Egészséges kutya - beteg kutya
Egészséges kutya - beteg kutya
Azt szokták mondani: a jó gazda ránézésre is megállapítja, hogy kutyája egészséges vagy sem. Nem vitás, az állat mozgása, testtartása, viselkedése ékesen árulkodik szervezete állapotáról.
Ezek a bernáthegyik majd kicsattannak az egészségtől
Az egészséges kutya a fejét magasan tartja, fülét, farkát élénken mozgatja, szeme csillogó, nedves. Szőre fényes, sima; bőre rugalmas, ráncba szedhető. Teste mindenütt egyformán meleg; füle és orra hűvös. Végbélben mért hőmérséklete 38,5-39 Celsius-fok. Szájának nyálkahártyáiból nem folyik váladék. Légzése nyugodt, egyenletes. Légzésszáma 10-30, szívverése 70-120 percenként. Étvágya jó, hibátlanul nyel, a vizet normálisan lefetyeli. Napjában kétszer-háromszor ürít bélsarat; nyugodtan, erőlködés nélkül végzi dolgát. A bélsár színe, állaga normális, idegen anyagokat nem tartalmaz. Napjában többször vizel, vizelete élénksárga, áttetsző. Egyenletesen lélegezve alszik, amikor föláll, körülnéz, többnyire nyújtózkodik, megrázza a testét, környezetére élénken reagál.
A kutya beteg vagy legalábbis betegség lappang benne, ha füle, farka, feje lelóg; szeme beesett vagy kidülledt, a kötőhártya száraz, könnyezik, illetve váladékos, szőrzete borzas, bőre száraz; teste nem mindenütt egyformán meleg, egyes helyeken hidegebb vagy forróbb, például a füle és az orra. Szájürege hideg vagy forró, száraz vagy nyálkás, esetleg túlságosan nyálzik. A szájüreget borító nyálkahártyán sebek, kiütések, felrakódások jelenhetnek meg. Orrcimpáit feltűnően mozgatja, légzése erőltetett vagy lassú. A vizet nem fogadja el, szaggatottan nyel, máskor viszont szokatlanul szomjas, túl sok folyadékot iszik. Túl gyakran vagy nagyon ritkán van széklete, esetleg nem ürít bélsarat, vagy ha igen, rendkívül keményet, illetve túlzottan hígat; olykor erőlködve, netán akaratlanul is. Bélsara nyálkát, vért és egyéb idegen anyagokat tartalmaz; szaga a rendesnél kellemetlenebb, erjedt, bűzös. Vizelete kevés, esetleg sok; híg vagy sűrű, nyúlós, vörös vagy éppen véres. A beteg szuka emlőmirigyeiből sűrű, véres vagy sárgás, gennyes váladék szivároghat.
A beteg állat csendes, szomorú, esetleg agreszszív. Környezetét figyelemre sem méltatja. Nehezen áll fel, nem szívesen mozog, illetve állandóan áll vagy éppenséggel folyton fekszik. Nem találja a helyét; feláll, lefekszik, a földre veti magát, hasa felé nézeget, nyög, vonyít, rekedten ugat. Szájában túl sok, vagy túl kevés, esetleg véres a nyál. Szőrzete foltokban hullik.
Különböző bőrelváltozások - gennyes, vöröses kiütések - is keletkezhetnek a kutyán. Füléből bűzös, sűrű, sötétbarna váladék folyhat. Gyakran rázza a fejét, hevesen vakargatja a fülét, harapdálja egyes testrészeit, esetleg görcsökben fetreng.
A tulajdonos tehát valóban elég könnyen megállapíthatja, hogy kutyája egészséges vagy nem. Abban az esetben, ha valami baja van az állatnak, a dolog már lényegesen bonyolultabbá válik. Azt ugyanis, hogy milyen betegségről van szó, már nem lehet csak úgy, "egyetlen pillantásra" megállapítani. Egyrészt azért nem, mert a kutya nem tud beszélni, nem tudja szavakba önteni, hogy hol és mije fáj. Másrészt a legtöbb betegség viszonylag kevés tünettel jár, arról már nem is beszélve, hogy egymástól teljesen eltérő bajok is járhatnak azonos tünetekkel. Mindenekelőtt persze azt kell csalhatatlanul tudnunk, hogy a kutyánk valóban beteg-e vagy sem!
Nagy általánosságban a következő tünetek jelzik a betegséget: a viselkedés megváltozása, az étvágy csökkenése vagy fokozódása, a láz, valamint a borzongás.
Vegyük sorra ezeket...
