TIZEDIK FEJEZET • A házvételről általában
TIZEDIK FEJEZET • A házvételről általában
Ezekben az istentől, embertől elhagyott napokban, amikor igazában olyan egyedül éreztem magamat, mint egy halott érezheti magát az idegen temetőben, mély kábultságomban, a fal felé fordult vagy pokrócok között töltött állapotaimban, mint egy fehér kísértet a rengetegben: átvonult néha egy női alak, aki néha valóban szólott is hozzám emberi nyelven, akinek kezét megfoghattam és megsimogathattam.
Barcsainé volt a neve a barna szemű, kreol arcú asszonyságnak, valami kulcsárnői vagy hasonló minőségben működött doktor Cipész szanatóriumában, hol általában Madámnak hívták.
Esténként, amíg Pista bácsi a pipáját szívta a folyosón, a Madám fehér köpenyes alakja megjelent a szobámban a borzasztó Zöldné mellett, és megszólalt kellemes hangján.
Mindig házvételekről, telekvásárlásokról beszélt Zöldnével, aki nyilván minden megmozdítható telket ismert a főváros környékén, a házikóknak még a régi tulajdonosaira is emlékezett. Bizonyosan sok erzsébetfalvai, újpesti, óbudai házikót közvetített életében, amint beszédéből kivettem. Úgy tudta dicsérni a szentlőrinci házakat, mintha ott volnának a legszebb házak kerek e világon.
Azt hiszem, legjobb barátságba keveredtünk volna, ha magam is házvételt tervezek Cinkotán.
A Madám komolyan házat akart venni, és erről esténként hosszan ábrándozott, szinte földöntúli hangulatban elbeszélgetett Zöldnével. Mintha a mennyországról tudakozódott volna a Madám olyantól, aki már megjárta a mennyeknek országát... Ültek egymás mellett, és órákig beszélgettek egy erzsébetfalvai házikóról, amely alkalmas volna árban és helyzetben a Madámnak.
– A sarokra boltot lehetne töretni, mert ez nagyobb jövedelmet hoz. Fűszeresnek igen alkalmas volna a bolt, mert a környéken nincs fűszeres. Az udvaron egy kocsiszínt lehetne építeni, ahol a757 fűszeres tartaná a kocsiját. Hátul van a házban egy raktárnak való épület, ahol a fűszeres a portékáját elzárhatná, habár ezeknek a kisebb fűszereseknek nemigen szokott raktárra szükségük lenni, hetenként vásárolnak a fővárosi nagykereskedőtől.
Az angyali Madám mélyen, szerelmesen sóhajtott:
– Én mészárosnak szeretném bérbe adni a boltot, mert a mészáros megbízhatóbb ember rendszerint, mint a fűszeres. És nagy kényelem, ha a mészáros ott van a házban.
– A fűszeres is nagy kényelem – felelt Zöldné.
Rendszerint ilyen és hasonló szavak hallatszottak a kanapéról, ahol a két asszony egymás mellett a legnagyobb bizalmassággal üldögélt. Fűszeres és mészáros, adó és bérlet, fizetési módozat és valami Kersánc érdekelte őket, akiknek adás-vételi irodája volt Cinkotán vagy Erzsébetfalván.
Hálistennek, velem ilyenkor nem törődtek, hagytak nyugodtan feküdni, bambább vagy legkirályibb gondolataim, alig elviselhető testi és lelki fájdalmaim vagy a közelgő halál örömeivel foglalkozó gondolataim közepette az ágyon, a fal felé fordulva, mintha nem is volnék a világon. Ilyenkor még kezemet is kinyújtottam valamely fali árnyék, rendszerint a rám leselkedő szörnyeteg után, amely majd éjjel megfojt, vagy a puskás rendőrök felé, akik odakint a házereszen üldögéltek, és azt várták, hogy mikor tartóztatnak le. Nem ütött a kezemre Zöldné, mert élete boldogságairól, a külvárosi kis házikókról beszélhetett, ahol tulajdonosként élni egyetlen boldogság.
A Madám fuvolázva sóhajtott, amikor arról hallott, hogy még egy kétszemélyes kis melléképületecske is tartozik a házhoz.
– Az egyik kulcsot átadnám a bérlőnek, a másikat magamnak tartanám – mondta a kis épület felől.
– Ez így szokott lenni mindenütt, ahol bérlő is van a házban. A háztulajdonosnak külön hely dukál, nem járhat együtt mindenféle piszkos bérlővel – kontrázott Zöldné.758
