Értelmi fogyatékosság.
Értelmi fogyatékosság.
Közismert tény, hogy vannak kutyák, amelyek szinte születésüktől fogva kiváló adottságokkal és átlagon felüli tanulóképességgel rendelkeznek, de akadnak olyan egyedek is, amelyek erősen átlagon aluli teljesítőképességről tesznek tanúbizonyságot. Kiváltképpen beltenyésztés folytán gyakran fordulnak elő olyan példányok, amelyeket kedvező v. kedvezőtlen tulajdonságok egyoldalú túlsúlya jellemez, ez viszont gyakran értelmi és érzelmi egyoldalúsággal párosulhat. Ha a kutyát kedvencként tartják csupán, az átlagon aluli értelmi képesség alig-alig zavaró körülmény, sőt sok esetben még kívánatos is, mivel egy intelligens állat hamar kiismeri gazdája gyenge pontjait, él, ill. visszaél velük, és ezzel tartási gondot okoz. Az ún. buta eb viszont még kevésbé hozzáértő gazda kezében sem jelent nehézséget.
A gyenge értelmű és ösztönszegény példányok luxusállatként való tartásra alkalmatlanok, nemegyszer még a szobatisztaságra és önálló étkezésre is képtelenek. Gyakori, hogy külsőségeiben tökéletesnek látszó állat utódai ilyennek bizonyulnak, ha a nyerészkedési vágytól indíttatott és gyenge szakismerettel rendelkező tenyésztő figyelmen kívül hagyja a ténylegesen lényegbevágó tenyésztési szempontokat.
A csökkent tanulási képesség és intelligenciahiány azonban nem feltétlenül csak öröklött tényezők függvénye. Azok a károsodások, amelyek a magzatot az anyaméhben érik, ugyancsak vezethetnek veleszületett, mindazonáltal nem örökletes rendellenességekhez (anomáliákhoz, pl. vízfejűség, kreténség). Születéskor bekövetkezett vérzés, baleset következtében előálló sérülések, bizonyos mérgezések, gyulladások, (agyhártyagyulladás szopornyica és egyéb vírusos megbetegedések), valamint az agyi részben kialakuló daganatok is különböző fokú értelmi fogyatékosságot, sőt teljes elbutulást idézhetnek elő. Az ilyen állat nemegyszer saját gazdáját sem ismeri föl, senkit sem üdvözöl ismerősként, nem tanúsít semmiféle reakciókészséget sem saját, sem idegen » territóriumon.
A szerzett gyengeelméjűséget demenciának, az egyeddel veleszületett formákat az ember esetéhez hasonlóan a súlyossági fokok szerint debilitásnak, imbecillitásnak és idiotizmusnak nevezzük. A kutyákban a veleszületett intelligenciabeli fogyatékosságok súlyosabb megnyilvánulási formái ritkán fordulnak elő; még ritkább a valószínűsége annak, hogy az ilyen példány felnőtté cseperedik. Az anyakutya visszautasítja, az alombeli társak pedig kiszorítják az ilyen testvért; így az ilyen példány meglehetősen korai véget ér.
