Büntetés.
Büntetés.
A kutyanevelés során akadnak olyan helyzetek - eleinte ált. sűrűn, később már ritkábban -, amikor elkerülhetetlen a testi fenyítés alkalmazása. Különösen így van ez, amikor a kölyökkutyát tanítgatni, nevelni kezdjük, legalábbis addig, amíg meg nem tanulja: mit szabad és mit nem. A ~ állhat dorgálást kifejező szavakból, amelyek természetesen kemények és határozottak legyenek. A kutya már a hanghordozásból is megérti, hogy elégedetlenek vagyunk vele, ezért felesleges a túl nagy hangerő, hiszen az eb sokkal jobban hall, mint az ember. Olyanformán is büntethetünk, hogy elkapjuk a kölyköt a nyakbőrénél fogva, és kicsit megrázzuk. Ez a módszer a legtöbb vadon élő kutyafélénél az ún. vezéri tekintély érvényesítését jelenti. Vigyázzunk azonban arra, hogy ezt az eljárást ne használjuk gyakran, csak fölöttébb indokolt esetben, ugyanis ha nem bánunk csínján vele, akkor esetleg egész életére "megtörhetjük", félénkké tehetjük a kutyát.
A testi fenyítéshez használhatunk pl. könnyű, vékony vesszőt v. összehajtogatott újságot, ezek nem annyira fájdalmat okozó, mint inkább figyelmeztető eszközök. Sokan nem éppen a legmegfelelőbb eljárásnak tartják ugyan, de a fenyítéshez használhatjuk a tenyerünket is, amellyel faron legyinthetjük v. pofon vághatjuk a kutyát. Lényegében mindegy, hogy melyik módszert választjuk, csak arra vigyázzunk, nehogy "kézfélénk" legyen az állat, hiszen az alapelv az, hogy a gazda keze lehetőleg csak dicséretet, jutalmat osztogasson.
A szabadban jó nevelőeszköznek bizonyulhat egy kis "hideg zuhany". Természetesen minden fenyítő eljárás csak akkor ér valamit, ha nyomban az engedetlenség elkövetése után alkalmazzuk, vagyis ha a kutya összefüggésbe tudja hozni a büntetést a tilalmas cselekedetével.
