Bordeaux-i dog
Bordeaux-i dog
(Dogue de Bordeaux). Ősi fajta; eredete ismeretlen. A tibeti dogtól származtatják, jóllehet az nem is annyira dog típusú, mint inkább hegyikutya. Őseit Kr. e. 200 esztendővel az asszírok harcikutyaként használták. Azt viszont már nem tudni, hogy előtte merre élt; de elterjedt más ókori népeknél is, így a babiloniaknál, az egyiptomiaknál, a görögöknél. A rómaiak pugnaynak (harcias) nevezték és cirkuszi játékokban használták elődeit. A mai fajta külleme is elhiteti, hogy megállták helyüket minden ellenféllel szemben.
A középkorban a dogszerű kutyák két változatát ismerték. Az egyik a mészáros szelindek volt, ez lett a mai ~ őse; a másik, az agárral keresztezett típus; ez a » német dogok elődjének számít. Korabeli leírás szerint "a mészáros szelindek igen jó medvére és vaddisznóra, mert szerfölött kitartó, ám otromba, s ha megöli egy vaddisznó v. egy medve, nem túl nagy veszteség. . . "
Lehet, hogy ez a vélemény befolyásolta a vadászokat, mert később a ~ őseit már nem nagyon használták vadászatra, de annál gyakrabban lehetett látni házőrzőként, különösen a mészárosporták környékén.
A 18. sz. vége felé a ~ a gazdagok kutyája lett, a francia forradalom idején osztozni kényszerült gazdái sorsában. Igen sok ebet megöltek, a túlélők szétszóródtak, más fajtákkal kereszteződtek. A fajta degenerálódott, eltűnőben volt; de akadt még néhány példány Közép-Franciaországban, azokon a helyeken, ahol fennmaradt a cirkuszi játékok hagyománya.
Ez a viadalok kora; a bordeaux-i farkassal, oroszlánnal, bikával, medvével méri össze erejét, ügyességét; gyakran egymással is összeengedték őket, és halálig tartó küzdelmet vívtak. Az első világháború teljesen véget vetett a viadaloknak, és a ~okkal mint szanitéckutyákkal találkozunk ismét.
Az első francia kutyakiállítást 1863-ban rendezték Párizsban, ahol nyolc bordeaux-it is beneveztek; ezen a kiállításon használták először egyébként mai elnevezését. Fajtatiszta állapotban 1892-ben jelent meg először, és bár helyzete napjainkban viszonylag jó, igazán népszerű kutya nem lett belőle; holott a mai típusa már nem annyira vad, mint viador őse; tökéletesen alkalmas társ v. házőrző. Ráadásul már puszta megjelenése is elrettentő hatású; nyugodtan rá lehet bízni a ház, az otthon védelmét.
Feje terjedelmes, nagyon jellegzetes, koponyája lapos. Alsó metszőfogai előbbre állnak, mint a felsők. Füle termetéhez képest eléggé kicsi, magasan tűzött, lelóg. Mellkasa hatalmas, hátvonala a fara felé egyenletesen emelkedik. Farka a csánkig ér, lelóg, ha figyel, vízszintesen tartja. Szőrzete finom, rövid, selymes; színe mahagóni, rőt, tüzes arany, fekete árnyalattal. Marmagassága 60-80 cm; a kanok átl. testtömege 45 (v. még annál is több), a szukáké 35-40 kg.
Bordeaux-i dog
