Kutyaviadalok kora
Kutyaviadalok kora
A kortárs szerzők műveiből megtudhatjuk, hogy a kutyaviadal Angliában például a 18. század elején volt népszerű, a század későbbi folyamán azonban a bull-baiting (bikacsipdesés) és a berabeiting (medveharapdálás) a háttérbe szorította. A 19. század elején azonban ismét divatba jött, és immár a rendezvények állandó programpontja. A 19. század fordulóján terriervért vittek bele a bulldogba, a küzdelmekre ugyanis gyorsabb, mozgékonyabb, fordulékonyabb ebeket kerestek. A bull baitinggel ellentétben itt már nem az ellenfélbe való belekapaszkodás számított, a kutyaviadalt ezzel nem lehetett döntésre vinni. A harci bulldogból kialakul az új gladiátor, a bull és a terrier, s ezzel Angliában is elkezdődik a kutyaviadalok virágkora. Az állatok bátorsága fölött érzett öröm, a versenyszenvedély, a kegyetlen látvány nyújtotta élvezet, no meg a nép szociális helyzete - ezekben keresendők eme küzdelmek nagy népszerűségének gyökerei.
Az új harci kutya, a bull és a terrier kialakítása - mint már említettük - megnövelte a dogfight, azaz a kutyaviadal vonzerejét. Ezek a kutyák a bulldogtól örökölték a harckészséget, küzdeni akarást és a fájdalmak iránti érzéketlenséget, a terriertől pedig a gyorsaságot és egy új harci technikát. Ez változatosabbá, következésképpen a nézők számára érdekesebbé tette a viadalt, a tenyésztők számára pedig lehetőséget nyújtott, hogy híres győzteseket neveljenek, kutyáikat egyre újabb és újabb versenyeken indítsák, s hatalmas summákat seperjenek be.
Angolbulldog-kennel (karikatúra 1846-ból)
Az 1825-ös "Sporting Magazine" egyik számából idézzük a következő harci tudósítást: "Kutyaviadal! 1825. január 18-án, kedd este a »Westminster-Pitet« zsúfolásig megtöltötték a főváros kutyarajongói. Látni akarták »Bonny« és a fekete újonc, »Gas« küzdelmét, akit tulajdonosa, Charley mutatott be. A nevezési díj 40 sovereign (mai német pénzben körülbelül 50 márka) volt.
Valamennyi technikai feltétel a nézők teljes megelégedésére szolgált. A ringet elegáns gyertyás csillár és pazar viaszgyertyák világították be. Az ebeket 8 órakor remek kondícióban vezették fel a küzdelemre tulajdonosaik, Bonny volt a favorit 3:1 arányban, a fogadásokat még 10 perccel a küzdelem kezdete előtt is egyre-másra kötötték. Ez annak a bizalomnak a tanúbizonysága, mely Bonny eddigi sikerein alapult. A pártatlan nézők mindazonáltal megállapíthatták, hogy az újonc Gas igen tüzes állat, s nagy harci kedv szorult belé. A párbaj egy órán és 50 percen keresztül folyt, végül Bonnyt eszméletlenül vitték ki a ringből, meleg fürdőbe tették, s azonnal bekötözték. Közel háromszázan jöttek el a viadalra."
A tudósítás a viadal alapelemeiről is említést tesz.
"A) Nevezési díj mindkét tulajdonostól. A győztes gazda kapja a vesztes által befizetett összeget.
B) Fogadás. A kutyák korábbi küzdelmeiről adott tájékoztatók alapján, valamint saját benyomásaiknak megfelelően a fogadók jelentős összegeket tesznek az ebek győzelmére vagy vereségére. A fogadás tétje jelentősen növeli a nézők izgalmát és idegfeszültségét, s az egész hangulat erősen emlékeztet a modern ló- és agárversenyek légkörére.
C) Belépőjegyek. Háromszáz néző jött el e viadalra a Westminster-Pitbe 1825. január 18-án. A belépőjegyek árát a küzdelem jelentősége szerint emelték, a befolyt összeg pedig a Pit tulajdonosát illette, bár részben a győztes is részesedhetett belőle."
