Bevizelés.
Bevizelés.
Legtöbbször nem annyira félelmi reakció, mint inkább a rossz nevelés következménye; sok kutya ugyanis még akkor is bepisil, ha a saját gazdája közeledik feléje. Egyes kankutyák az egész napos egyedüllét után viharosan üdvözlik hazatérő gazdájukat, felugrálnak rá, közben levizelik a ruháját. Az a kölyök, amelyet rosszul neveltek, egész életében bevizelős maradhat. Az esetek legnagyobb részében a húgyhólyag záróizmainak ellazulása okozza, nem pedig valamilyen félelmi reakció, mert ha rémületében vizelne be az állat, akkor egyúttal a székletét is elengedné. A ~ tehát elsősorban nevelési probléma.
Ha a békésen szundikáló v. rágcsáló, játszadozó kiskutya fölé váratlanul egy - számára óriási - lény hajol, megrémül az apró jószág, és ez a riadalom okozza a záróizom ellazulását, ami néhány csepp vizelettel is jár. Akadnak persze olyan kutyák, amelyek éppen ellenkezőleg, a boldogság eksztázisában ürítenek vizeletet. A lényeg persze mindkét esetben ugyanaz: a ~t olyan erős érzelem váltja ki, amely előidézi a záróizom ellazulását.
A bevizelős kölyök ilyenfajta rossz beidegződését úgy szüntethetjük meg, hogy ált. nem hajolunk fölé hirtelen sohasem, hogy megveregessük v. megdicsérhessük, mert minden alkalommal, amikor ezt tesszük, csak megerősítjük azt a rossz szokását, amiről szeretnénk leszoktatni. Közelítsünk hozzá lassan, nyugodtan, jól lehajolva v. leguggolva, így nemcsak a méreteket tekintve, de lélektanilag is "egy szintre" kerülünk vele.
