4 A legöregebb agarász szokatlan vége
4
A legöregebb agarász szokatlan vége
A legöregebb agarász szokatlan vége
Hát persze hogy mindig a jobb agár győzött a hitványabb előtt: Berti agarai sokszor elvitték a billikomot, a dicsőséget, amelyről az első befűtéstől megint légyzúgásos vidéki szobákban sokáig lehetett beszélgetni, hogy lámpagyújtásig elteljen valahogy az idő.
A kerti kalapos és Rembrandt-kalapos úrinők egyformán lelkesedtek minden agárért, amelynek futamodását kocsijaikról láthatták, amint a nyúl után vetették magukat. A férfiak persze nem azért voltak nyeregben, hogy tétlenül nézzék az eseményeket, no, be is lepte volna a pipákból kivert hamu azoknak emlékét, akik meg nem mozdultak volna ásításukból. Természetesen mindenütt Berti az élen, még nyolcvanesztendős korában is, mert ez a hely őt megillette. Csak pár évvel ezelőtt ugratott át egy párolgó istállótrágyával megrakott szekeret, amely az agarak útjában eső dűlőúton a maga lomhaságával átvonult. Itt-ott még magános, a szabolcsi homokban hordó nagyságúvá dagadt tökök piroslottak, mint az esztendő maradványai; nyolcvanadik évében ezeket ugratta át Berti, mert ugratás nélkül nem élvezte a lovaglást. Ha fütyült az őszi szél, visszafüttyentett neki: a mezők gyér füvei annyira közeli rokonai voltak, hogy már fején és arcán viselte őket; a napraforgó fekete kóréja nem ülhetett volna a nyeregben és hosszúra eresztett kengyelben egyenesebben,187 mint Bertink. Ó, élet, mennyi csodával kínálkozol te még az esztendő vége felé is, késő őszidőben, akár a tájék képeiben, akár a tájon lovagló emberben.
– Szeresd ezt a földet, amely még az élet végén is tud örömet kínálni – mondja még a téli hangú madár is, amely a lovas felett elrepült. A levágott tengeri helyén ugyan nehezebben megy a ló, de most jön egy szikes terület, ahol még bokor sincs, amely akadályozná a lovával és agarával egyformán küzdelmes öreg lovast a nyúl üldözésében. Szinte a világ végére jutottunk, amíg utolérjük azt a szürke, szinte már télies bundaszálakkal tarka, vén kan nyulat, amely az agarak elé került.
Ha Bertiben csak annyi élet lett volna, mint egy üres mákfejben (pedig mint tudjuk, jóval több volt), akkor is magához kellett volna térni a szabad mező láttára.
Hátul, a kocsik körül felállított lacikonyhákon sülhetett az ilyenkor szokásos, rózsaszínbe játszó, omlós sárga, kimondhatatlan étvágyak kielégítésére alkalmas rövid disznókaréj, sőt a Tamás napját megelőző kolbászok is kitettek magukért, Berti mégse fordult vissza a vén kan nyúl mögül, amely már évek óta ismerőse volt, miután sokszor került agarai elé, és azok elől valamiképpen mindig megszökött, így fejlődött ki az ismeretség Berti úr és a vén nyúl között. Tudtak egymásról. Tán tervbe is vették, hogy egyik majd eltemeti a másikat, mint nagy időket megélteknél szokás.
Ezen az agárversenyen, a legutolsón azonban különös szerencse érte Bertit az őszi mezőn, amelyen már a földben felejtett répákat is ösmerte.
Az történt ugyanis, hogy megelőzte agarait.
Megelőzte a szolnoki billikomot nyert Kígyót, megelőzte a Bácskában megkoszorúzott Semjént, mintha azok „kertelve”, kiöregedtek volna már a versenyzésből. Berti kénytelen volt saját kezűleg elfogni a vén kan nyulat, amit meg is tett régi vadászember módjára. Tarkón legyintette a nyulat, aztán biztonság kedvéért az inge alá dugta, amely úgyis négyfelé repdesett az észvesztő lovaglásban.
A kutyákat pedig elparancsolta maga mellől, mint olyanokat, akik nem teljesítették kötelességüket.
– Felakasztatlak otthon – dörmögte Kígyó és Semjén felé mint rögtönítélő bíró. (Valóban az idő tájt divatban volt az agarak felakasztása, ha rossz fát tettek a tűzre.)188
Igen ám, de a sokat kipróbált vén nyúl nem halt meg a tenyérszéllel mért tarkóütéstől, puskacső vagy legalábbis puskavessző kellett volna neki a végleges kivégzéshez. Felébredt tetszhalálából Berti úr inge alatt, midőn az zsákmányával a hölgyekkel megrakott hintók felé tartana, toronyegyenest, amint a Sima-puszta azt megengedi. Felébredt tetszhalottságából, és körmeivel jól összemarta a legöregebb agarász gyomrának tájékát. (Némelyek szerint még a belek is látszottak.)
…Az Agarászbált e ritka eredmény után is megtartották (mert nem lehet szakajtó alá dugni az idebolondított lányokat), de Berti úr e naptól kezdve nem ült nyeregbe, sőt, mint tudjuk, időközben elhalálozott.
(1932)
