Etetési módszerek.
Etetési módszerek.
A kutyatartás mindennapi gyakorlatában sajátos módon éppen a » táplálás körül él még ma is a legtöbb helytelen nézet, régen kialakult rossz szokás. A kezdő kutyatartó - de olykor a tapasztalt is - meglehetősen tanácstalan, hogy mivel, mikor és hogyan etesse kutyáját. Az ~kel kapcsolatban a szakemberek véleménye is megoszlik, holott alapvető és nagyon fontos kérdésekről van szó, mert a helyes táplálkozás elsősorban a kölyök egészséges fejlődése szempontjából elengedhetetlen, de a felnőtt kutya kondíciója, fizikai állapota, betegségek elleni » ellenálló képessége ugyancsak az étrend szakszerű összeállításától és a megfelelő ~től függ.
Leegyszerűsítve mindössze kétféle eljárásról beszélhetünk. 1. A tulajdonos naponta egyszer, kétszer, háromszor v. négyszer eteti a kutyáját; 2. az önetetés, amikor hagyja, hogy kutyája a nap 24 óráján keresztül akkor táplálkozzon, amikor csak eszébe jut. Ez utóbbi esetben a kutya saját maga szabályozza a fogyasztását.
Ha a tulajdonos úgy dönt, hogy ő (a falkavezér) határozza meg, hogy mikor, mennyit egyen a kutya, akkor - akár egyszer, kétszer v. háromszor eteti ebét - a legfontosabb az, hogy mindennap azonos órában adjon enni az állatnak. Az etetés talán a legjelentősebb esemény a kutya napi programjában. A jól tartott eb sokszor szinte percnyi pontossággal várja ezt az időpontot; ha mindig ugyanabban az időben kap enni, ez a körülmény kedvezően befolyásolja az állat jó étvágyát, emésztését, ürítését.
Az ételt langyosan (ne túl hidegen és ne túl melegen) adjuk a kutyának, lehetőleg mindig ugyanazon a helyen és ugyanabban az edényben.
Ivóvize mindig friss, tiszta és hűs legyen; külön tálban tartsuk és lehetőleg olyan helyen, ahol a kutya bármikor hozzáférhet. Arra azonban ügyeljünk, hogy kimelegedett állatnak ne adjunk túl hideg vizet.
Az sem árt, ha figyelembe vesszük, hogy a kutyának minden étkezés után legalább két óra pihenésre van szüksége, hogy táplálékát jól és nyugodtan megemészthesse. » Kiképzés, kirándulás, kiállítás előtt - vagyis minden olyan alkalomkor, amikor az ebre valamilyen nagyobb fizikai megterhelés vár - kevesebbet adjunk neki enni. A teli gyomorral való mozgás egészségtelen, a fejlődésre pedig kifejezetten hátrányos.
Az önetetés, ill. tetszés szerinti etetés lehet, hogy kissé meghökkentően hangzik, de a felvilágosultabb tenyésztők és kutyatulajdonosok körében egyre népszerűbb. Lényege, hogy a kölyök, ill. a felnőtt kutya saját magát eteti egy nagyobb tálból v. tartályból, amelyben mindig talál megfelelő mennyiségű és minőségű élelmet; nyilvánvaló, hogy ebben az esetben olyan keveset v. olyan sokat ehet, amennyit csak akar és amikor csak akar.
A » kennelben, falkában v. csoportban tartott kutyák között az önetetésnek az a kétségtelen előnye az adagolt etetéssel szemben, hogy ilyenformán a kevésbé agresszív, nem túlságosan rámenős v. egyenesen félénk, ill. gyenge állatok is hozzájuthatnak a táplálékhoz. Ez egyébként kiegészíthető rendszeres napi etetéssel is, különösen, ha növekedésben levő kölykökről van szó. Az önetetés különben kiküszöböli az étel elkészítésével járó nem kevés munkát; időt is takarítunk meg vele, hiszen nem kell a gazda jelenléte az állat táplálkozásához.
Ha a kutyatulajdonos úgy dönt, hogy áttér az önetetésre, a fokozatosság elvét feltétlenül tartsa szem előtt. Lassan, lépésről lépésre csökkentse a rendszeres etetések számát, és kb. egy hét alatt térjen át az önetetésre. Előfordulhat, hogy ebben az esetben - különösen az első időkben - némelyik kutya túl sokat eszik (agyonzabálja magát) és túlságosan meghízik. A legtöbb állat azonban néhány nap után a növekedéséhez, fejlődéséhez, ill. a létfenntartásához szükséges mennyiséget fogja elfogyasztani.
Amennyiben kiskutyákat akarunk hozzászoktatni az önetetéshez, akkor - már az elválasztás előtt - elsősorban lágy, nedves táplálékkal kínáljuk őket. Az ilyen állagú eledelt összekeverhetjük egy kis tejjel v. vízzel, ezáltal olyan lesz, mint a sűrű tej, és a kölykök könnyen fellefetyelhetik.
Amikor a kiskutyák már megközelítik az öthetes kort, a folyékony táplálékot fokozatosan csökkenteni kell, s hathetes korukban már lehetőleg természetes állapotában kínáljuk nekik a különböző ételeket.
Ha az önetetés módszerét választjuk, feltétlenül gondoskodjunk arról, hogy az állatoknak mindig legyen ivóvizük.
