1
1
Kastélyfi grófot a vadászlakból, ahol meghalt, egyenesen a pokolba vitték a régen lesben álló ördögök.
Ötven és néhány esztendős forma úriember volt, arca veresedett az egészséges vadászkirándulások tavaszi és őszi légáramlásaitól, mint valami falevél, amely sokáig marad a helyén, míg körülötte a hitványabb falevelek már régebben elhervadtak. Egy kis pocakot is eresztett, bár ettől mindig félt, mint valamely kellemetlenségtől, amelyet majd bűnei miatt el kell viselni még az életben. Hiába mászott fel kézilétrával az emeletes, csontos, öreg vadászló nyergébe, hiába hajtotta meg fantáziáját a halali trombitahangjára, az öreg vadászló mindig egykedvűen, fásultan vitte őt a falka mögött… Ám jó előre úgy intézkedett, hogy lakkcsizmában (reászíjazott ezüstsarkantyúcskákkal), fehér nadrágban, bársonymellényben és vörös frakkban temessék el, mint egy örök vadászt, aki majd holtaiban is kergeti másvilági lován a rókát. Ilyenforma ruházatban került tehát a pokolba, ahová az ördögök vitték, mert idősebb korában nem volt senki, aki érette a templomban, kápolnában, búcsújáró helyen imádkozzon – holott életében megszokta, hogy mindig mások imádkozzanak érte, asszonyságok vagy pláne fiatal nők, kiknek imái mégiscsak megtalálják a bejáratot a legmagasabb helyre.
Szerető, szerelem, vérhevítő szenvedély, elvarázsolt gondolat, boldogító érzelem nélkül élt Kastélyfi gróf az idő tájt, amikor a halál elvégezte vele a maga dolgát, és az ördögök a pokolba vitték mint áldozatukat, akire bizonyosan hosszabban leskelődtek.172
