Falusi emlék
Falusi emlék
Manapság legnagyobbrészt halványuló fotográfiákról néznek vissza reánk azok a férfiak, akik erős, gerinces, meglett emberek voltak már akkor is, midőn a Magyarország első száma megjelent. Huszonöt esztendő előtt csaknem felcserélődött a nemzet vezetésében és munkájában a férfigeneráció; de nem távolodott el oly messzire, hogy elfelejthettük volna.
Mikor a Magyarország megindul: még többnyire gáncsnélküli lovagok az ország vezetői. Egy gyanúsító újságcikk miatt a lift kútjába ugranak. A hamiskártyások habozás nélkül Amerikába pályáznak. A tönkrement gavallérok agyonlődözik magukat. Még nagyon divatban van a jellem a politikában is. Egy emberéletre való fordulatot jelent, ha egyik-másik politikus meggyőződésből elhagyja a zászlót, s más párthoz csatlakozik. Az árulást sohasem felejtik el az elárultak. Járnak az országban szomorú élőhalottak, akik sohasem vezekelhették le bűnüket, politikai tévedésüket, meggondolatlan nyilatkozatukat.
Igen komolyan vettük az életet, mert nem tudtuk, hogy meghalni is lehet.
Természetesen akkor is voltak félkézkalmárok, panamisták, ámde szemérmesek voltak, tisztelték a becsületes embereket s a közerkölcsöket. Egy mameluk, aki a miniszterelnök háta mögött ült, sohase kívánta a maga részére azt a közbecsülést, ami egy szegény, fogát vicsorgató szélsőbaloldalinak dukált. A függetlenségi képviselő még félig szent is, mert örökös reménytelenséget és szegénységet vállal mandátumával. Elment előttünk tán két egész nemzedék, aki a siker legkisebb ígérete nélkül küzdött, hitt és reménykedett Magyarország függetlenségében. Néha borsot tört a kormány orra alá, de sohasem gondolhatott arra, hogy egykor a „húsos fazék” közelébe jut, mint akkoriban a kormányzást nevezték.626
Nem emlékszem biztosan (hisz igen ifjú ember voltam), él-e még e korban Jankó János, akinek karikatúráiról leginkább ismeri az ország politikusait. Ám a régi nagy Egyetértés-ről bizonyosan tudom, hogy szinte vég nélküli hasábokon közli a képviselők beszédeit. Hihetetlen tömege a beszédeknek jelenik meg ez újságban, és a régi magyarok, pápaszemmel vagy anélkül, végigsilabizálják a követek beszédeit, s belőlük okulnak.
Az újságírás ólomlábon jár. Van ugyan a Nemzet-nek meg a Pesti Napló-nak is esti lapja, de ezeket a sovány lapokat valahogyan nem olvassák. Mikor a Magyarország megjelenéséről Holló Lajos saját kezűleg aláírott levelekben (mily nagy dolog volt ez!) értesíti az ország nadrágos embereit: mindenki érzi, tudja, hogy valamely új korszakot alkotó esemény következik.
Falun laktam ez idő tájt, és a december nagy hóval köszöntött be, amikor Holló Lajos levele megérkezett a gyalogpostával. Napokig forgattuk, tanulmányoztuk a litografált levelet. Estefelé meglátogattak szomszédaink (mint az a régi Magyarországban szokás volt), és a levél kézről kézre járt. Újságszerkesztők ebben az időben még nem irkáltak személyes leveleket. Nagy megtiszteltetés volt ilyen levelet kapni. Természetesen: nagy helyesléssel találkozott, hogy az új lap a függetlenségi politikáért ígér harcot. Hisz Magyarországon mindenki függetlenségi volt. Ha kívülről nem is. De bévül: bizonyosan.
Atyám nyomban prenumerált a Magyarország-ra. A szomszédok még gondolkoztak. A nagyatyám (48-as honvéd) évek óta az Egyetértés-t böngészte, és újságja társaságában az asztalt verdeste, ha valami politikai bajról olvasott. Úgy megszokta újságját, hogy még azért is haragudott, ha valamely új betűfajtát fedezett fel a lapban. Írt is nyomban levelet. A pesti szerkesztők nem tudják, hogy mennyi ellensége volt vidéken a petit nevű betűfajtának. Reggeltől estig járt-kelt a lepedőnyi újsággal a hóna alatt, s a ház különböző sarkaiban olvasgatta. A vezércikket korán reggel vette át; míg a tárcánál délután aludt. Az apró hírek este mulattaták. A színház és művészet a nők részére maradt meg a kiolvasott lapból.
Szomszédunk (a Nyírben) különc ember volt, s a Nemzet-et járatta. Sok gyanúsításnak tette ki magát. De ő csak vállát vonogatta.
– Az ellenség hadállásait kell megismerni, hogy sikeresen harcolhassunk ellene – mondta szomszédunk.
(A Nemzet a kormány lapja volt.)627
Tudtommal más napilap nem járt a környékre. Élclapokat az utasok hoztak magukkal. A Vasárnapi Újság és a Magyar Bazár az asszonyok nevére érkezett.
Mit tudjátok, ti lenge pestiek, hogy mi a falusi embernek az újság?
Egy árjegyzék vagy egy szimpla körlevél nem marad olvasatlanul, ha beköszönt a téli időjárás, míg nyáron, őszi vadászatok alatt, szüretkor hiába írnak a pesti tollak.
A gyalogpostás reggelenkint hozta a Magyarország-ot, míg az egyéb újságok estve érkeztek.
Már ez is oly szokatlan, újszerű és nagyszerű esemény volt, hogy szinte átalakította az olvasók felfogását. Távoli faluban reggel lehetett olvasni, hogy mi történt előtte való napon a fővárosban! Nagy dolog volt ez. Szinte felpezsdítette az ember vérét ez az amerikai gyorsaság! Az újságszerkesztés ördöngös és elképzelhetetlen alakban mutatkozott a Magyarország korai megjelenésével. Kik és hányan írják, nyomják, kiadják a Magyarország-ot, hogy egy nappal megelőz mindenkit? Az apám már kora reggel tudta azt, amit a nagyapám csak estére olvashatott. Izgalmas politikai időkben a szomszédok délfelé kölcsön kérték a Magyarország-ot. Lovasembert küldött néha érte a Nemzet előfizetője. Pláne, ha szenvedélyes viták folytak a Házban! (Mert végeredményben mindenkit az érdekelt leginkább, ami a képviselőházban történt.)
Amint ifjúkori emlékeimet összeszedegettem, arra a következtetésre jutottam, hogy a Magyarország-nak nagy érdeme volt a régi lusta, aluszékony Magyarország megmozdításában. Fürgébbek lettek olvasásával az elmék. Gyorsabban mentek a gondolatok. Nem ért rá várakozni senki a megtörtént események mögött, amelyeket a Magyarország már kinyomtatott. A perdülő hírszolgáltatás jótékony hatással volt az ország vérkeringésére. A bátor, önérzetes hang hívőket szerzett. Az elszánt támadás – amely ez újságban felhangzott – megfélemlítette a politikai ellenségeket.
A magyar hírlapírás történetében jelentős kor a Magyarország megalapítása. De mi, falusi olvasók: szinte újonnan születtünk, amikor régi, későn érkező, unalmas lapjaink mellé egy fürge kis hírnököt kaptunk, aki hamarosan elfecsegte azt, mi történt a városban, mielőtt az öregek furmányos szekereiken megérkeztek volna.
(1918)
