Nagyböjt
Nagyböjt
Szerelmesem, elérhetetlenért!, Áprilisné, vajon miféle képzelt és való kalandokat jegyez fel naplójába, hogy száz esztendő múltán egy szilvóriumszagú könyvtáros (jegyzetekkel, apró csillagokkal, magyarázó kis számjegyekkel ellátva) könyvben kinyomtassa a felfedezett naplót?
Bizonyosan sokan írnak naplót a háború alatt.
A naplóírás: a magányos sírást vagy nevetést, speciális édelgést, vágyaknak vágyakozó leírását, önfontoskodást, műveltségünknek, tanultságunknak a megörökítését jelentette. E háborúban a várakozás szimbóluma a megkezdett és befejezetlen naplókönyv… Valaki tán egyszer hazajön, akivel együtt (a vállak összeérnek) csendes délutánon levelezni lehet e könyvben. „Lásd, mindig hű voltam. Mindig reád gondoltam.”
Az áprilisi napokról vajon mit lehet feljegyezni a titkos és nyilvános laplókba?
A szép Róza csak akkor írt naplót, mikor szerelmes volt. Így sok kötet megtelt szarkalábjaival. Egykor majd olvashatjuk megholt hercegek és jelenleg ősz öreg emberek ifjúi hevülését ez érdekes dáma feljegyzéseiben. Ámbátor, nem lehetetlen, hogy Rose asszony mostanában is írogatja naplóját. A Várban, egy csendes palotában a grófné írja fel gondozottjai, sebesültjei, szegényei viselt dolgait. A lipótvárosi hölgy, Estefánia francia nyelven ír, mert így tanulta nevelőnőjétől, és majd talán e jegyzetekből megtudjuk, hogy kinek volt a legtöbb gyémántja, legszebb tolla, legjobb cipője Pesten. Az írók közül bizonyosan az érzelmes L. L. Írogatja gyöngyszem betűit a Duna-parton egy régi gobelin-darabba bekötött naplóba. A tanítóképző és a felső leányiskola kisasszonyai mindig írtak naplót, a mondatszerkezet és a helyesírási hiba nem került Pataki tanár úr szeme elé. Régente, mikor mindenki a Józsefvárosban lakott, és minden a Józsefvárosban267 történt, a hölgyek a Nap utcában, a Práter utca zöldzsalugáteres ablakai mögött oly buzgón írtak naplót, mint szombat jöttével vasalták vasárnapi ruhájukat. Nem csak a születési mátrikulák jelezték a szerelem történetét, hanem az eldugott naplókönyvecskék is tudták boldog és boldogtalan kis lelkekről, akik váratlanul és hívatlanul a földre megérkeztek. Egy régi örökségi pörben a furfangos fiskális egy napon tiszteletre méltó, megholt úrnő leánykori naplóját használta fel védettje érdekében.
Most mit írnak ők a naplóba, midőn szerelem – a legtöbb naplónak tartalma – aligha lehetséges e férfiú nélküli bús világban? A vágyak, mint a bárányfelhők sokasága; a sóhajtások szelében messzire ring a szívek délibábja; a könnycsepp szivárványszínén át nem látni még a csöndes, boldog falvakat a völgyekben, kormos gerendák feküsznek a tavasz országútján; a pacsirta, midőn megfúrja két év előtti sípját április délelőttjén, szomorú emléket ébreszt, mint máskor a bagolynak éjféli huhogása; a legtöbb leányszívben vak zenész vonja a temetési nótát, és citromot tűznek a kardjuk hegyére a hatvanéves öreglegények, akik a hadban lévő fiatalok helyett a szűz koporsót kísérik.
Nagyböjt hetében rólad gondolkozunk, Hűtlen Szerelem, aki elmentél innen, és már esztendők óta szigorú böjtöt tartasz a nyílni kívánó szívekkel, ébredő érzelmekkel.
Nagyböjt van már régen a világon, a harangok amúgy sem szólalhatnának meg, hisz ágyút öntöttek belőlük, a templomokban régóta fekete ravatal áll az oltár előtt, és a féllábú harangozó kereplővel tudtul adja a torony erkélyéről, hogy az árvák és özvegyek szomorú ebédjükhöz ülhetnek.
Nagyböjt bánatos napjain azért fürdött a veréb a porban, hogy a közelgő húsvétra megszépüljön. A nők és férfiak e gyászos hangulatú napokon alaposan kiszomorkodták magukat, szakadatlanul gyóntattak az atyák, és a térdek táján elkopott a ruházat a bűnbánattól – de már varrják a húsvéti új ruhát, a torony szelelő ablakán beleng a feltámadás fuvalma, és titokban bazsalikom-illata van az egész világnak, csak még érezni nem szabad.
Az 1916-os nagyböjt sem szomorúbb, sem vidámabb, mint az268 esztendő többi napjai. Csak a naplóleveleken jegyzi fel egy-két női kéz, hogy elvégezte gyónását e nagyhéten is, de nem volt mit meggyónni. Csupán két Miatyank penitenciára utasította a pap. Nincs most bűne a bűnbánónak. Az egyház rendelkezése nélkül is vezekel e földrész még a nagyapja bűneiért is.
(1916)269
