N. N. • Egy szerelem-gyermek regénye
N. N. • Egy szerelem-gyermek regénye
Emlékül
ifjúságomnak
ifjúságomnak
Új hold volt – farsangban – , és N. N., ennek a történetnek ismeretlen hőse, azzal töltötte idejét, hogy a városon kívül, egy kocsmában üldögélt, amely a „Fehér Farkas”-hoz volt címezve.
Sokan azt mondják, hogy elmúlt már a régi világ, midőn az emberek kedvteléseiknek éltek. A kémények nem füstölögnek oly őszinteséggel Magyarországon, és a szívek befásultak. Ámde akármint újhodik a világ – hiszen ez a természete –, mindig akadnak utasok, akik a vonatról lekéstek.
Ezek a lemaradt pasasérok (akiknek egyike N. N. is) tovább hordják régi, molyette bundáikat és szinte sírból feltámadt hangulataikat. A borbéllyal ugyanazt beszélgetik beretválkozás közben, és hajukat úgy fésültetik, mint harminc esztendő előtt. A nőkről megmaradt a véleményük, amelyet Vörösmarty úr könyveiből merítettek. A barátság szent fogadalom, és az élet célja: a temető… Bármikor találkozol velük, mindig egyforma a kedvük, s mindig ugyanazt mondják. Sokáig viselnek egy kalapot. A nyakkendőjükben a tű örökös. Az órájuk sohasem áll meg, bár rendesen apjuktól örökölték. Legfeljebb a fejük hajlik közelebb a földhöz, és hosszasabban ásítanak. Nem csodálkoznak sem a télen, sem a nyáron. A kék, téli este, hókertjeivel, mozdulatlan, öreg fatörzseivel, a faágak között rejtezkedő fehér fészkekkel, újholdas árnyékaival, mindentudó hallgatagságával éppen úgy nem zavarja meg a kedvüket vagy bánatukat, mint a nyári éjszaka holdfénye, boszorkányossága. Drága, boldog, csendes emberek, akik egykedvűen veszik tudomásul, hogy az erdőn kopog a favágó fejszéje, s messzire elhallatszik, valamint azt, ha meghalt egy barátjuk vagy ismerősük. Jégszürkeségükben – az élet vége felé – azután oly nagy csendben kezdenek üldögélni, mintha arra spekulálnának, hogy a halál nem veszi őket észre. Mindennapi493 emberek. Ó, hányszor néztem őket! Vajon miről gondolkozhatnak?
N. N., aki meglehetős öreg ember volt, például azért járt a „Fehér Farkas”-hoz címzett kocsmába, a külvárosba, mert az a régi pesti vásárok idejében: vásárosok, útonjárók tanyája volt. Ebben a tisztátalan, félhomályos söntésben hangzott el sok élettörténet, amelyet utasok egymásnak elmondogatnak. N. N. kedvelte a változatosságot, két kalapja volt, amelyeket felváltva hordott.
Miután megismerkedtünk, egyet-mást elmondott életéből, mit följegyzék. Ha ugyan kíváncsi valaki egy hétköznapi ember ifjúságára.
A tücsök volt a dajkám
Hol lakott a tücsök?
A tücsök művészete
A tücsök őszi látogatása
A kétlábú tücsök
A szerelmes tücsök
A tücsök szomorkodik
Tücsök és anyja
Sóvágó tücske
A téli hajnal csodái
Az igazi tücsök
Milyen a lyuk?
Az öreg csősz véleménye a tücsök apjáról
A környékbeli tücskök
A régi szélmalom tücske
