Kampós- vagy horgasfejű férgesség
Kampós- vagy horgasfejű férgesség
Okozó: kampós- vagy horgas fejű bélféreg (Ancylostoma caninum, Uncinaria stenocephala). Tünetek: vérszegénység, halvány kötőhártya,híg - gyakran véres - bélsár, soványság. Védekezés: megelőzés, kennelhigiénia.
Viszonylag ritka betegség. Elsősorban kennelben tartott kutyák között fordul elő. A kampós- vagy horgas fejű férgek tulajdonképpen fonálférgek, s a vékonybélben élősködnek. Egy-két cm nagyságú, szürkésfehér, szürkésvörös paraziták. Petéket termelnek, amelyek a bélsárral kerülnek a külvilágra, és - köztigazda nélkül - fejlődésre alkalmas lárvákká alakulnak. Az eb leggyakrabban féreglárvával, illetve petével fertőzött eleség vagy ivóvíz útján betegedik meg. Ha kennelben tartott kutyákról van szó, a féreglárvák rendszerint az állat bőrén keresztül hatolnak be, majd hosszú vándorlás után megtelepednek és kifejlődnek a vékonybélben. Előfordulhat úgynevezett méhen belüli fertőzés is. Ilyenkor a vemhes állat lárvával fertőződik, amely a véráram útján bejut a magzatba. Az enyhébb fertőződéseknek nincs különösebb jelentőségük, nagyobb számú féreg jelenléte azonban - főként, ha fiatal ebekről van szó - súlyos tünetekkel járhat, amelyek összefüggésben vannak a bélférgek táplálkozási módjával. Ezek a paraziták ugyanis jól fejlett, gömbölyded fogszerű képletükkel a bél nyálkahártyájának egy-egy részét megsértik, és onnan vért szívnak. Helyüket állandóan változtatják, így a bél falán több sebet ejtenek. Eltávozásuk helye vérzik, szívásukkal is jelentős vérveszteséget okozhatnak, ezenkívül a nyálkahártya-sérülések baktériumos fertőződésekre nyújtanak alkalmat.
A tünetek: vérszegénység, halvány, súlyosabb esetben porcelánfehér kötőhártyák. A bélsár rendszerint híg, gyakran véres, az ebek visszamaradnak a fejlődésben, lesoványodnak, elerőtlenednek, esetleg elhullanak. Különösen a születés előtt fertőzött kölyköknél fordul elő, hogy a súlyos vérveszteség következtében olyan gyorsan elpusztulnak, hogy a betegség felismerésére nincs lehetőség.
A gyógyszeres kezelés minden esetben az állatorvos feladata! A tulajdonos dolga a megelőzés! A közösen tartott kutyák kenneleit tartsuk állandóan tisztán, így elkerülhetjük az újrafertőződést, illetve azt, hogy az ebek egymást megfertőzzék. Homokos, sáros területeken a lárvákat úgy pusztíthatjuk el, hogy a földet felszórjuk konyhasóval. A kennelek fertőtlenítését forró, lúgos oldattal végezzük.
A betegség leküzdésére ma már hatásos gyógyszerek állnak rendelkezésre. Egyes országokban a fertőződést újabban védőoltásokkal igyekeznek megelőzni.
A kampós fejű férgek az ember egészségére is károsak lehetnek, de ilyen esetek nagyon ritkán fordulnak elő. A lárvák áthatolnak az ember bőrén, és apró, vörös színű dudorokat, csíkokat, viszketést okozhatnak. Az ember egyébként sohasem a beteg kutyától, hanem a lárvákat tartalmazó területről fertőződik!
