2
2
Miért lett Kanczander szegénylegény, miután az már régen kiment a divatból?
Az almaszagú szobákban, kísértetjárós padlások alatt, a szélben különös hangokon nyöszörgő tyúkólak, éjféltájban elszabadult kútostorok környékén, barna hajú estéken a kisvárosban: többféle magyarázatot tudtak arra nézve, hogy miért lett betyár Kaczander.
Tudni kell, hogy Kaczander atyja adóhivatali pénztáros volt. Szürke hajú és szürke kabátos. Nyugodt, lassú, flegmatikus, mint a hivatali óra, amely ott ketyeg minden adóhivatalnok életében. Nagy, kemény körme volt, érzelemtelen szeme, mint a halottak szeme; ha rálépett volna egy macska farkára, akkor sem veszti el vala hidegvérét. Sohasem felejtette otthon az esernyőjét, a feljebbvalókhoz alázatos, az alantasokhoz szertartásos. Egy élet, amelynek367 célja éppen olyan ismeretlen, mint a Mindenhatónak sok egyéb intézkedése.
Ez a rendes ember egy reggelen hosszadalmasan nézegette a nagy lábujját az ágyban, és esze ágában sem volt felkelni a hivatalos időre. Kóróvá száradt feleségét, betegségtől elnyűtt, apró gyermekeit, sokszor megkörnyékezett pesztonkáját kiküldte a szobából, ahol feküdt, és a legnagyobb fiának, a Kaczandernek bevallotta:
– Sikkasztottam. Nincs más út előttem, mint az öngyilkosság. Mert csak nem juthatok börtönbe?
Kaczander nyugodtan meghallgatta apját. Ő már régen gyanakodott az öregre, mióta szenvedélyes látogatója lett a Furós-féle kocsmának, valamint minden éjszaka felköltötte a pesztonkát, aki dühös szavakkal védekezett.
A Furós-féle kocsma alapjában véve igen jámbor helység volt. Diákok ittak itt szerelmesükért, hegedültek és flótáztak, és néha agyba-főbe verték egymást a nyári kuglinál, vagy télen a nasivasi játéknál. De többnyire mégiscsak daloltak, mert a dalokban vannak a rózsapiros felhők és a szívringató képzelmek. A fuvolákban mezítelen asszonyok laknak. A hegedűkben ifjú nők énekelnek. Az ólomkorsókban pedig az élet elfelejtkezése habzik.
Ugyancsak Furós víg csárdájában csüngesztették hosszú hajukat a költők a poharukba, akik semmi mással nem törődtek, mint a mai nap örömeivel. Ezeknek a fickóknak teljesen közömbös volt, hogy az almaszagú házikók petróleumlámpásai mellett elbolondított nők égő szemei üldögélnek. Ők megírták verseiket, és többé nem törődtek a lányokkal, akik a javasasszonyhoz futkostak esős, boldogtalan, őszi alkonyatokon, midőn a setét sikátorok fekete kerítései bűnbe esett nők szoknyáiba kapaszkodnak.
Az adóhivatalnokok, akik tekintélyük és pénztelenségük miatt sohasem jutottak el a részegségig még e víg tanyán sem, irigykedve hallgatták a könnyelmű emberek hőstetteit, s csupán akkor éreztek némi kárörömet, amidőn Furós úr megtagadta a hitelt a diákoknak.
Az adópénztáros kocsmázása egybeesett a pesztonka iránt fellobbant szerelmével. A szokásos két deci bor után is üldögélve maradt helyén, bár társai már szedelőzködtek. A diákok oly csodálatos, ismeretlen dalokat énekeltek a szerelemről, hogy reggelig elhallgatta volna. Természetesen többet ivott, majd megszökött gunnyasztó társaitól, s a diákok közé keveredett. A szürke kabátos és gondterhelt368 férfiút a diákok többször megcsúfolták, s csak akkor bocsátottak meg neki, midőn a kártyajátéknál helyet foglalt, hogy piszkos és sokszorosan megjelzett kártyákon gyűrött, alattomoskodó és szökött rabhoz hasonlatos bankókat helyezzen el az adópénztáros. Majorosok és görbe parasztok, csirizszagú iparosok és mekegő szabók adója így vándorolt a dalos diákok asztalára, akik nótával és bátorítással bőven szolgáltak. Az idősebbik Kaczander minden éjjel szerelmesebben és szegényebben ment haza, míg végül elkövetkezett a perc, midőn már semmi tennivalója nem volt többé az őszi éjszakában, sem Juhász víg lámpásainál, sem a pesztonka ágyánál, mint leszámolni életével.
– Nem zárathatom be magam – ismételte a fiának, mintha ez volna az egyetlen erkölcsi alap, amelyen elhelyezkedhetik.
– Igazad van, apám – felelt az ifjabb Kaczander. – Megmentem a becsületedet.
S ezen a napon történt, hogy Kaczander, a diák, kirabolta a város határában a postakocsit.
– Be kell zárni a gazembert – vélekedett az öreg Kaczander, midőn hírül hozták, hogy fiát a csendőrök megfogták.
S ezután szelíden szendergett tovább az élet, mint ifjú szűz, aki mindig csak kedveset álmodik.
