Érzelmek.
Érzelmek.
Az állatpszichológusok előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a kutya nem a gondolatok, hanem az ~ világában él; "nyelve" is elsősorban érzelmi (emocionális) nyelv. Ha azt akarjuk vizsgálni, hogy milyen kutyáink lelkivilága, mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy nem szerencsés a lelkivilág kifejezés, hiszen a lelki jelenségek - akár emberről, akár állatról van szó - tkp. nem mások, mint egy-egy adott szervezet megnyilvánulásai. Az állatok lelki folyamatai (nagyon leegyszerűsítve) különböző mozgásokban, cselekvésekben tükröződnek (pl. ugrálás, harapdálás, farkcsóválás); ha a kutya ún. lelkivilágára gondolunk, helyesebb, ha a pszichikumáról, de még jobb, ha karakteréről, viselkedéséről beszélünk. Ha további alkotóelemekre bontjuk a lelkivilág fogalmát, akkor lelki tulajdonságok helyett célszerűbb természetet, érzelem- és hangulatvilágot emlegetni.
A kutya érzelmei ált. spontán és szinte majdnem mindig valamilyen testi állapottal (éhség, szomjúság, fáradtság, düh, szexuális vonzalom stb.) összefüggésben jelentkeznek, ill. ingerek (támadás, menekülés, szokatlan hang- és fényhatások) váltják ki őket. Az nem vitás, hogy kutyáink érzelmi világában is vannak olyan jelenségek, amelyek a féltékenységre, a lehangoltságra, a bánatra, az örömre, a szeretetre hasonlítanak; az is nyilvánvaló, hogy ezeknek a hangulatoknak ált. ugyanaz a hátterük, mint az ember kedélyhullámzásainak. Minden kutyatartó tudja, hogy kedvence időnként úgy viselkedik, mintha "rossz lenne a lelkiismerete". Ez a kedélyállapot azonban inkább a valódi félelemhez áll közelebb, komplikálva az állat menekülési reakciójával és alárendeltségi megnyilvánulásaival.
A bánat is meglehetősen gyakran erőt vesz a kutyákon, különösen olyankor, ha az általuk kedvelt személy elment, ill. eltűnt a környezetükből. Ezt a kedélyállapotot főként a tétlenség jellemzi, de kiválthat vonítást v. keresési reakciókat is. (A kutya fölkeresi azokat a helyeket, ahol az illető személy rendszerint található volt.) Ilyenfajta bánatos hangulat jelentkezhet akkor is, ha egy másik kutya tűnik el örökre az állat életéből. Kölykező szukák pl. bizonyos ideig szűkölnek, ha ellés közben valamelyik kiskutya kimúlik, majd az elpusztult újszülöttet lenyalják és ugyanúgy védelmezik, mint élő alomtestvéreit. Ha valamennyi kölykét hamarosan elviszik, a szuka rendkívül izgatott lesz, és hosszan keresi kicsinyeit.
A csalódottság sem ismeretlen kutyáink kedélyvilágában. Egy ilyenfajta vizsgálat során hámba fogtak kutyákat; csalódottságukat a hámon töltötték ki; rázták, ráncigálták szíjaikat. A csalódottság utáni reakció tehát a rombolás. Sajátos módon kevés kutyatulajdonos tudja, hogy milyen lényeges tényező a csalódottság, különösen nagy testű, fegyelmezett kutyák életében. Az állat, ha olyan helyzetbe kerül, hogy valamit nagyon akar, de ebben akadályozzák, akkor v. passzív, v. csalódott lesz. Ha pl. két kutya közül csak az egyiket viszik vadászni, a másikat pedig a kocsiban hagyják, amikor a tulajdonos visszajön, hogy kutyát cseréljen, könnyen lehet, hogy a kocsi belsejében romhalmazt talál. Gyakori eset, hogy a túl hosszú időre egyedül hagyott kutyák feldúlják az egész lakást, megrágják a székeket, szőnyegeket, könyveket, összetépik az ágyneműt, a párnákat, a matracokat. Még a » kennelben tartott kutyák is szinte ámokfutókká válnak, ha társaikat kiviszik a kennelből. Összerágják a dróthálót, lyukakat ásnak, felmásznak a kerítésre, kárt tesznek magukban, de nem hagyják abba az őrjöngést.
