Beauce-i juhászkutya
Beauce-i juhászkutya
(Berger de Beauce). Ősi fajta. A kinológiai irodalom először 1809-ben említi, de nyomai sokkal régebbi időkbe, a francia Jura mocsár- és tóvidékre vezetnek. Elképzelhető, hogy ezzel a körülménnyel magyarázható sajátos külleme, amely eléggé eltér mind a síkságon mind a hegyekben élő juhászkutyákétól. Az egyik nevezetessége - és erről már a XVIII. sz.-ban is szó esett -, hogy hátulsó lábán hat ujj van; a legendák szerint azért, hogy könnyebben megkapaszkodhasson a juhok szőrébe, amikor "a hátukra ülve viteti magát a nyáj egyik végéről a másikra". Ez persze mese de a valóságban még napjainkban is előfordul, hogy a ~ nap mint nap 100 km-t megy, ill. fut nyájőrzés közben. Feltehetően egyfajta természetes kiválogatódás során éppen azok a kiskutyák bizonyultak a legéletrevalóbbaknak, amelyek a hat ujjat örökölték; így lett sajátos fajtajelleg belőle, amely mind a mai napig fennmaradt - kettős » farkaskarom formájában.
A ~ először 1863-ban jelent meg a kiállításokon önálló fajtaként, hivatalos standardjét pedig 1888-ban öntötték formába. A XX. sz.-ban - sok más társához hasonlóan - ez a fajta is egyre inkább kiszorult a nyájak mellől; viszont közkedvelt őrző-védő kutya lett. A népszerű francia írónő, Audry Colette - A fürdőkád mögött c. díjnyertes kutyaregény szerzője - "kurtanemes"-nek keresztelte el saját ~ját; az elnevezés találó: büszke, öntudatos", majdhogynem azt mondhatnánk, "rátarti" kutya. Önállóan, magabiztosan látja el feladatát; a nyáj, ill. a ház, a lakás v. a gyerek őrzését. Ragaszkodó, szorgalmas, kitartó, egyenes jellemű - no meg kissé faragatlan - eb, akárcsak egy "békebeli gazdálkodó".
Rusztikus felépítésű, erős testű, hatalmas kutya. Feje a » dobermannéra hasonlít, csak annál erőteljesebb. Orrtükre fekete fogazata hatalmas, ollós harapású, stopvonala (» Arcorri hajlás) közepesen erős. Szeme barna, füle természetes formájában lelóg, de kupírozni is szokták. (Kiállításokon az ilyen példányokat előnyben részesítik a vágatlan fülűekkel szemben.) Nyaka erőteljes, izmos, mellkasa széles és mély, háta egyenes, fara kissé lejtős. Végtagjai erőteljesek, párhuzamos állásúak, a hátulsó lábakon kettős farkaskarom található. Farka a csánkig ér, a vége kissé felhajlik. Szőrzete a fején rövid, a testén és a combjain 3-4 cm hosszú, színe leggyakrabban fekete, vörös rajzolattal (dobermannszín), harlekin és fekete foltos. A kanok átl. marmagassága 70, a szukáké 58-60 cm; testtömege 30-35 kg.
Beauce-i juhászkutya
