József-napi vendégek
József-napi vendégek
Abban a kalendáriumban, amely minden magyar házban egykor a szép hosszú élet naplója volt, József napján kezdődnek a fontosabb feljegyzések. A gazda – minden valamire való ember gazda volt Magyarországon – cselédeit fogadta, megújította velük a szövetséget. Az emberek a tavaszt látták az égen, a földön és a szívekben. Az élet kezdete, hosszú tél vége, a nyíló esztendő várható reményeinek íze: ez volt József napja. A templom elnéptelenedik e naptól kezdve, a föld népe künn a földeken tiszteli Istenét. Drágalátos világa egy messze múltnak.
Most az amazonok országára nyílik a tavaszi nap szeme. A férfiak olyan régen távol vannak tanyáiktól, falvaiktól, földi életüknek lombjaitól, amilyen soká még nem is voltak el odahazulról. Asszonyok és gyermekek keze és ereje megnövekedett három esztendő alatt, mint a fecskefiók megtanulja a repülést, a galamb a bukfencet, a vak ember a hegedülést. Az amazonok és gyermekeik megtámogatják a kunyhót, megmívelik a földet, tiszteletben tartják az apák erényeit, amíg a férfiak hazajönnek. A nagy mérlegen, ahol az országok súlyát mérik, Szűz Mária országa egy-két lattal nyom kevesebbet a háromesztendős hadjárat óta. A magyar földek és szívek inkább helyükön vannak, mint bármikor. Kétségbeesés és panasz nélkül múlik egyik bibliai esztendő a másik után. Az amazonok erősen fogják az eke szarvát: a hadjárat az ország belsejéből csak a férfiakat vitte el, de a magyar föld csodálatos ereje, gazdagsága és a megpróbáltatásokat a tavaszi szántás megújhodó ifjúságával elbíró kitartása: itthon maradt, táplál, vigasztal, reménységet ajándékoz. József napján lekerülnek a szegről a régi kalendáriumok, és a tavaszi élet, bár férfiak nélkül, elkezdi a csodálatos folyamatot, mint a jég alól felszabadult folyók, szelek, fellegek. A háború, mint egy bába, a világra segített egy új magyar generációt, a férfi nélküli asszonyok nemzedékét, akik384 férjük helyett a mezei földet ölelik, cicomázás helyett gyümölcsfát oltogatnak, és gyermekszülés helyett jószágot nevelnek. A természeti erő, amelyet a szerelem azelőtt a nőkből elfoglalt, mind munkaerővé változott. Igaz, hogy daltalan, néma lett az ország, az énekes madarak is hallgatagok, és eltűntek a régi kis virágos falusi kertek, a pünkösdi rózsa helyére veteményt ültetnek; lagzi-muzsika semerről sem mormog, a furulyaszó a múltak emléke, és az üveges kevesebb tükröt ad el: – de élünk és nyílunk, mint a repkény a régi vár falán.
A József-napi vendégek: a tavaszi munkák eljöttek Magyarországra, és megtalálják az amazonok izmos karjait, gyermekek korán bekérgesedett tenyerét. A gólyákkal, fecskékkel hazajöhetnek a férfiak is: rendben lelik itthon az országot.
(1917)385
