4
4
Budán akkoriban mélyre ásták a sírgödröket egy Kubacska nevű tanár miatt, aki antropológiai tanulmányai miatt gyakran ellopatta a sírkertekből az alig elföldelt holtakat. H. nem szívesen ment volna273 Kubacska laboratóriumába. Ugyanezért már jóval halála előtt intézkedett, hogy sírgödrét megfelelő mélységűre ássák. Flór Aladárnak azonban reménytelen helyzetében se volt más gondja, mint a Szívhölgy, aki kezét tördelte a sírgödör szélén, és önmagát vádolta azzal, hogy Flór Aladárt baleset érte.
– Soha többé nem veszem például a nagymamát, ha önnel még szerencsém lesz beszélni – ígérgette igaz bűnbánattal, mert szíve fájt Flór Aladárért.
A budai gavallér így felelt:
– Kérem, ne törődjön velem. Kérve kérem, hogy ne kiáltozzon segítség után, mert csak magát kompromittálná, ha az emberek itt találnák, és azt gondolnák, hogy talán maga miatt estem a gödörbe. Kérem, hogy sietve menjen erről a helyről, mert semmivel se lehetne megmagyarázni jelenlétét.
– De mi történik önnel, jó uram, ha itt hagyom a magános temetőben?
– Énvelem semmi más nem történhetik, mint csak az, ami a hasonló sorsra került férfiakkal szokott. Valaki, egy idegen, majd erre jön, és kihúz a veremből.
– Talán a temetésig kell itt várakoznia? – ijedezett Szív-hölgy.
– Majd fütyörészni fogok, hogy könnyebben teljen az idő! – felelt alantról, mint egy pokolba jutott lovag Flór Aladár, és valóban fütyörészni kezdett.
– Így születnek azok a hősök, akikről később regényeket írnak – mond odafent a Szív-hölgy, és ha azt tehette volna, amit kedve diktált, legszívesebben a gödörbe kuporodott volna Flór Aladár mellé.
– Senkinek egy szót se! – kiáltotta még Flór a mélyből, midőn Szív-hölgy hírnevére való tekintettel elhatározta magát, hogy a város felé indul, miután a szokásos idő, amit a nagymamánál szokott tölteni, amúgy is elmúlt.
Flór Aladár, mikor a mélységben hallgatta a felette elmúló lépéseket, nemsokára abbahagyta a gondtalan fütyörészést, és gondolkozni kezdett helyzetén. – Nagyon helyesen cselekedtem, amikor elküldtem a nőt. Ha a nyomorult gödör helyett valamely halálos hegyszakadékba zuhanok a hegyek között, akkor se tettem volna másként.
…A történet igazságszerű befejezéséhez tartozik annak elmondása,274 hogy Szív-hölgy, mint szemérmes leányhoz illik, nem mert senkinek se szólani a titkos találkozóról, a titkos találkozón történt balesetről, így Flór Aladárnak meg kellett várni a Heuthaller úr temetésének óráját, amely szerencsésen elkövetkezett, amikor is létra volt kéznél, amelyen át Flór Aladár kimászhatott börtönéből.
De mindaddig hallgatagon, szótlanul, sorsában keresztényi türelemmel megnyugodva guggolt a gödörben, se közben, se utólag nem gondolt mást, mint ugyanazt, hogy ugyanígy cselekedne, ha egy hegyszakadékba zuhant volna. De csak egy sírgödörbe zuhant, ahonnan a sírásók kihúzták.275
