Az uszkár nyírása
Az uszkár nyírása
Eddig azokról a kutyákról szóltunk, amelyeket trimmelni kell. Most következzen néhány olyan jellegzetes fajta, amelynek szőrzetápolása elsősorban nyírásból áll. Kezdjük talán az egyik legnépszerűbb és hazánkban legelterjedtebb ilyen kutyával, az uszkárral . . .
A bohókás, kedves, népszerű uszkárnak olyan dús, szép bundája van, amely egyenesen kínálja a lehetőséget a nyírási módok sokféleségére. A szakemberek még néhány évvel ezelőtt is az úgynevezett standard nyírást (klasszikus nyírás) tartották az egyedül helyes - a standardnak megfelelő - nyírási módnak, ám az egyes országokban egyre inkább más és más módon kezdték "fazonra nyírni" ezeket a kutyákat. Annak érdekében, hogy azoknak az uszkárbarátoknak is a kedvében járjanak, akik kutyájukat nem standard nyírással akarták kiállítani, körülbelül negyedszázada leszögezték, hogy az uszkár modern "fazonja" (Toalett 1960) is megfelel a standard követelményének. Ennek az a jelentősége, hogy ilyenformán a nemzetközi kiállításokon egyazon kategóriában versenyezhet a standard módon és a modern fazonra nyírt uszkár. Ha azonban egyformán kiváló minősítést kaptak, akkor bizony a standard kikészítésű példányt illeti az elsőbbség. A fent említett két típustól eltérő módon kikészített uszkárok nem léphetnek a dobogóra.
Szőrminőségük alapján egyébként kétféle - gyapjas és zsinóros - szőrzetű uszkárt különböztetünk meg. A széles körben elterjedt gyapjas uszkár szerencsésebb helyzetben van: szőrzete bármilyen nyírási móddal kikészíthető, míg a ritkábban előforduló zsinóros szőrzetű uszkár bundáját csak a standard fazonra lehet nyírni. Az az uszkártulajdonos, akinek gyapjas szőrű uszkárja van, idejekorán döntse el, hogy nyírja meg kedvencét, mert az egyik fazonról a másikra való átálláshoz - a szőrzet újranövése miatt - időre van szükség.
Most pedig lássuk a standard (klasszikus) nyírási formát.
A combot, a far- és az ágyéktájat egészen az utolsó bordáig nyírjuk rövidre, de a csánkot körülvevő "mandzsettát" hagyjuk meg. A mancsok szőrzetét nyírjuk, lábujjak közti szőrzetet pedig eltávolítjuk. A hátulsó lábközepet a bokaízület mandzsettájáig hagyjuk szabadon. Ha a mellső lábakon nem hagyjuk meg a teljes szőrzetet, hanem mandzsettát formálunk - vagyis a standard szerinti két változat egyikét választjuk -, akkor a mellső lábközépet a lábtőízületig nyírjuk, a mandzsettát meghagyjuk.
A farok tövétől kezdve a szőrzetet a farok hosszúságának mintegy egyharmadáig levágjuk, így a farok kétharmadán megmarad a szőrzet.
A fejen először az állkapocs szőrzetét nyírjuk le, majd az orrhátat a stopig, mégpedig a szemektől kiindulva, felülről lefelé úgy, hogy a lenyírott részek a szem összekötő vonalát csak egy-két centiméterrel haladhatják meg. A felső ajkaknál megmarad a szőrzet. Annak érdekében, hogy a fülek jól "ráfeküdhessenek" a fejre, az uszkár pofáján géppel vagy ollóval a fülkagyló tövéig nyírjuk rövidre a szőrzetet.
Nyírás után a szőrzet kiigazításával megformálhatjuk az uszkár végleges "fazonját", mégpedig a következőképpen.
A háton, a maron, a nyakon és a mellkason a szőrzetet ollóval alakítsuk a kívánt formára, mégpedig úgy, hogy a kiálló szőrszálakat levágjuk. A fejen arányosan magas "koronát" vagy "bóbitát" hagyunk. A fej és a fülek harmonikus formája érdekében ezeken a testrészeken ollóval alakítsuk a szőrzetet. Amennyiben a mellső lábakon meghagyjuk a teljes szőrzetet, úgy azt oszlopszerűen formázzuk meg. Ha a lenyírt végtagokon mandzsettákat hagyunk, ügyeljünk arra, hogy ezek egyformák legyenek. A farokvégen meghagyott szőrzetet gömbölyded vagy henger formájú bojtra vágjuk.
És mennyiben különbözik ettől a modern nyírás (Toalett 1960)?
A mellső láb alsó részén a karmoktól az ötödik ujj magasságáig, a hátulsó lábak alsó részén pedig a mellső lábak megfelelő magasságáig, hagyjuk meg a szőrzetet. A fej és a farok szőrzetének kiigazítását a standard nyírásnak megfelelően végezzük. Az állkapocs alatt viszont egy centiméteres hosszúságban meghagyhatjuk a szőrzetet. Vigyázat: az úgynevezett kecskeszakáll nem fogadható el!
A kutya testén a szőrzetet úgy nyírjuk, hogy a hátvonalon többé-kevésbé hosszú, de legalább egy centiméteres, moaré selyemhez hasonló bundát alakítsunk ki. A végtagok fölött és a bordatájékon a szőrzetet fokozatosan hosszabbra hagyjuk.
Ezután következik a modern fazon végleges kialakítása. A fejen, ahol arányosan magas bóbitát hagyunk, valamint a nyakon, ahol a szőrzet hátrafelé a marig, elölről pedig a mellkas magasságáig töretlenül enyhe, ferde vonalban lankásodik - harmonikusan formázzuk meg az uszkár szőrzetét. A fül, az orrhát és körben a hátközép, továbbá a has övszerűen rövidre nyírandó. A mellső és a hátulsó végtagok szőrzetét teljes hosszában "kikerekítve" hagyjuk meg. A mancsoktól fölfelé haladva, a szőrzet egyre hosszabb: a lapockatájékon, valamint a comb felső részén az állat nagyságától függően négy-hét centiméter lehet, de az úgynevezett "buggyos ujj" kerülendő. A hátulsó lábak "nadrágját" úgy alakítsuk ki, hogy tipikusan uszkáros hatást keltsen. Végül is: akármilyen legyen az uszkár kikészítésével elért küllem (standard vagy modern vágás), ez semmi esetre sem befolyásolhatja a kiállításokon való minősítést, minthogy mindkét kikészítési módot egyazon kategóriában értékelik. De még egyszer hangsúlyozzuk: azonos minőség esetén mindig a klasszikus kikészítésben elővezetett uszkárt részesítik előnyben!
Uszkár klasszikus vagy standard nyírás
Ollóval megfelelő formára alakítjuk
A felső ajak felett bajuszt hagyva géppel rövidre nyírjuk
Nyírógéppel rövidre vágjuk
Ollóval megfelelő formára alakítjuk
A felső ajak felett bajuszt hagyva géppel rövidre nyírjuk
Nyírógéppel rövidre vágjuk
Uszkár modern nyírás
A szőrhosszúság általában 4-7 cm
A szőrhosszúság kisebb
A szőrhosszúság még kisebb
A szőrt 1 cm-re rövidítjük
A felső ajak felett bajuszt hagyva nyírógéppel rövidre vágjuk
A szőrhosszúság általában 4-7 cm
A szőrhosszúság kisebb
A szőrhosszúság még kisebb
A szőrt 1 cm-re rövidítjük
A felső ajak felett bajuszt hagyva nyírógéppel rövidre vágjuk
