Tavasz halottai
Tavasz halottai
A tavalyi tavasz, valamint az idei is némi revanssal szolgál a négy esztendő óta dúló férfihalálért. Az évszak igazságot tesz a két nemen lévők között. Nemcsak a férfiak fordulnak fel a gránáttölcsérben, de otthon az asszonyok is belefulladnak a Dunába. Sors ez. A bamba kormányos, az alvó hajólámpa, a Duna sodra: mind a végzetnek játéka. Feladatuk, hogy elpusztítsanak egy csomó asszonyt, akit megkímélt a csatatéri halál.
Ennek a századnak a teendője az emberiség ritkítása, mint valamennyi régebbi századnak megvolt a maga tennivalója. Egyszer Amerikát fedezték fel, másszor a könyvnyomtatást találták ki. Majd Istennel vitáztak, prédikátorok hajigálták széjjel a tüzes üszköt, később forradalmak tüze lobog fel a múlt nagy éjszakájában.
Századunk a halálé. Mintha nagyon elszaporodott volna az emberiség, irtásba vette a sors a büszke erdőt. A tavasz, amely máskor az öregeket és a nagyon fiatalokat csalogatta el magával a másvilágra a patkányfogó sípjával, most offenzívát jelent az egész emberiség ellen. Nyugaton ciklopszok küzdelme alatt reng a föld, az éjjeli folyamokon asszonyok sikoltanak, mintha a poklot látnák, a városokban testi és lelki járványok látogatnak be az emberekhez, mint az általános dögvész hírnökei. Gyilkosok, sikkasztók, rablók állnak szédülten a városi élet ringlispíljén; míg mások ismeretlen betegségektől megfojtogatva nyögnek az éjszakában. A nők erkölcstelenségéről már nem érdemes beszélni, megunt kereplője lett a háborúnak a nők elgyengült magaviselete; azt hittük, hogy belehalunk az első rövid szoknyába, az első hadiszerelembe. Aztán kiderült, hogy a szerelemnél vannak fontosabb értékek is az életben. Becsületek, amelyek hanyatt vágódtak, megbízható trezorok, amelyek szinte önmaguktól nyíltak fel, és nyavalyák és halálok, amelyek úgy esnek az emberek fejére, mint a tégla a háztetőről. Mintha itt mindent pusztulásra ítélt volna egy nagy529 bíró. Semmin sem lehet többé csodálkozni. A becsületes és egészséges embereket kell maholnap megjelölni, mert hiszen mindenki nyavalyás vagy bűnös lett apránkint a lakosságból.
Tavasz, mely egykor öröm voltál, és mulatságos voltál még a halál kiosztásában is, most történetírók fejcsóváló elképzelése lettél. Epidémia a neved: korszak, amelyről borzongva olvasnak a későbbi időkben; a kémények meghajolnak a háztetőkön, az emberek az egérlyukba bújnak kínjukban, és csak a nagy temetésekre bújnak ki odvaikból. Fuldokló kofák, a Pest alatt eliramló ismerős folyam alattomossága, százezreket sikkasztó bankhivatalnokok és postások, rablóbandába állott szökött katonák és a nyugaton zengő halálharang: ezek érdeklik még e tavaszon az embereket. Az életnek egyéb jelentőségei eltűntek. A halál történetei mulattatják a dögvészes várost, mint egykor Boccaccio pajkos elbeszélései a florencieket.
(1918)530
