TÜDŐVIZENYŐ

Teljes szövegű keresés

TÜDŐVIZENYŐ
A tüdő kötőszövetes részében, később a tüdőhólyagocskákban, valamint a légutakban - tüdőbeli vérpangás hatására - folyadék halmozódik fel.
Az állat feltűnően fáradékony, nyitott szájjal, szaporán veszi a levegőt, főleg éjjel nyugtalan, gyakran változtatja helyét, a hideg, hűvös részeket keresi. Súlyosabb esetben légszomj lép fel, a látható nyálkahártyák kékesen elszíneződnek, mindkét orrnyílásból vöröses, sárgás, finom habos váladék szivárog. A beteg eb sokat álldogál, mellső végtagjait kifelé fordítja, így próbál több levegőhöz jutni.
A kezelés minden esetben szakember feladata. A gyógyulás hosszadalmas, és sajnos sok esetben reménytelen.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT