A mozgás
A mozgás
A kutya - hasonlóan farkas őseihez - "futó állat", természetes tehát, hogy általában rendkívül mozgékony, tevékeny élőlény. Nagy sebességet és erőt képes kifejteni. Mozgékonyságát elősegíti, hogy - ellentétben a lóval - gerincoszlopa igen hajlékony, ezért gyorsabb futásnál teste mintegy a hátulsó végtagok meghosszabbításaként szabadon mozoghat. Sok kutya - sajnos - túltáplált, fiatalon sem mozog eleget, ezért mozgása indokolatlanul korán korlátozottá válik.
A kutya négy járásmódja: a lépés, a poroszkálás, az ügetés és a vágta.
A lépés az állat leglassúbb helyváltoztatása, tulajdonképpen az egyetlen "igazi négyütemű" járásmód, mert közben mind a négy láb mozog, egyik a másik után. Lépés közben a legtöbbször kettő, - ha nem három - végtag hordja a testet. Ez az oka annak, hogy a lépés a kutyák legkevésbé fárasztó mozgásformája.
Háromféle lépés van: rövid, normális és hosszú.
1. A rövid vagy erőteljes lépés az igavonó háziállatokra (ló, ökör) jellemző, valamint a vontatókutyákra. Az ilyen munkára alkalmas típusú kutyák mindig rövid nyakúak, kurta lábúak, izmosak, tömzsik.
2. Normális lépésről akkor beszélünk, amikor a hátulsó láb nyomai éppen fedik az elülsőkét. Ez jellemző a szabályos mozgásra és a kutyák 80%-ára.
3. A hosszú lépéskor a hátulsó mancsok a mellsők elé lépnek, kivéve a hosszú testű és rövid végtagú kutyák esetében. Ez a járásforma valamiféle átmenet a lépés és az ügetés között. Ilyen a legtöbb juhászkutya járásmódja.
Sajátos járásforma a poroszkálás. Jellemző rá, hogy az azonos oldalon levő végtagok együtt, egy időben mozognak előre. Ekkor a test mindig csak az egyik oldalról van alátámasztva, így az állat imbolyogva halad, ami bizony kutyától csúnya látvány. Mindemellett a poroszkálás olyan járásforma, amely nem túl fárasztó. Általában a fiatal kutyák járnak így poroszkálva, amelyek még nem igazán urai végtagjaiknak, no meg az öreg állatok amelyek már elhájasodtak és elkényelmesedtek! Vadászok tudják, hogy a vadászkutyák egy-egy kimerítő nap után poroszkálva mennek hazafelé.
A lépés
A lépés fázisai
Az ügetés fázisai
A versenyvágta fázisai
Az ügetés fázisai
A versenyvágta fázisai
A ügetés (trapp) az a járásmód, amelyben az állatok (ha nem zavarják őket) a legtovább kitartanak anélkül, hogy elfáradnának. Az ügetés valamennyi mozgás közül a legegyszerűbb.
Háromféle ügetést ismerünk:
1. Szökellő ügetésben az átlós végtagok mozognak egy időben. A hátulsó végtagok indításával a test előrelendül és egy pillanatra mind a négy láb a levegőbe kerül, vagyis az állat "lebeg". Homokos és puha, mély talajon ezt a mozgást a kutyák ritkán használják, inkább vágtába váltanak át. A szökellő ügetés nagyon jellemző például a boxerek mozgására.
2. A gyors ügetést a kutya csak kivételesen, ritkán gyakorolja. Mégis megemlíthetjük ezt a járásmódot, de inkább csak a teljesség kedvéért. Ezt a mozgást úgy jellemezhetjük hogy az átlós lábpárok váltakozása között kerül előtérbe a lebegés. Vagyis az átlós végtagok nem egy időben mozognak. A hátulsó láb valamivel korábban indul, egy pillanatra az egész test súlyát átveszi, majd előretolja, mivel a mellső láb nem képes akkorát lépni, mint a hátulsó. Így mozognak azok az ebek, amelyeknek mellső végtagjával valamilyen probléma van, például angolkór.
Nagy sebességet és erőt képes kifejteni
Miután a hátulsó láb minden esetben hamarabb ér talajt, mielőtt a mellső elindulna, ezért a kutya kénytelen hátulsó lábával a mellső mellé lépni, vagyis ferdén (oldalazva!) mozog előre.
3. Az alacsony ügetésnél az átlós végtagok nem egy időben mozognak. Először az elülső láb mozog előre, majd az azonos oldali hátulsó láb lép a nyomába. Az azonos oldalon lévő lábak tehát ilyenkor egy síkban dolgoznak, ezért az előrehaladás könnyebb. Így mozognak a farkasok, és a rókák és a vadkutyák, míg a kutyák csak nagyon ritkán.
Ritka pillanat: vágtázik a komondor
A vágtának (galopp) is három változata van. Az egyik a lassú vágta. Ez a galopp leglassúbb formája, amely gyakran lassúbb az ügetésnél is. A kutyák akkor futnak így, ha például kerékpárt követnek, valamint minden olyan helyzetben, amikor nem erőltetik a mozgást. A lassú vágta ugyanis nem megerőltető, s a kutyának mindig lehetőséget ad arra, hogy gyorsabb járásmódra váltson át anélkül hogy ez különösebb fáradságba kerülne.
Gyors vágtát a lovaktól láthatunk a versenypályán, kutyáinktól csak akkor, ha például macskát kergetnek.
A galopp harmadik fajtája a versenyvágta. Ez elsősorban néhány antilopfaj és más vadon élő állat járásmódja. De láthatjuk agaraktól is verseny közben. Mellesleg a legtöbb kutya futhat így rövid távon, ha elég temperamentumos ahhoz, hogy rászánja magát.
A kutya összes járásmódja közül a versenyvágta a leggyorsabb. Ez a mozgást követő ugrásokból áll. A kutya nyomai alapján egyébként a versenyvágtából lehet felismerni, hogy a hátulsó lábak nyomai a mellső lábaké előtt találhatók.
csivava 800 m
west highland
white terrier 1,6 km
west highland
white terrier 1,6 km
agarak 4,8 km
retrieverek 12,8 km
retrieverek 12,8 km
dog 9,6 km
ír farkaskutya 14,4 km
ír farkaskutya 14,4 km
A kutya mozgásigénye
A diagramból minden kutyatulajdonos könnyen kiszámíthatja, hogy ebének mennyi mozgásra van szüksége. Igaz, hogy csak néhány fajta adatait tüntettük fel, de a többi csupán viszonyítás kérdése. (Az adatok egyébként napi átlagot jelentenek)
A diagramból minden kutyatulajdonos könnyen kiszámíthatja, hogy ebének mennyi mozgásra van szüksége. Igaz, hogy csak néhány fajta adatait tüntettük fel, de a többi csupán viszonyítás kérdése. (Az adatok egyébként napi átlagot jelentenek)
Versenyvágta közben a nagyobb sebességre kapcsolást a hát erőteljesebb görbítése és a hátulsó végtagok fokozott előredobása révén éri el az állat. A lassítás úgy történik, hogy a hát görbítése enyhül, a hátulsó végtagok pedig egyre kevésbé előzik meg az elülsőket.
