Astoria folyosója

Teljes szövegű keresés

Astoria folyosója
Aki át mondott, annak bét is kell mondani! – szólt Károlyi Mihály éjféltájban az Astoria fogadósához, aki majdnem kétségbeesve tördelte a kezét.
A legkritikusabb percek voltak.
Mindenfelől jelentették, hogy fegyveres katonaság közeledik a szálló felé, de még senki se tudta előre, mit csinálnak majd a csapatok: vasra verik a forradalom vezéreit, a föld színével teszik egyenlővé a büszke fogadót? Vagy a vállára emeli a hadsereg a forradalom férfiak?
Ott voltak az első emelet végén, a Múzeum körúti részben a szobák, amelyeket a Nemzeti Tanács bérelt. (Notandum, pénzbeli kárpótlást nem fogadott el a gazda üzleti bajokért. Csak egy elismerő levelet kapott Hock Jánostól.) A következő percben eldől, hogy a vértanúk száma szaporodik-e a magyar szabadságharcok történetében, vagy új lap nyílik Magyarország históriájában.
Szűk itt a folyosó. Két megtermett ember alig tud kitérni egymásnak, két szurony elállhatja az utat, hogy innen senki meg nem menekülhet. Talán mindjárt itt lesz ez a két szurony.
A folyosó nem körbefutó, hanem itt végződik. Van ugyan egy kijárása, amelyről azonban kevesen tudnak. Az utolsó szoba ajtajával szemben van egy lezárt ajtó, amelyen át három lépcsőn egy kis helyiségbe lehet jutni – irodának szokták használni –, innen még egy helyiségen át a lépcsőre, amely a szálló halljába vezet. Ámde az úgynevezett titkos kijáráson át sem történhetik a menekülés másképpen, mint egyenkint. Tizedrésze sem juthat ki azoknak, akik itt a Nemzeti Tanács szobáit és a keskeny folyosókat megtöltötték. Váll váll mellett, kebel kebel mellett feszül. A szokott folyosói világításban fénylenek a szemek, nehéz párával telik meg a levegő. A hűvös őszi éjszakából náthát, köhögést hordanak be az emberek az utcáról. Egymásra köhögnek, suttognak, ordítanak, a vezérek szájába kiáltják613 híreiket. Ki félne ma éjszaka a Pesten dúló járványtól, temetőket megtöltő spanyol haláltól? (Úgy tudom, hogy a forradalom vezérei, akik az éjszakát az Astoriában töltötték, csaknem kivétel nélkül ágynak dőltek, ki súlyosabb, ki enyhébb lefolyású betegséggel, amidőn tennivalójukat a magyar történelem körül befejezték.)
Az ajtókat nem lehet lezárni, mert régen leszakították azokról a kilincset a forradalom futárjai s önkéntesei. A fehérre festett ajtókon még akkor is lakatosok dolgoztak, amikor én láttam a csatateret, egy hét múlva. Egyszerű, de elég finom szállodai berendezés a szobákban. Az Astoriát a háború évében, 1914-ben, tavaszkor nyitották meg. A háború kitöréséig itt laktam. Vadonatúj volt minden a hotelben. Szőnyegek, rézágyak, telefonok. Sok lámpás mindenütt. Körbefutó folyosók, amelyekről nem talált ki a vidéki. Meredek, keskeny lépcsők. A szobák kicsinyek, mint egy babavárban. Centiméterre kellett itt kiszámítani még a csizmahúzót is, hogy elférjen. Azt mondták, hogy Pest legdrágább telkén épült a hotel. Tízforintos bankókkal lehet kirakni a telek árát, még akkor sem fér rá minden bankó a telekre. Ha egyet köhintettem, a szomszédom kiugrott az ágyból. Ha karmolta a tollam a papirost, a harmadik szobában is hallatszott. Ha nászutasok érkeztek a gőzhajóval, az egész folyosó ébren volt.
Nem lehet ebben a hotelben titokban csinálni semmit. A szomszéd, a folyosón elmenő, a futó pincér, a bóbitás szobalány ellenőrizheti a vendéget, hogy horkol, vagy álmatlanul tölti az éjszakát.
Ezekben a szobákban intézkedett a Nemzeti Tanács. Száz szem látott minden pecsétnyomást, száz fül hallgatott minden megbeszélést. Nem egy áruló akadt volna a folyosón szorongók között. Hock Jánosnak a burnótosszelencéjét eltalálhatta volna egy pattantyús a Gellérthegyről. Ha egy kém furakodik be a mindenki előtt tárva-nyitva levő szobákba, elemelhette volna a Nemzeti Tanács egész felszerelését, okmánytárát. A piac kellős közepén nem dolgozhatott volna nagyobb nyilvánosság előtt a forradalmi szervezet, mint ezekben a 101-től 106-ig számozott szobákban. Semmi titkolózás, semmi összeesküvés, semmi rejtélyesség. Egy másodperctől függött Magyarország sorsa. Igaz, hogy az óra Károlyi Mihály becsületes kezében volt.
Puskaropogás hangzik fel az utcán.
Minden szem az ablakokra mered.614
Vajon ropognak-e a golyók, porzik-e fal, csörren-e az ablaküveg, lövik-e a Nemzeti Tanácsot?
Lenn az utcán az ellenségre lőttek.
Gépfegyvert vonszoltak be a fogadó előcsarnokába.
Vajon merre irányítják a gépfegyver csövét a katonák?
Az utca felé vagy a lépcsőknek?
Most helyezik le a kis szörnyeteget a földre. A csöve az utcára mered. Aki ide ellenségesen be akar hatolni, annak először ez a házőrző kutya harap a lábikrájába.
De vajon mi történik öt perc múlva?
Még senki sem tud semmit. Az íróasztalokon futnak a ceruzák. (Sok meghatalmazás, népbiztosi kinevezés íródott ónnal, különösen a hírlapíró vezérek asztalán, akik különben is szeretnek ceruzával dolgozni a szerkesztőségben.) Az újonnan meghatalmazottak átveszik kinevezési okmányaikat, és elillannak. Vajon sikerül-e megszállni a főpostát, a kaszárnyákat, telefonközpontot, rendőrséget?
Egy másodpercnyi késedelem, egy árulkodó szó, egy könnyelmű cselekedet felboríthat minden hirtelen számítást a forradalom éjszakáján.
Az írnokok fáradhatatlanul írják a parancsokat. Éjfél felé kapnak valami ennivalót a konyhából. A folyosón többé nem lehet megmozdulni, se előre, se hátra. Vajon mi lesz itt reggelre?
(1918)615

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages