EMBER ÉS FARKAS

Teljes szövegű keresés

EMBER ÉS FARKAS
Ezzel egyébként elérkeztünk ahhoz az évszázadok óta rögződött makacs téveszméhez, amely szerint a farkas "vérszomjas fenevad". Nos, az utóbbi egy-két évtized etológiai kutatásai egyértelműen cáfolják a farkasról kialakított rémképet, és "rehabilitálják" kutyáink ősét.
Az első cáfolatokat azok a megfigyelések, vizsgálatok jelentették, amelyeket fogságban tartott farkasokon végeztek. Egyebek között Ginsberg tanulmányozta sokáig az ilyen körülmények között tartott farkasokat. Azok az állatok, amelyek már fogságban születtek, és az emberrel való kapcsolatteremtés (szocializálódás) legváltozatosabb körülményei között nevelkedtek, alapjában barátságosan viselkedtek emberek társaságában. De azért mindegyikükben megmaradtak a vadság bizonyos jelei, maradványai; legkisebb ingerre is hevesen reagáltak, és a számukra új helyzetekben éppúgy féltek, menekülni igyekeztek, mint a természetben élő társaik.
A farkasok - csakúgy, mint a kutyák - gondos, jó anyák. Képeinken láthatjuk, hogy a kölyökgondozás egyes mozzanatai mennyire hasonlók, akár farkasokról, akár kutyákról legyen szó
Másként viselkedtek azok a fogságban született farkasok, amelyekkel - fejlődésük során - az ember nem alakított ki rendszeres kapcsolatot. Ha kis ketrecekben, szoros bezártságban tartották őket (ahogy általában az állatkertek egy részében még mindig élnek), fenyegetően, támadólag léptek fel az ember közeledtére. Ám amikor elegendő helyük volt ahhoz, hogy elkerüljék a vizsgálatot végző személyt, többnyire inkább visszahúzódtak előle. A természetből befogott idősebb farkasok csak az emberrel való hosszú együttlét és egymásra hatás után mutatták annak a jelét, hogy felveszik vele a kapcsolatot. Ekkor előbb távolról kíváncsian körbeszimatolták, majd fürkészési ösztönüktől hajtva lassan, habozva elindultak a kísérletet végző kutató felé. Félelmi reakcióik közben kritikus pontra értek, ám fürkészösztönük elnyomta félelmüket. Még jobban megközelítették az embert, s ettől kezdve az ő magatartása vált annak meghatározójává, hogy milyen irányt vesz a továbbiakban a farkas kíváncsisággal vegyes félelme. Az ember legcsekélyebb "félreérthető", vagy hirtelen mozdulatára ugyanis ilyenkor a félelem kerekedett felül a farkasban, és az ennek hatására bekövetkezett reakciója kiszámíthatatlan volt: vagy menekült, vagy támadott. Ellenkező esetben fürkészési ösztönének engedelmeskedett, és még jobban megközelítette az embert. Ha a kísérletező személy ilyenkor sem tett semmilyen ijesztő mozdulatot, többszöri próbálkozás után megerősödött a farkasban a megközelítési viselkedés helyessége. Ennek eredményeként végül a közvetlen érintkezés is létrejött az ember és a "vadállat" között: például a farkas hagyta, hogy az ember megsimogassa.
Ginsberg kísérleteket végzett olyan farkasokkal is, amelyek nyugtatókat kaptak. Azt tapasztalta, hogy a gyógyszer az egyik állatnak a másikhoz való viszonyát nem befolyásolja, de az emberrel szemben a "megnyugtatott" állat bátrabb lett, kihívóbban viselkedett, s olykor bizony utánakapott a vizsgálatot végző személynek.
A fogságban tartott farkasok tanulmányozása révén szerzett tapasztalatok - mint láttuk - sokrétűek. Ám ha a szélsőséges kísérleti helyzetet, például a farkas kiéhezettségét nem számítjuk, egy dologban megegyeznek: a farkasnak az emberrel szembeni viselkedését elsősorban az "elkerülés" jellemzi. A fogságban megfigyelt viselkedés ugyan nem mindig tükrözi pontosan az állatok természetes cselekvéseit, tulajdonságait, ezt a megállapítást azonban megerősítik a természetből alkalomszerűen ellesett, ember és farkas véletlen találkozásáról hírt adó megfigyelések is.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages