3
3
Béla valóban Szent Mihály módjára nyargal át a tájon. Piros frakkban, gumiszalagos keménykalapban, egy nagyon ódivatúan szabott, letűrt szárú csizmában, amilyenben talán a postanyargoncok285 lovagoltak valaha, bár lett volna neki drágalátos honvédhuszár hadnagyi egyenruhája is. A korszak, a múlt század vége azonban azt a divatot diktálta, hogy a katonatisztek sokszor járjanak „civil”-ben, különösen olyankor volt kötelező a civil ruha, ha az ember a „privát mulatságai” után járkált, vadászatra, kalandra rándult. Rudolf, a trónörökös, ugyanis többnyire polgári öltözetben járt-kelt szórakozásai után. Az ilyen példa nagyon ragadós, különösen a fiatal tisztek között.
Béla, aki Szent Mihálynak csapott fel, csak egy agárfejű lovaglópálcát vett magához a zöld posztós falakat betöltő összes fegyverzetei, kardjai, pisztolyai, vadászfegyverei közül. És természetesen fehér glaszékesztyűt húzott, amilyent a szolgálatban nem volt szabad viselni. Már a fentebb leírt öltözködés is izgalmassá, rendkívülivé tehette volna egy fiatal hadnagy utazását, mert a szolgálat miatt csak ritkán lehetett megszabadulni a kötelező egyenruhától – de gondoljuk hozzá, hogy Béla huszonkét esztendős volt, sokszor fuvolázgatott magányosan a tükör előtt, hogy megtanulja, miként kell eltávolítani azokat a levegőzacskókat, amelyek lélegzetvétel közben arcát kidagasztották… és ugyanezen tükör előtt próbálgatta ruhadarabjait is, az aranyzsinórral bőven kihányt atillákat, a hattyúprémes mentéket, de a hamuszürke vagy fűzöld, kávébarna vagy istállópiros mellényeket is. Nagyon fontos volt tehát, hogy milyen öltözetben nyargalt Sztárayékhoz Béla. Nem egyenruhában… Mert Sztáray Matildnak köztudomás szerint nem volt elég hozománya, hogy a szükséges házassági óvadékot (kaució: harmincötezer o. é. forintot) letehette volna… Ezért Szent Mihály csak a keménykalapját, a vörös rókavadászkabátját, a rézgombos, hamuszürke mellényét vette elő, amikor a nyeregbe ült, hogy Sztárayékat megszabadítsa attól a kísértettől, amely ősz jöttére kezdte el rendetlenkedéseit a házban, és körülbelül Szent György napjáig alkalmatlankodott.
