6 Hedvig keze megállítja útjában a fiatal deszkakereskedőt
6
Hedvig keze megállítja útjában a fiatal deszkakereskedőt
Hedvig keze megállítja útjában a fiatal deszkakereskedőt
– Hedvigről most is csak annyit tudok, mit akkor tudtam, amikor keze életembe avatkozott.
– Hedvig német kisasszony volt a szomszédban a gyermekek mellett, fiatal volt vagy öreg, valószínűleg szőke, mert az én nótám fiatalkoromban az volt: Szép a szőke, szebb a barna – mert a barna magyar fajta. Nem mondhatok tehát többet Hedvigről. Bár ő tán többet tudna mondani rólam, ha még él valahol. Szerelmes voltam, és ugyanezért egész fiatalon elhatároztam, mint vidékünkön tréfásan mondogatják: felcsapok deszkakereskedőnek a másvilágon, azaz meghalok. Egy akácfa állott abban az udvarban az ablak alatt, ahol Hedvig tanítgatta a gyerekeket. Hogyhogy: ezt a fát választottam ki arra, hogy felkötöm rá magam, nem gondolva arra, hogy majd mennyire megijesztem vele a német kisasszonyt, és talán még hírbe is hozom, mint olyan nőt, akiért a férfiak felakasztják magukat. (Jobb híre is lehet egy német kisasszonynak.)
– Fiatal, boldogtalan fejjel az ember nem gondolja meg a dolgokat, mert ha jól vesszük: Hedvig hírbehozatalán kívül lett volna még más okom is, hogy a deszkakereskedést elhalásszam. De én csak a szokatlanul nagyra nőtt, megterebélyesedett, a szegedi árvíz évében ültetett fát néztem, amely minden tekintetben kedvemre valónak látszott: nagy volt, bár akác volt. És éppen virágzási ideje volt, amely időpontról mindenki jól tudja, hogy legveszedelmesebb az akác életében. Megbolondul ő maga, de megbolondít másokat is.
– Ma tapasztalt szemmel az akácnak inkább a téli életét kedvelem a boglyában, majd a kályhámban, a virágzási, bolond életkorára nem sokat adok. Nem tud voltaképpen semmi egyebet, mint a legtöbb nő, hogy kell csinosnak lenni, hogy kell bolondítani, de a fűtésről, melegítésről még sejtelme sincs. De akkor belebomlottam a virágzó akácba, és egy hajnalon felakasztottam a fára magam, mint egy veréb vagy egy csavargó.566
– Ekkor jelent meg a történetben Hedvig, aki ablakából látta a történteket, és kézimunkaollójával elvágta a nadrágszíjat.
– Se azelőtt, se azután, mindaddig az estéig, amíg kezét a magányos szobában téli estén megmutatta Hedvig, nem tett egyebet, mint kézimunkaollójával nadrágszíjat nyisszantott el. Ez volt minden tennivalója, és a sok kéz közül, amely a láng fényében megjelenhetett volna a szobában, a jó kezek, a rossz kezek, a boldogságot osztó kezek közül Hedvig keze jelent meg, amikor az akácfa utolsót lobbant.
[1932]567
