Őrző-védő kutyák

Teljes szövegű keresés

Őrző-védő kutyák
Ezeket a kutyákat személyvédelemre, házőrzésre, gyártelepek, raktárak, különböző objektumok őrzésére használják. Az ilyen célra alkalmas csoportba tartozik egyebek között az óriás shcnauzer, a dog, a dobermann, a boxer, a bullmasztiff, a masztiff, a rottweiler, a bernáthegyi, a bulldog, a dalmát eb, a hovawart. Ugyancsak alkalmas erre a munkára a német juhászkutya, a kuvasz, sőt a komondor is. Ezek eredetileg pásztorkutyák voltak, de az idők és a körülmények változásával használati területük is megváltozott: "munkakörüket" tekintve ma már az őrző-védő csoportba sorolhatók. Klasszikus példa erre a német juhászkutya, amely nyájőrző létére világszerte a legsokoldalúbb és legelterjedtebb szolgálati, illetve őrző-védő kutya lett.
A jól képzett - de csakis a jól képzett! - őrző-védő kutya hatékony személyi védelmet nyújt gazdájának
Persze más fajtájú kutyák is kiképezhetők házőrzésre, személyvédelemre (ismerünk is remekül "dolgozó" spánielt, uszkárt, pulit). Egy visszaeső öreg betörő egyszer éppen a börtönben fejtette ki véleményét ezzel kapcsolatban. "A betörő - mondta - először rendszerint terepszemlét tart a környéken, mielőtt eldönti, melyik az a ház vagy lakás, ahová érdemes besurranni. Elég ugyanis egy lármás kutya, és rögtön riasztva van az egész környék! Amikor előkészítem a betörést, mindig viszek magammal egy darab sült kolbászt. Ha kutya van a háznál, megpróbálom vele megetetni. Ha elfogadja, tudom, hogy nem fogja fellármázni a környéket. Messzire elkerülöm viszont azokat a helyeket, ahol kiképzett őrzőkutyákat tartanak, olyanokat, amelyek feltehetőleg támadásra vannak betanítva."
Nagy fegyelemre, sok gyakorlatozásra van szükség ahhoz, hogy bajt ne okozzon
Napjainkban az őrzőszolgálatot teljesítő kutyákat főként éjszaka "foglalkoztatják". Ezzel elkísérik az őröket a gyárak, raktárak külső területét ellenőrző útjukra - vagy az épületen belül kutatnak az esetleges besurranók után. Számos nagyáruházban betanított kutyákkal is védekeznek éjszakánként a betörők ellen. A kutya ugyanis biztos szimatjával, zajtalan járásával az embernél jobban és biztosabban megtalálja a ruhákkal teliaggatott fogasok és tömött szekrények között megbúvó tolvajt. Amerikában például elsősorban dobermannokat használnak erre a munkára. New York egyik legnagyobb áruházában 10 hónap alatt 13 éjszakai "látogatót" csíptek el az őrzőkutyák, s ezek után a betörők felhagytak a kísérletekkel.
A dobermannokat egyébként kétórai szolgálat után leváltják, mert kifáradnak, figyelmük ellanyhul. Ezek a betanított ebek a betörőkön kívül jelzik még a lebegő redőnyöket, a csepegő radiátorokat, a füstöt, a lángot is... Vagyis mindent, ami elüt az áruház megszokott éjszakai csendjétől, rendjétől. Előfordult, hogy egy dobermann addig morgott, borzolta szőrét egy látszólag tökéletesen rendben levő számológép előtt, amíg az őr föl nem emelte a méregdrága szerkezet tetejét. Ekkor vette csak észre, hogy a gép hangtalanul ját, és már teljesen áttüzesedett!
Az őrző-védő kutya feladatokra vár, mozgásra, élményekre áhítozik
Hazánkban az őrző-védő kutyák - természetesen magánkézben lévő ebekről beszélünk - elsősorban izgalmas és sokoldalú sportolási lehetőséget jelentenek, mégpedig főként a fiataloknak. Számos kiképzőiskola működik az ország területén, ahol komoly és rendszeres munkával tanulják meg fiatal és idősebb gazdák, hogyan fegyelmezzék mindenekelőtt önmagukat, továbbá a kutyájukat, és egyáltalán: hogyan bánjanak ezekkel a bátor, harcias, de hűséges és szeretetre méltó állatokkal. Nem véletlen, hogy a kiképzés során a hangsúly - különösen eleinte - az engedelmességi és fegyelmező gyakorlatokon van. Az őrző-védő kutya rendszerint nagy testű, félelmetes fogazatú és erejű eb - olyan, akár a töltött fegyver! Nagy fegyelemre, sok gyakorlatozásra és engedelmességre van szükség ahhoz, hogy bajt ne okozzon. (Ha mégis bajt okoz, a gazda felel érte!)
