Szaglás
Szaglás
A kutya számára a világ szagképek sokaságából áll - világító szagvonalak, hullámok, felhők és áramlatok tarka keverékéből.
Az embert a kutya már messziről felismeri a szagáról; számtalan illatozó anyag egyvelegéből, mely minket mint egy felhő vesz körül.
Hatodik érzékével a kutya a múltba is bepillanthat; még annak az embernek az egyedi szagnyomát is képes követni, aki mondjuk 6-8 órával azelőtt járt az utcán - ahol persze mások is megfordultak közben. Emellett a nyomok korát és irányát is felismeri. Finom szaglásával "átlátja" a tárgyakat, melyek az emberi szem előtt rejtve maradnak, így "bepillanthat" a járókelők bevásárlókosarába, és pontosan megállapíthatja, mit rejt a szatyor mélye.
A só az ember számára szagtalan. A kutya viszont tíz liter vízben feloldott csipetnyi sót is érzékel. Kiderült az is, hogy a kutya megérzi az áramot. Erről úgy győződtek meg, hogy egy földbe fektetett és hosszú szakaszon lemez alá rejtett kábelen áramot bocsátottak át, s a kutya pontosan követte azt. Mihelyt azonban az áramot kikapcsolták, az állat képtelen volt a lemez alá rejtett szakaszon követni a kábelt.
A szinte fantasztikus szimatmunka annak a csodálatos "komputernek" köszönhető, amely a kutya orrában lévő szaglómezőben található, s amely - ha szagokról van szó - milliószor jobban dolgozik és reagál, mint az emberé.
Egyes magatartás-kutatók szerint a kutyák az orrukkal álmodnak. Az alvás alatt az orr és a fül minden eseményt továbbít az agyba, a "komputer" pedig regisztrálja a jelenségeket és tudat alatt feldolgozza. Ezért a kutya felébredéskor azonnal tudja, mi történik körülötte.
A kutya csodálatos képességeit az ember sokoldalúan kamatoztatja - a nyomkövetéstől a kábítószercsempészek leleplezéséig, a gázszivárgások észlelésétől a vadak követéséig - , de rendkívüli szimatának egyértelmű, világos oka, magyarázata a mai napig titok maradt.
A szaglással foglalkozó első tudományos munkákra csak a 19. század vége felé került sor, s ezek az eredmények meglehetősen töredékesek. Nem szabad azonban az első kutatókat elmarasztalnunk emiatt. Különösen nem, ha arra gondolunk, hogy - a korszerű technika nyújtotta szinte korlátlan lehetőségek ellenére - még napjainkban is csak a titkot fedő fátyol egyik sarkát sikerült fellebbenteni...
A tudományos dolgozatok kétségkívül megszaporodtak, de most is csupán egyes részletkérdésekkel foglalkoznak. Ez többek közt annak tulajdonítható, hogy a hallási vagy látási ingerekkel ellentétben a szaginger sokkal kevésbé ellenőrizhető és szabályozható, következésképpen sem mennyiségileg, sem minőségileg nem definiálható pontosan. A szaglás tanulmányozásával együtt járó nehézségekhez ráadásul hozzájárul, hogy gyakorlatilag lehetetlen rendkívüli finomságának tökéletes felismerése. Egy neves kutató mondotta: "Úgy beszélünk a kutya szaglásáról, ahogyan a színvak beszél a színekről."
