Erdélyi kopó.
Erdélyi kopó.
Régi magyar vadászkutya; úgy vélik, hogy őseiben még a honfoglaló magyarokkal a Kárpát-medencébe behozott kopók keveredtek az őshonos vadászkutyafajtákkal. Az 1300-as évekből származó bécsi Képes Krónika egyik miniatúrája már ilyen jellegű kutyákkal folytatott medvevadászatot ábrázol.
A Kárpát-medencében kialakult pannon kopó később valamikor Erdélybe került, és utódaiból formálhatták ki az ~t. A következő adat az 1600-as évekből származik: egy Erdélyben készült ezüstserleget gyönyörű domborművek díszítenek, és azokon medvét "álló" ~k láthatók.
Az I. világháború éveiben és a két világháború között Magyarországon és Erdélyben még rendkívül népszerű vadászkutyák voltak, ám egy 1947-ben kiadott román rendelet kötelezővé tette valamennyi kopó kiirtását, így azután a fajta csaknem teljesen kipusztult. Kb. 20 év telt el, míg sikerült két fajtatiszta ~t találni és Erdélyből megvásárolni; ezzel megkezdődhetett ennek az ősi magyar kutyafajtának a megmentése, újrateremtése.
Az ~t egészen az elmúlt esztendőkig két változatban - hosszú és rövid lábú típusban - tenyésztették. A hosszú lábút inkább nagyvadra (vaddisznó), a rövid lábút rókára, nyúlra használták.
A ragadozókat szenvedélyesen gyűlöli, kitűnően hat és állít is. Keresésre, vadelhozásra ugyancsak eredményesen használható. Hajtás közben magas, "csengő" hangot hallat. Gazdájához ragaszkodik; értelmes, élénk, könnyen kiképezhető eb. Rámenős, bátor, szimata kiváló, a szagnyomot jól tartja. Személyi őrző-védő kutyának is alkalmas. A legújabb tenyésztési irányzat szerint ma már csak a közepesen nagy termetű kutyák a kívánatosak.
Feje jellegzetes kopófej: hosszúkás, de nem elhegyesedő; állkapcsa erőteljes, fogazata ollós harapású. Szeme közepes nagyságú, ovális, sárgásbarna színű, füle lelóg. Háta egyenes, mellkasa erősen fejlett, hasa kissé felhúzott, fara mérsékelten izmos, enyhén csapott. Farka nyugalmi állapotban lelóg, alsó egyharmada fölfelé görbül. Mellső végtagjai izmosak, egyenesek, oszlopszerűek, a hátulsók párhuzamosak, kevésbé izmosak, de jó csontozatúak, mancsa gömbölyded, jól ívelődő ujjai izmosak, karmai feketék. Szőrzete testhez simuló rövid, durva tapintású, fényes. Alapszíne bársonyfekete, a szemei felett, a pofája tájékán, a végtagokon, a hasán és a szügyén csersárga jegyekkel, valamint fehér folt lehet a fején v. a nyakon a mellen, a mancsokon v. a farok végén. A kanok marmagassága 56-62 a szukáké 52-58 cm; testtömege 30-35 kg. (l. 48. színes fénykép)
Fehér foltos fiatal erdélyi kopó
Erdélyi kopó.
