Chesapeake bay retriever.
Chesapeake bay retriever.
Amerikai vadászkutya; története 1807-ben egy angol vitorlás hajó zátonyra futásával kezdődött. Az eset a marylandi partoknál történt, a megmentettek között volt két » újfundlandinak tartott kölyökkutya is, ezek később pároztak a helybeli különböző típusú » vízikutyákkal, így alakultak ki a ~ elődei, és lényegében a mai napig nem sokat változtak. Állítólag hihetetlen dolgokra képesek; a jeges folyóból - vad hullámverés közben - is kihozzák a megsebzett vadkacsát. Ha vízbe ugranak, a gazdájuk biztos lehet abban, hogy a vadat kihozzák. Amikor kijönnek a partra, csak megrázzák magukat, és a durva, "olajos" bundájuk tüstént megszabadul a jeges víztől. Mégsem váltak igazán népszerűvé mert sokan csúnyának tartják ezeket az ebeket. Munkamódszerük sem járult hozzá szélesebb körű elterjedésükhöz, mert bátor és határozott kutyák, de lassabban dolgoznak, mint pl. a » labrador retrieverek.
A ~ koponyája széles, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, arcorri része kissé elhegyesedő. Orrháta egyenes, fogazata ollós záródású, füle lelóg. Szeme világossárga, barátságos tekintetű. Nyaka erőteljes, mellkasa mély, széles, háta feszes, ágyéka izmos. Végtagjai közepesen hosszúak, párhuzamos állásúak. A hátulsó testrésze valamivel magasabb, mint az elülső, hasa enyhén felhúzott. Farka közepes hosszúságú. Szőrzete vastag és rövid; valamennyi színárnyalatban tenyésztik; a sötétbarnától a sápadt rőtig, ill. a szalmasárgáig. A kanok marmagassága 58-66, a szukáké 53-61 cm; a kanok testtömege 29-34, a szukáké 25-29 kg.
