Bullterrier.
Bullterrier.
Az angolok legendás hírű gladiátorkutyája. Amikor - a XIX. sz. elején - Angliában eltörölték azokat a viadalokat amelyekben a bikák és buldogok harcoltak egymással, a rendezők úgy próbálták megkerülni a törvényt, hogy olyan új viadalokat eszeltek ki, amelyben kutyák küzdöttek kutyák ellen. A törvény ugyanis az ilyenfajta párviadalok megrendezését nem tiltotta; de a különben nagyszerű harcos tulajdonságokkal rendelkező zömök, nagy erejű, kitartó, de túl lassú mozgású buldogok nem tudtak olyan parádés, izgalmas, fordulatos, gyors összecsapásokat produkálni, amelyek a nézősereget tűzbe hozták volna. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy a » kutyaviadalokhoz olyan ebre van szükség, amely legalább olyan erős és határozott, mint az » angol buldog, de sokkal gyorsabb és fürgébb annál. Ezt a célt » terrierek és buldogok keresztezésével próbálták elérni. A feladat nem bizonyult túl könnyűnek; 1830-ban láttak munkához, és csak 1850-ben született meg az új viadorkutya, a ~.
Később a kutyaviadalokat is betiltották, de akkor már a tenyésztőket és a tulajdonosokat sokkal jobban érdekelte maga a kutya, mint küzdőképessége, gladiátori tulajdonságai.
Napjaink ~je kevésbé hasonlít harcos őseire; nyugodt természetű, könnyen fegyelmezhető, értelmes, hűséges kutya. Rendkívül szereti a gyerekeket; de megmaradt ébersége, gyorsasága, bátor, rámenős, félelmet nem ismerő természete. Éppen ezért egyes országokban őrző-védő kutyaként is tartják, de eléggé népszerű azok között is, akik csupán egy kedvencre vágynak. Igaz, kissé ellentmondásos jelenség; külseje egyesek számára kifejezetten visszataszító, mások viszont éppen nem mindennapi megjelenése miatt rajonganak érte.
Közepes termetű, zömök, nagyon erős kutya. Feje különleges formájú: hosszú, tojásdad alakú, állkapcsa erőteljes, fogazata hatalmas, orrtükre fekete. Kis, sötétbarna szemei egymástól távol ülnek, ami sajátos, érdekes kifejezést kölcsönöz az állat fejének. Stopja (» Arcorri hajlás) nincs, füle viszonylag kicsi, hegyes, felálló. Nyaka nagyon izmos, vastag, közepesen hosszú, lebernyeg nélküli. Marja rendkívül erőteljes, mellkasa széles, mély. Háta egyenes, feszes, ágyéka rendszerint kissé magasabb a marnál. Végtagjai párhuzamos állásúak, egyenesek, izmosak, mancsa kerekded, ujjai zártak. Farka elvékonyodik, a csánkot sem éri el, ált. vízszintesen tartja. Szőrzete sima, fényes, kemény, rövid, jól simul a bőréhez; színe fehér v. fehér alapon foltos, tigriscsíkos, fekete, ill. háromszínű. Marmagassága 42-50 cm; testtömege ált. 20-30 kg, de elfogadnak magasabb és nehezebb példányokat is (1. 35. és 36. színes fénykép).
Háromszínű bullterrier
Csíkos bullterrier
