nádasok, parlagon heverő földek, legelőnek sem használt puszták, őserejű lápok, megközelíthetetlen mocsarak, vademberek, lusta parasztok, botos hajdúk, mindig ebéd után lévő urak, félbolond grófok, termetes asszonyságok, lovat ülő kisasszonyok, csepűrágókért rajongó falusi hölgyek, peregrinusok, vaskalaposok, nadrágszíjat eresztő táblabírák, gonosz uzsorások. Sobri Jóskák, sápadt összeesküvők, rajongó papok és a megszámlálhatatlan különcök, akik minden faluban feltalálhatók voltak, hol a pók beszőtte az ablakot, és az eső átcsurgott a tetőn, és a repülőgépen, az örökmozdonyon, asztronómián, régi királyok pecsétes levelein, nyírvíz-szabályozáson, világszabadságon törik a fejüket. Az egész magyar panoráma benne van Jókaiban. És elmélázva,298 elgondolkozva eresztjük le a könyvét, midőn őseink céltalan és boldog, tudatlan és durva, cigánymuzsikás és holdvilágos, disznótoros és hideglelős élete előttünk elvonul.
A legnagyobb érték, ami Magyarországban volt, a föld: azzal nem törődött senki.
Ámbátor a messzilátó magyar gondolkozók mindig tudják, hogy mily nagy kincsen járnak, mikor a magyar földön lépkednek.
A királyok donációs levelei, harcos, intrikus nagyurak, az agyafúrt, zendülő Dózsa György, eszükkel házasodó földesurak mindig tudták, hogy a legfőbb jó az életben a földbirtok. Bocskai hajdúit az Alföld tekenőjében helyezi el, és földet ád talpuk alá. (Ahonnan mostanság is a legjobb magyar ezredeket sorozták.) Martinovics, a szászvári apát, Kossuth Lajos és mindazok, akik álomtalan éjszakán a magyarság jövendőjével foglalkoztak, a nemzet fennmaradását, fejlődését, végleges előrejutását a céltudatos földbirtok-politikában látták.
A nagy háborúk után a királyok gazdátlan vagy hódított területeket osztanak szét katonáik között. A háborúk nem mindig folytak oly ideális és kézzel meg nem fogható célokért, mint a mostani kényszerű magyar háború. A háborút viselő fejedelmek elég praktikus üzletemberek is voltak. Minden fegyverviselő harcosukat bizonyos jutalommal, elismeréssel, vagyonnal, ajándékkal, zsákmánnyal kecsegtették az időben is, amidőn a háború isteni eredetében még hittek a föld lakói.
A magyar paraszt, aki megállotta helyét e háborúban, mint a bibliai csoda, ezeréves álma a föld. Születése, élete és halála a szántóföld szomszédságában, szinte a föld drága rögei között folyik le, mint a búza vagy a rozs sorsa. Szülőanyja, hétköznapja, lehelete a föld szeretete. Itt növekedik, ebben éli örömtelen, de szerelmes életét, itt hallgatja a füvek növését, a szél beszélgetését, a búzatábla álmát. Mindene a föld, amely nem az övé. Ennek a határtalan, szinte a természet törvényei szerint való szent földszerelemnek a megvalósítását a harcoló magyar parasztság részére: tűzték ki célul ideális férfiak, a függetlenségi követek. Vajon sikerül-e másodszor a jobbágyság eltörlése? Akadnak-e hazánkban új Kossuthok, akik vezetik az új függetlenségi harcot?299
A régi Magyarország napja végleg leáldozott a háború véres fellegei mögött. Meg kell nyugodni mindenkinek a világ változó forgásában. Új emberek lettek, új gondolatok születtek. Maholnap Deák Ferenc furcsa tévedésébe esik mindenki, ha az új áramlással szembeszáll, aki a dunántúli gyorsparasztok tönkremenését féltette a váci vasúttól.
(1916)300
