SZERELEM - UDVARLÁS NÉLKÜL
SZERELEM - UDVARLÁS NÉLKÜL
A farkasok családi életének középpontjában a szaporodás áll. A párválasztás körükben egyszerűen közelség dolga - hacsak nincs egyszerre több hím is a közelben, mert olyankor vad verekedések törhetnek ki a nőstényért. Többször megfigyeltek már ilyen ádáz harcokat, s ezt követően vérnyomokat találtak a hóban. A kialakult pár azután sokáig együtt marad, a farkas tudniillik monogám. Állatkertben tartott farkasokon ugyanakkor megfigyelték, hogy a párok csak alkalomszerűen és rövid időre állnak össze.
Párzási viselkedésük viszonylag egyszerű elemekből áll. Az udvarlás például nem okvetlenül szükséges a párzásukhoz: a hím gyakran minden előjáték nélkül ugrik az ivarzó nőstényre (a nőstény egyébként rendszerint 22 hónapos korban ivarzik először, s attól kezdve évente egyszer).
A párzás általában azzal az időszakkal kezdődik, amikor a nőstény szaganyagai már vonzzák, de ő még elutasítja a hímet. Azután az ivarzás napokig vagy két-három hétig is tartó ideje alatt a párzás újra meg újra megismétlődhet. A párok között ez az ivarzás alatti rendszeres együttlét teremt szoros, az együtt maradásukat megalapozó kapcsolatot.
A vemhesség a párzástól számított kb. 63-66 nap. A nőstény általában az odúban kölykezik. A kicsinyek száma többnyire 6-8, de olykor akár 10-11 is lehet. A hím a "gyerekágyas" időszakban távol marad a nősténytől. Ilyenkor - miként erről a vadászok beszámolnak - valamilyen kiugró helyre vonul, és ott őrködik. Veszély esetén magát kínálja fel csalétkül: magára vonja a figyelmét annak, aki túlságosan közel merészkedik az odúhoz. Ezenkívül élelemmel is ellátja a vackot, de anélkül, hogy betenné oda a lábát. Ha az anyaállatot megölik, de a kölykök már elég nagyok ahhoz, hogy szoptatás nélkül is meglegyenek, az apaállat átveszi gondozásukat. Olyannyira, hogy veszély közeledtével ugyanúgy átköltözteti más helyre a kicsinyeket, mint a nőstény. Egyesek szerint még arra is képes ilyenkor, hogy a gyomrában levő táplálékot visszaöklendezze a kölyköknek. Ez azonban a hím esetében nem valószínű, mert - bár a kutyafélék általában könnyen hánynak - az étel visszaöklendezését az ellés és a szoptatás idején termelődött hormonok irányítják, tehát csak a nősténynek fejlődhet ki ilyen képessége.
A falkavezér nem tűri, hogy jelenlétében az alávetett hím párzani próbáljon
Megfigyeltek viszont olyan hím farkast, amely mintegy 25 km távolságról hordta haza a táplálékot a nősténynek, hogy a kicsiket etethesse. Ám nem csupán a szülők hordanak haza táplálékot, hanem feltehetően a falka minden egyes tagja gondoskodik a nőstényekről és a kicsinyekről. Van, amikor egyenesen az odúhoz szállítják a táplálékot, és előfordul, hogy pár száz méternyire dobják le a zsákmányt. Feltehetően először a "vadászok" laknak jól, és ami maradt, azt szállítják haza.
