ÖTÖDIK ÉJSZAKA amelyben minden recsegő széklábnak és pattogó pádimentumoknak el kell hallgatni, mert a garast egy odvas fog teszi…
ÖTÖDIK ÉJSZAKA
amelyben minden recsegő széklábnak és pattogó pádimentumoknak el kell hallgatni, mert a garast egy odvas fog teszi le
amelyben minden recsegő széklábnak és pattogó pádimentumoknak el kell hallgatni, mert a garast egy odvas fog teszi le
Szindbád csak késő öregségére jött rá, hogy a mindenféle álmok különbözőségéhez mily sok befolyása van egy odvas fognak, amely az álomhoz becsukódott szájban rejtőzik. Azt lehetne mondani, hogy bizonyos évszakok kezdetén: így a nedves tavasz vagy a csepegő őszi idő kezdetén az odvas fogak dirigálják mindenfelé az álmokat. Egy-egy ilyen haszontalan fognak olyan hatalma van, hogy elővarázsolja a legvénebb ágydeszkák közül azokat az álmokat, amelyektől már a régi emberek is szenvedtek, akik egy másik ágyba mentek.
Aminthogy a vacsora nélkül lefeküdt ember az első kakasszó előtt mindig olyan hatalmas pástétomokkal találkozik össze, amelyekkel máskor életében nem jöhetne össze – így, az odvas fogat hordozgató ember látja azokat az álomképeket, amelyekre magyarázatot nem tud lelni. Az ő álmában valamely csodálatosan selymes tapintása lesz a cukorspárga-göngyölegeknek, amelyek egyébként csak befőzés vagy komoly bánat idején szoktak mutatkozni az álom függönyén. Ezeket a cukorspárgákat mind arra az odvas fogára szeretné kötözni, bár egyébként még a nyelvével is fél hozzányúlni a fájó foghoz. De nemcsak felkötözi a spárgát a fogára, hanem kikeresi azt a régi pinceajtót, amely már nem a festéktől, hanem az öregségtől zöldült meg. Most aztán nincs egyéb tennivalója, mint a pinceajtó kilincsére kötözni a spárga másik végét. Akkor aztán leülhet nyugodtan, majd jön valamerről egy elszabadult kósza szélroham, mire bevágódik a pinceajtó, és ő örökre megszabadult fogfájásától.
Ugyancsak a fogfájós ember látja álmában a különböző harapófogókat, ha férfinak a fogába vágott volna bele a le- és felszaladgáló villám, akkor a harapófogó szoknyába öltözködve jön be hozzá,605 mint akár egy bábaasszony. Ha a női nemen helyezkedett el az odvas fog, akkor ugyanaz a harapófogó csinos huszárnadrágot ölt, mint egy kvártélyt kereső katona.
De nagyon gyakori az odvas fog álombéli csínytevéseiben a szorongattatás érzete. Ez a szorongattatás pedig nem úgy jön létre, hogy az ember bemenne a faliszekrénybe, ahonnan semmi módon nem tudna kijönni, mint akár az egér a fogóból. Ez a szorongattatás úgy sem mutatkozik, mint az egészséges nőknél szokott, hogy emberré változna mögöttük a dióverő pózna, amely derekukat olyan erővel ölelné át, hogy az ölelésből semmi körülmények között megszabadulni nem tudnak felébredésükig. Az odvas fog szorongattatásai rendszerint kezdődnek meleg fürdővel, igen ám, de a fürdővíz telve van mindenféle mocskosságokkal, gumó szemű békákkal és ijesztő kígyókkal. (Ez a meleg fürdőzés egyébként száz eset közül kilencvenben biztos megbetegedést jelent.) A szorongattatás úgy is szokott kezdődni, hogy az alvó csengetést hall ajtaján, de odakint nem az öreg levélhordó áll, akit csengetéséről megismerni szokott, hanem valamely rettenetes hivatalszolga, aki egyenesen a másvilágra akarja vinni a delikvenst. Nem ritka az odvas fog álmaiban a kapun dörömbölést hallani. De a kapu előtt nem a postaszekér áll, hanem fehér kesztyűben, lángpiros ruhában a hóhér. Máskor szűrös fekete rablók.
Ne higgyük, hogy az odvas fog álmai csak a szegény embereket látogatják meg, elmennek ők a királyokig meg a fejedelmekig. Ilyenkor írják alá a királyok a halálos ítéleteket, és ilyenkor mennek háborúba. Mert a királyok sem mentesek az odvas fog esetén a kínzó álmoktól.
A tapasztalat szerint a legtöbb odvas fognak (pláne, ha már meglehetősen régi, nyugalomba vonult az evés és a rágás kötelessége elől) megvan a maga rendes, megszokott álma. Szindbádnak például volt egy ilyen lyukas foga, amely bizonyos éjszakákon oly pontosan jelentkezett, mint valamely hűséges házikísértet. Azt mondják, hogy a lyukas fogra helyezvén nyelvét az ember: jobban tud gondolkodni. Ez lehet napközben. De éjszakának idején, mikor a lyukas fog jelentkezik: még álmodni sem tud az az ember se, aki sárkányzsinegen606 tudja előrángatni az álmait, mint akár Szindbád is. A lyukas fog leteszi a garast, őneki engedelmeskedik a máskor vándorbotján elkalandozó szív, és dehogyis mer kimozdulni kamrájából még csak a szomszéd álomházig sem, nem pedig messzibb utakra. A lyukas fognak az a természete, hogy megharapja a leggyöngédebb szívet is. Hiába sírdogál a szív kamrájából:
– Csak ide szeretnék menni Virághoz, és megmondani neki, hogy éppen úgy szeretem, mint akár a mézet holdváltozáskor.
– Éjszaka mindenkinek otthon a helye – felel a lyukas fog, és kegyetlen, agyvelőkig ható csikorgással zárja rá a kamra ajtaját a rimánkodó szívre.
De nem kap pardont a gyomor se, amely az éj óráiban rendszerint megüresedik, mint valamely lapos zacskó, és ekkor emlékein szeret tűnődni. Szeretne megint uszályos, kövér asszonyságokat karonfogva az ebédlőasztalhoz vezetni, amikor a termek megnyílnak. Szeretne ráklevessel jóllakni – vagy a venyige fanyar füstje mellett fövő gulyásból kanalazni. Szeretne elmenni a kofák lacikonyhájára vagy mindenhová, ahol finom falatokat mérnek, de az odvas fog rádörren:
– Éjszaka nem szokás enni. Majd móresre tanítom kendet!
Az odvas fog uralkodik a maga éjszakáin, azért az akkori álmokért nem felelős senki.607