A féltékenység is gyakran megfigyelhető kutyáinkon. Klasszikus esete, amikor új kutyát hoznak a házhoz v. kisgyerek születik, aki egyszeriben kisajátítja mindazt a figyelmet, szeretetet, törődést, amellyel addig az ebet árasztották el. A megbántódás, a féltékenység különbözőféleképpen nyilvánulhat meg, kezdve a nyílt ellenségeskedéstől a duzzogásig, sőt a, "világgá menésig". Féltékenységgel indokolják azokat a szerencsére nagyon ritka, de olykor előforduló tragikus eseteket is, amikor a kutya megöli a csecsemőt, akit őriznie kellett volna. A vadászok is jól ismerik ezt a tulajdonságot. Remek vadászebek sokszor rossznéven veszik, ha más kutya végzi el az ő feladatukat. A mesterséges
nyulat üldöző agarakat szájkosárral kell felszerelni, nehogy az egyik kutya féltékenységből megtámadja a másikat.
Mindennapos kedélyállapot ebeinknél a különböző mértékű félelem. Ez tulajdonképpen az esetek többségében csupán néhány pillanatnyi bizonytalanság v. alárendeltségi - vagyis gyenge kényelmetlenségi - érzés. Határozottan erős félelem, amely pl. hasonló állatok v. bármilyen más lehetséges ellenfél előli menekülést vált ki, csak kivételesen fordul elő mind a farkas, mind a kutya esetében. A túlságosan könnyen kiváltható menekülés ugyanis a kutya hátrányára lehet. A hasonló állatok előli menekülés gyakran teljesen céltalan, és maga a menekülés is kiválthatja a hajkurászást (» Félénkség).
A düh, a támadó hangulat ugyancsak mindennapos viszonylag könnyen felismerhető, és az ember számára gyakorlatilag talán a legfontosabb kedélyállapot. A kutya agresszív viselkedését kiválthatja az ember elővigyázatlan viselkedése (hirtelen mozdulatok, túl hangos beszéd, szokatlan tárgy az ember kezében stb.), de magyarázat lehet területvédő viselkedés, egy adott objektum őrzése és egész sor egyéb tényező. Agresszivitást (» Agonisztikus [harci] viselkedés) tanúsíthat a sarokba szorított, tkp. inkább félénk, mint támadó szellemű állat is. Ismeretes a félelemből harapó eb, amely tkp. neurotikus, túlzottan elkényeztetett v. éppenséggel sok indokolatlan verésben részesített, rosszul tartott és nevelt állat.
Szexuális szerelmi vonzódást kutyáink nem tanúsítanak, olyan vonzalmat azonban igen, amely kapcsolatos a kutya » ivarzásával, és ez akkor is jellemző a kanokra, ha a szuka nincs a közelben. Ez a kedélyállapot nagyfokú izgatottságban, a séták iránti kérés sűrűségében és erőszakosságában fejeződik ki. (A séták természetesen a vonzalom tárgyát képező szuka területére irányulnak.) Az állat étvágya ilyenkor csökken, agressziós hajlama fokozódik.
A fajtárshoz fűződő nem szexuális kapcsolatokban a kutyát sokféle kedélyállapot irányítja; gyakori, hogy jó barátságba keveredik más kutyákkal de akadnak olyan ebek is, amelyeknek sok ellenségük van. Ezeknek az állatoknak szinte minden kapcsolatukat az agresszió, az ellenségeskedés jellemzi. A kutyának csakúgy, mint az embernek, lehetnek szorongásai. Az egyik eb esetleg fél a magasságtól, a másik az autótól, a harmadik az idegen állattól. Természetes tartási körülmények között azonban a kutyának nem keletkeznek idegrendszeri zavarai. Minden neurózis mögött bizonyos tehetetlenség húzódik; az állat valamilyen problémát képtelen megoldani, olyat, amitől nem tud szabadulni.
A játékos hangulat kölykök és kifejlett állatok viselkedésében egyaránt közismert és könnyen felismerhető. Ez a viselkedés támadó és egyszerre alázatos; a kutya játékos hangulatában mindent elkövet - rendszerint túlzott, szertelen mozdulatok és hangadás kíséretében -, hogy felhívja magára gazdája figyelmét és játékra hívja.
Düh
Játékos hangulat
Ragaszkodás
