Az úszó fatörzshöz
Az úszó fatörzshöz
A Margit-hídnál sokan nézegettük az áradó Dunát – tán másoknak is feltűntek azok a fatörzseknek látszó fekete foltok, amelyek néha a folyam mélyéből a felszínre emelkedtek, mintha az alvilágból igyekeznék felfele egy-egy sötét szellem, egy-egy megfejthetetlen titok, egy-egy sejtelem, amelyet a következő másodpercben ismét a mélybe nyom alá a sarkantyú alatt lihegő folyam.
Ki volt, mi volt? Fatörzs került a folyam sodrába, amely fatörzs valahol, valamerre egykor erdőben hallgatta a szél zúgását, vagy magányosan búsongott egy partszakadék felett, mint aki közelgő halálát érzi? Ha fatörzs volt, akkor a favágó elől szökött meg – de mi elől menekedett a folyam nedves, hideg dunnái alá az ember, aki éppen úgy tud úszni halott korában, mint a fatörzs?
Az áradó folyamok tétlen nézdelődői szeretik rábízni magukat a fantáziára – minden fatörzset, gerendát emberi holttestnek vélnek messziről. A fatörzs tán látja a Duna közepéről a parti semmittevőket, és megtréfálja őket, mint a vándorkomédiás, aki útközben ingyen, a maga mulattatására is bolondozik. Legjobban szeret a víz alá merülni, mikor a partok ingyenes látogatói már éppen azon vitatkoznak, hogy asszony vagy férfi az úszó hulla. (Sajátságos, hogy több pártja van az asszonyoknak.) De a fatörzs elmerült. Ki tudja, hol dugja ki fejét ismét a Dunából, hogy elaludt utas módjára megkérdezze: „Mikor érünk Vácra?” – holott éppen a Lánchíd alatt viszi el a folyam. De az is lehetséges, hogy lenn, a Lágymányos alatt, az egykori „Kutyavilla” környékén kezd érdeklődni a vele versenyt futó potykáktól, hogy: „Kérem, messzi van még a Gyöngytyúk utca?” – mint ahogyan a városban hallja az ember a villamoson azoktól, akik régen nem jártak Pesten.
Akinek van ráérő ideje – márpedig a parti ácsorgóknak bőven van –, elgondolkozhatok rajta, hogy mi dolga lehetett a villamosbeli189 vagy a dunai pasasérnak a Gyöngytyúk utcában, amelyet már egy évtizede Gyulai Pál utcának hívnak, pedig Gyulai Pál nem is itt lakott, hanem a szomszédos Sándor főherceg utcában? Kit és mit keresnek ezek az úszó holt tárgyak és emberek a pesti határban, amikor tavaszonként a város alá sodorja őket az áradó Duna? Talán azért jönnek, hogy megtudakolják, él-e még ez vagy amaz az öregasszony, akit fiatal korukban ismertek? Van-e elég deszka a pesti koporsókhoz? Milyen a szakálldivat a szép halottaknál? Régen elment-e az a hajó, amely a dunai öngyilkosokat vitte el az állomástól? Nagyon haragszik-e Geguss Dániel, a dunai kapitány, ha Pesten akar kikötni egy szegény felvidéki tót, akit a Vágból idáig kormányoztak a ravasz folyamparti emberek, akik szegény tótot nem szívesen fognak ki a vízből.
Ki tudná, mit akarnak ezek a titokteljes látogatók, akik így áradás idején ellopakodnak, elrohannak, elsompolyognak Pest és Buda között? Sok cókmókot nemigen hozhatnak magukkal, mert ahogyan én az óbudai sziget lakóit ismerem, ott jószemű embereket szoktak partőröknek megtenni, akik álljt kiáltanak a dunai utazónak, ha némi csecsebecse van a fülében vagy pláne zsebórát sejtető lánc a mellényén. De még valami jelesebb bundájuk sem lehet – pedig még hideg van a felvidéki folyók környékén –, mert az újlaki partokon is látni csónakokat, amelyek nem ijednek meg az áradás életveszedelmességétől, ha egy farkasbundát kell kifogni a Dunából, mert az minden időben többet ér a legkövérebb potykánál, lentebb, a Duna-parti korzó közönségét mostanában már nem ismerem személyesen, mint fiatal koromban, de az én időmben ott is akadt vállalkozó fiatalember, aki nem hagyott maga mellett minden érdeklődés nélkül elúszni egy gazdag hullát, de még módos öreg asszonyságot sem.
…Hiszen, ha télen jöttek volna ezek a szökevény fatörzsek, amikor dideregtünk, míg a fakereskedőket pénzért mutogatták, majd ott állna a partokon a város apraja-nagyja! De most, mikor azt hiszik, hogy a nyári napok következnek, inkább csak az áradást bámulják, valamint azokat a szemtelen embereket, akik mindig akadnak a folyampartokon, hogy azt hazudjak, ők látták az 1838-iki árvizet. A titokzatos fatörzsek hében-korban felbukkannak a folyam hátán, van időnk találgatni, hogy gerenda volt-e vagy ember?
(1924)190
