A vedlés
A vedlés
A kutya évente kétszer váltja a szőrzetét. A szőr meghatározott nagyságot elérve és megérve megöregszik és kihull. Az egész szőrzetnek ezt a váltását vedlésnek nevezzük. A vedlés a kutya környezethez való alkalmazkodásának bonyolult biológiai folyamata. Télen a szőrtakaró sűrűbb, hosszabb, lágyabb, és kevésbé vezeti a hőt, mint nyáron.
Vedléskor a kutya szervezetének viszonylag sok tápanyaga az új szőrtakaró növekedésére használódik fel, ezért ilyenkor bőségesebb táplálékra és figyelmesebb gondozásra szorul.
A kutyának háromféle vedlését ismerjük. Az egyik az életkorral járó vedlés. Ez nem függ az időjárástól, pusztán a kölyök életkorának növekedésével kapcsolatos. A kölykök rövid szőrrel születnek, még a hosszú szőrzetű fajták egyedei is. Szőrzetük vékonyabb és finomabb szálú, mint kifejlett korukban, és rendszerint a pehelyre emlékeztet. Az életkor növekedésével a hosszú szőrű kutyák hosszú szőrzetet növesztenek, a rövid szőrűek simává válnak, szorosan lesimuló szőrzettel. A kölyökszőrzet váltásakor gyakran a szőrzet színe is megváltozik. Az afgán agarak például feketén születnek, s kölyök szőrzetük váltásakor a feketéből arany vagy szőke lesz, esetleg fekete marad.
Az úgynevezett időszakos váltás, illetve vedlés tavasszal és ősszel következik be. Tavasszal a dús, sűrű, pehelyszálú szőrtakaró váltódik. A téli szőrzet törékennyé és fénytelenné válik, a fedőszőr kiritkul. A nyári szőrzet általában ritkább és rövidebb. Ősszel a nyári szőrzetet felváltja a hosszabb, sűrűbb, pehelyszállal bőven ellátott téli bunda. Az őszi vedlés nem olyan intenzív, de hosszabb ideig tart, mint a tavaszi.
Szüntelen vedlésről akkor beszélünk, amikor a szőr az egész év folyamán váltódik - a szőrhagymák megérésétől és az azt követő elhalástól függően. Az ilyenféle vedlés különösen jellemző a lakásban tartott kutyákra, mert ezek nincsenek kitéve a vedlést ösztönző hőmérsékleti változásoknak. Szőrtakarójuk ezért kissé megváltozik: a pehelyszál gyengül, a fedőszőrök rövidülnek és vékonyodnak. Egyes tenyésztők az állítják, hogy az ő kutyáik sohasem vedlenek. Ez azonban csak részben igaz. Rendszerint olyan fajtákról van itt szó, amelyek egyedeit gyakorta nyírják, trimmelik vagy más hasonló módon ápolják, illetve olyan fajtákról, amelyeknek szőrzete rövid és finom, így a vedlés "eredménye" rajtuk nehezen észlelhető.
A szőrhullás vagy kopaszság nem betegség, hanem kísérő tünet, méghozzá inkább hormonális eredetű, mint a bőrbetegségekre jellemző. Megkopaszodhatnak például a szopornyicában vagy kezdődő cukorbetegségben szenvedő kutyák is. A nemi szervek rendellenessége mindkét nembeli egyedeken okozhat kopaszságot (degenerálódott vagy daganatos here).
A szőrhullás egyébként lehet öröklött (veleszületett), mint például a meztelen kutyák esetében. Feltevések szerint a szoros rokontenyésztés is okozhat kopaszságot, főleg a kis termetű fajtákon, például a tacskókon és a törpeuszkárokon.
Most pedig, mielőtt rátérnénk a kutya szőrápolásával kapcsolatos részletes tudnivalókra, ejtsünk néhány szót arról, milyen hatása van bundás barátainkra a szélsőséges időjárásnak: a túlságosan nagy hidegnek és a kánikulának.