Egyébként sajátos módon az őrző-védő csoporthoz tartozó kutyák valamennyi fajtája eléggé mérsékelt természetű (gondoljanak csak a mindig játékos boxerre, a szolgálatkész német juhászkutyára, a szelíd újfunlandira, a kedves, higgadt collie-ra, a jóindulatú dogra), de amikor harcra kerül a sor, rendkívül erőteljesen használják az állkapcsukat. Ha sikerül fogniuk, nem eresztik el áldozatukat - szívósan csüngenek rajta. Általában könnyen taníthatók; a legjobb társai az embernek. Éberek, gyorsan kiképezhetők, figyelmesek. Ám az olyan tulajdonos kezében -legyen az férfi vagy nő -, aki nem eléggé szigorú velük, veszélyessé válhatnak. Miután általában eléggé megtermett kutyák, hamar tudatára ébrednek erejüknek, és általában dominánsak (uralkodnak) a többi fajtájú eb fölött. Az őrző-védő kutyák csoportjában különben a masztiff a legflegmatikusabb. Ezt a kutyát a legnehezebb kihozni sodrából.
Az őrző-védő fajtákkal végzett kísérletek tapasztalatai arra utalnak, hogy ezeknek a kutyáknak a bőrük talán kevésbé érzékeny a fájdalomra, mint a többi fajtáé. (Magunk is rengeteg verekedést láttunk már harcias típusok között, és valóban, az őrző-védő fajták példányaitól szinte sohasem hallhattuk a fájdalom hangját verekedés közben, és sohasem tapasztaltuk, hogy feladják a harcot, mint ahogyan az más fajtájú kutyák között gyakran előfordul.)
Azok az állatorvosok, akik verekedésből származó sebeket kezeltek, varrtak, tisztítottak, ugyancsak állítják, hogy ezeknek a kutyáknak van valami plusz "karakánságuk", ami a többi fajtának nincs.
Az őrző-védő kutyákat speciális gyakorlatokkal, kemény tréningeken edzik, tanítják feladatukra. A kiképzés hármas alapelve: a ragaszkodás, a tekintély a jutalom. A jó oktató a kutya ősi ösztöneit és tulajdonságait hasznosítja. Így például figyelembe veszi, hogy az állat természeténél fogva eleve gyanakvó, ezért ha hirtelen idegen kerül eléje, ugatással, vagy támadással védekezik. Kiképzés közben a legnagyobb büntetés: enyhe suhintás a kutya orrára vagy farára - nem annyira azért, hogy fájjon, hanem hogy "büszkeségében sértse" az állatot. A dicsérettel is módjával kel bánni, hiszen ez az egyetlen jutalma a kutyának, meg kell tehát tanulnia az értékét.
Az igazán eredményesen dolgozó őrző-védő kutyát már kölyökkorában jól választották ki az alomból. Különböző - fizikai adottságokat, tanulékonyságot,bátorságot mérő - tesztekkel próbálják ki az ilyen kölyköt. Megfigyelik: hogyan reagál a váratlan zaj- és fényingerekre, az új benyomásokra; könnyen barátkozik-e vagy bizalmatlan természetű? Figyel-e a körülötte zajló életre? Milyen az ütéstűrő képessége? A fájdalom elrettenti-e vagy fokozza támadókedvét? A jó őrző-védő kutya már kiskorában bátor, életerős, megbízható természetű.
Az ilyenfajta kutya tartásának vannak olyan sajátos vonásai, amelyeket ajánlatos figyelembe venni elhelyezésénél, ápolásánál, táplálásánál. Egy ilyen - legalább középnagyságú, erős testalkatú, fejlett izomzatú, minden körülötte történő esemény iránt élénken érdeklődő - állat tulajdonképpen csak átmenetileg élhet lakásban. Illetve csupán akkor tartható viszonylag jó körülmények között falak közé zárva, ha az ürítéshez, szükséges időn túl legalább napi egy óra erőteljes mozgást (akadályok leküzdése, szabad futkározás és játék) biztosítanak a számára. Nyugodt, forgalommentes utakon ebből az időből fél órát kerékpár mellett szaladhat, de a gazdának legalább egy órát együtt kell járnia, mozognia a kutyával - közben különböző feladatokat adni neki (helyben maradás, nyomkövetés stb.) -, s ezzel "szellemi tevékenységre", képességeinek megtartására, sőt fokozására serkenteni.
Összefoglalva: az őrző-védő kutyának olyan feltételeket kell teremteni, amelyek összhangban vannak sajátos vérmérsékeltével, fizikai adottságaival és kiképzésével. Az ilyen ebnek tevékeny életet kell élnie, nehezen viseli el a tétlenséget! Egy öleb a lehető legkellemesebben érzi magát, amikor kosárkájában heverészik vagy a gazdája ölében üldögél. Az őrző-védő kutya azonban feladatokra vár; mozgásra, élményekre áhítozik; akkor érzi magát igazán jól, ha hasznos munkát végezhet. Hiszen - amint ez a fajtacsoport elnevezéséből is kiderül - hosszú évszázadok óta tudatosan válogatták, tenyésztették, hogy valóban megbízható őrzője és védője legyen az embernek.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages