NEURÓZIS
NEURÓZIS
A kutyának - csakúgy, mint az embernek - lehetnek szorongásai. Az egyik eb esetleg fél a magasságtól, a másik az autótól, a harmadik az idegen állatoktól. Természetes tartási körülmények között azonban kedvencünkben csak nagyon ritkán alakulnak ki idegrendszeri zavarok.
Félénk, szorongó kutya
A neurózis, amely a legtöbb esetben egyfajta félénkségben nyilvánul meg, lehet öröklött vagy esetleg komoly megrázkódtatás (trauma, sokk) következménye. Ha öröklött, akkor nem gyógyítható. A traumatikus gyávaságot néha sikerül megszüntetni vagy legalábbis csökkenteni.
Ami az öröklött félénkséget illeti, a 6 hetes alomban gyakran láthatjuk, hogy a kölykök felfelé kapaszkodnak a kerítés rácsán, izgatottan ugatnak, szeretnék elérni a ketrecen kívül tartózkodó személyt. Azt is megfigyelhetjük, hogy egy-egy kiskutya ilyenkor elkülönül, magára marad. Amennyiben a kölyköket kiengedik, megpróbálnak felugrálni a látogatóra, míg a félénk kis eb - ha egyáltalán kimerészkedik is egy pillanatra - siet vissza a biztonságot nyújtó kennelbe.
A félénkség bénító hatású, a rémület gyakran kiváltja az anális (végbélnyíláshoz tartozó) mirigyek ürítését (ez egyébként az akut félelmi állapot legjellegzetesebb tünete). Számos elmélet született már arról, hogy vajon milyen célt szolgálnak ezek a kellemetlen szagú mirigyek? Nos, annyi bizonyos, hogy a kutya számára a saját szaga nem visszataszító, ám a másik eb anális mirigyeiből eredő nagyobb "adag" olyan undorító lehet, hogy például verekedés közben a győztes gyakran abbahagyja a küzdelmet és odébbáll. Elképzelhető, hogy a vesztes ily módon is tudatja a másikkal: megadom magam... (Balesetet szenvedő vagy közvetlenül epilepsziás roham után lévő kutyáknál egyébként szinte mindig érezhetjük ezt a kellemetlen, erős szagot.)
A hosszan tartó félelmet sok állatfajnál a gyomorsav fokozott kiválasztása kíséri. A kutya sem kivétel: amikor retteg, feltehetően sokkal gyorsabban emészti meg táplálékát. (Az ember viszont könnyen gyomorfekélyt kaphat a tartós szorongástól, félelemtől.)
Az aggodalom, a szorongás encefalográffal mérhető. Egy kísérlet során 26 otthon nevelt kutyát figyelnek meg, hogyan reagálnak különböző tárgyakra - olyan dolgokra, amelyeknek egyes részei mozogtak (játék gyíkok, szappanbuborékok stb.). Reagálásaikból - melyik tárgyat kerülték el, melyiktől futamodtak meg - pontosan kiderült: mitől milyen mértékben ijedtek meg. Általában a mozgó részekkel ellátott dolgoktól féltek a legjobban, de hamar rájöttek, hogy nincs mitől tartaniuk.
A kutyák gyakran megijednek az új tárgyaktól, a szokatlan helyzettől, a váratlan zajoktól. Sok kutya csak a nagyon erős hangoktól (vihar, lövés) fél. Vannak olyan ebek is, amelyek elsősorban más - idegen fajú - állatoktól esnek pánikba. Akadnak viszont természetes bátorsággal rendelkező kutyák, amelyek viselkedése félreérthető, s ezért - indokolatlanul - félénknek tartják őket. Egyes ebek, amelyek egykönnyen nem ijednek meg a saját árnyékuktól, egy másik kutya láttán lelapulnak, mintha félnének. Amikor azonban a másik állat a közelükbe ér, hirtelen egész viselkedésük megváltozik, dühödten rárontanak ellenfelükre, és bizony olykor csúnyán helybenhagyják.
A félénkség nagyon erős érzés. Erősebb még az éhségnél is!
