KAPCSOLAT AZ EMBERREL, KRITIKUS IDŐSZAKOK
KAPCSOLAT AZ EMBERREL, KRITIKUS IDŐSZAKOK
Az ember és kutya közötti kapcsolat kialakulásában van egy olyan kritikus - időszak, amely szinte meghatározza az állat további életét. A kölyköt általában 5-8 hetes kora között viszik el az alomból. Ekkortájt kerül emberi környezetbe. Ebben a periódusban a kölyök nevelésében, szoktatásában elkövetett hibák komoly nehézséget és magatartási rendellenességet okozhatnak a kutya későbbi életében. Ez tudniillik egy olyan időszak, amikor a kutyában maximális érzelmi vonzódás keletkezik az ember iránt. Rendellenességek léphetnek fel, ha a kutya későbben hagyja el az almot, illetve ha elszigetelten tartják az emberektől. Ilyenkor kevés kapcsolata alakul ki az emberrel, hiszen a tenyésztő nem törődik vele annyira, nem foglalkozik annyit vele, mint egy "igazi tulajdonos".
Minél többet foglalkozunk a kiskutyával, annál erősebb az ember szocializáló hatása
Ebben az esetben előfordulhat, hogy nagyon nehéz vagy teljesen lehetetlen a kutya alkalmazkodása az új gazdájához. A hosszú időszakon keresztül kennelben tartott fiatal kutyánál egyébként öntudatlanul agresszió is felléphet, ismeretlen tárgyak, illetve emberek iránt.
Nagyvárosokban igen gyakori, hogy a kölyköt "kedvenc állatnak" vásárolják meg, és a lakás falai között teljesen elkülönítve él; egyéb kutyákkal és emberekkel szinte nem is kerül kapcsolatba, és bizony ez is abnormalitást okozhat. Amennyiben ugyanis az állat túlságosan függ a gazdájától, vagyis minden tekintetben túlzottan rászorul - előfordulhat, hogy képtelen lesz normális, illetve pozitív kapcsolatot teremteni más állatokkal és emberekkel. A kutyánál ebben az esetben könnyen "menekülési viselkedés" és tömegfélelem - tömegiszony - alakulhat ki, és még az is előfordulhat, hogy az állat harapós lesz.
Fordított esetben, vagyis amennyiben az állat lesz a domináns az ember és a kutya kapcsolatában - vagy ami ugyancsak gyakran előfordul: túlságosan védelmezőjévé válik gazdájának - a kutya abnormális agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben.
Azoknál a kutyáknál, amelyek képtelenek "társadalmi életet élni" más kutyákkal, továbbá azoknál, amelyek túl korán egyetlen helyhez és személyhez kapcsolódnak (agyonkényeztetett ebekről beszélünk "akik" túlságosan is igénylik gazdájuk gondoskodását), furcsa, bizarr viselkedés alakulhat ki. Az ilyen kutyák esetleg abnormális szexuális magatartást tanúsíthatnak saját fajtájukkal szemben.
A kutya abnormális viselkedése tehát gyakran visszavezethető otthoni környezetére. Az ilyen állatok rendkívül erősen reagálnak különböző emocionális változásokra. Amennyiben történetesen elkerülnek a gazdájuktól vagy bizonyos időre, vagy az otthoni környezetben változás áll be - például vendégek érkeznek -, az állat rendkívüli agresszivitást mutathat, esetleg visszautasíthatja az ételt, sőt hasmenést kaphat. A tanúság mindebből az, hogy ha csak lehet, öt-nyolc hetes korú kutyát szerezzünk be magunknak, s az ezt követő hetekben, hónapokban különös gondot fordítsunk a kölyök nevelésére. A kiképzést szerény jutalmakkal kell kísérni, dicsérő szóval, simogatással, jutalomfalattal. A korai kapcsolatteremtés az emberrel megkönnyíti a nevelést, mert a kutyának - bár tapasztalata még nincsen - rendkívül rugalmas a befogadóképessége az emberi parancsokkal szemben. Vigyázzunk a másik végletre is: a túlzott ösztönzés a korai kiképzésnél, helyesebben nevelésnél, ugyancsak elkerülendő. Fokozatosan kell szoktatni a kiskutyát az engedelmességre, egyre nehezebb és nehezebb feladatokat adva neki, ez biztosítja a folyamatos előrehaladást és a sikert.
